Igaz ember volt, nem félt a haláltól a meggyilkolt magyar miniszterelnök

Hirdetés

1918. október 31-én gyilkolták meg Magyarország egykori miniszterelnökét, gróf Tisza Istvánt.

Orvul, az otthonában támadták rá katonaruhás merénylői, akik azzal vádolták, hogy ő a felelős az I. világháború borzalmaiért. Két évvel később halálos ítéletet hoztak az ügyben, amely a vádirat szerint „felbérelt gyilkosság volt”. Bár sokan úgy képzelték a Horthy-korszakban, sejtik, ki áll gróf Tisza István meggyilkolásának hátterében, a mai napig nem tisztázott a felbujtó személye.

Magyarország volt miniszterelnöke, Gróf Tisza István 1918. október 31-ének délelőttjét a dolgozószobájában töltötte.

Ekkor már nem Tisza István irányította az országot, de befolyásos politikus maradt.

Ezen a napon későn terítettek meg Tisza Istvánnak, aki délután 4 órakor felesége Ilona, unokahúga, Almássy Denis bárónő, sógora, Sándor János volt belügyminiszter, és Radványszky Imre báró társaságában megebédelt. Délután 5 óra körül visszatért dolgozószobájába feleségével és Almássy Denise-szel együtt.

Hirdetés

Amíg a miniszterelnök szeretett rokonaival beszélgetett, két szürke katonai teherautó indult el az Astoria Szálló Magyar utcai kijáratától a Hermina út irányába. Az akkor 35, ma 45. szám alatt álló Roheim-villához tartottak, ahol Tisza István lakott. Amikor elértek a Hermina út és az Erzsébet királyné útjának kereszteződéséhez, lehúzódtak az út szélére és leállították a motort.

Az egyikről leugrott egy férfi és elsétált a villához, majd pár perccel később visszatért és közölte, hogy minden rendben van, indulhatnak. Erre a többiek, – a sofőrön kívül 10-en lehetettek -, leugrottak a két kocsiról és elindultak a villa irányába.

A ház előtt szétváltak. Az a férfi, aki ezt megelőzően felmérte a terepet, most tovább ment, és nagyjából 300 lépéssel arrébb megállt, egy másik katonaruhás a kapunál maradt, a többiek, nyolcan pedig az Astoriában kiterveltek szerint beléptek a nyitott kisebbik kertkapun. Amíg négyen az épület felé indultak, a többiek őrt álltak a villa körül.

A katonák a bejáratnál találkoztak egy csendőrrel, akinél valahogy elérték, hogy ne használja a fegyverét.

Máig nem tisztázott, pontosan, hogyan sikerült lefegyverezniük azt a nyolc csendőrt, akiknek éppen az lett volna a feladata, hogy megvédjék az egykori miniszterelnököt.

Hirdetés

Bugyi Antalné, Tisza szakácsnője csak annyit látott, hogy a katonák súgtak valamit a csendőröknek, mire ezek otthagyva fegyvereiket, gyorsan eltávoztak” – olvasható az Arcanumban elérhető Az Est 1918. november 1-i számában.

Eközben a villában Tisza inasa, Dömötöri László, akit az Est tudósítója szerint az 1918. október 28-án kitört őszirózsás forradalom izgalmai rendkívül megviseltek,

ijedten jelentette gazdájának, hogy megint itt vannak a katonák, akik délelőtt is jártak már a villában.

A merénylők ekkor mérték fel a terepet. Tisza legyintett a kezével: – Ne féljen, majd elmennek! ”  – idézi a miniszterelnök szavait a Friss Újság 1918. november 1-i száma.

Tévedett. Egy férfi az előszobában maradt, hárman pedig beléptek a hallba, és megálltak egymás mellett.

Hirdetés
Hirdetés

„Alig hogy így felálltak, a hallt a szalonnal összekötő széttolható ajtón kilépett gróf Tisza István felesége társaságában, a jobb kezében revolvert tartva” – olvasható a hadbírósági ítélet iratanyagában, Bencsik Gábor: Gróf Tisza István gyilkosai a hadbíróság előtt című könyvében.

A volt miniszterelnök másik oldalán Almássy Denise állt. Hárman hárommal néztek farkasszemet. Tisza, még mindig pisztollyal a kezében, megkérdezte, mit akarnak tőle, mire az egyik egyenruhás rászólt, hogy tegye le a fegyvert. A korabeli tudósítók leírása szerint kisebb szóváltás után engedelmeskedett a volt miniszterelnök, és a tőle jobbra lévő kandallópárkányra helyezte a revolvert.

Ekkor szópárbaj kezdődött a gróf és az egyenruhások között, akik azzal vádolták a volt miniszterelnököt, hogy ő felelős az első világháború borzalmaiért, mire Tisza védekezett.

Tudja maga azt, hogy maga miatt 8 éve szolgálok? Tudja maga azt, hogy maga okozta ezt a háborút, s hogy maga miatt sok millió ember pusztult el? Tudja maga, hogy ez gazemberség?

Tisza: Tudom, hogy sok millió ember elpusztult, ezt én is fájlalom, de ennek nem vagyok én az oka.”

Ekkor az egyik katona felkiáltott: A nők menjenek el!”

Az Est tudósítása szerint Tisza Istvánnénak esze ágában sem volt magára hagyni a férjét, sőt, testével akarta megvédeni. Amikor Tisza István felesége elé lépett, Almássy grófnő ráborult a miniszterelnök vállára. Ő sem akart elmenni. Hogy ez a teátrálisnak tűnő jelent valóban lejátszódott-e, nem tudni, a későbbi vádiratban és az ítéletet megelőző, a merénylet végrehajtásáról szóló részekben mindenesetre nem szerepel.

Az viszont történelmi tény, hogy Tisza Istvánt ezután érték a végzetes lövések. A miniszterelnök nem félt a haláltól, nem futamodott meg, pedig megtehette volna.

Ennek így kellett történnie”– idézi utolsó szavait Vermes Gábor a Nagy Képes Millenniumi Arcképcsarnokban.

A helyszíni szemlén 4 lövés nyomait találták meg. Ebből 2 bútorokat, 2 viszont a miniszterelnököt érte.

Az egyik a hasán találta el, a másik a jobb lapockáján át a mellkasába hatolt, ahol a mellizmokon irányt változtatva végül a bal karjába csapódott és eltörte a karcsontját.

Almássy grófnő könnyebben sérült: jobb fülénél és az orrán érte találat. A Friss Újság november 1-i kiadásában olvasható, hogy Tisza megpróbálta kicsavarni gyilkosa kezéből a fegyvert. Ez az információ Almássy grófnő vallomásának része, és a merénylet 36-ik tárgyalási napján is elhangzott. Az ügyön dolgozó igazságügyi fegyverszakértő nem zárta ki, hogy ilyen megtörténhetett.

Tisza István megragadta a vele szemközt álló fegyverének a csövét és azt lenyomta, teljesen valószínűtlennek tehát nem tartható az sem, hogy a hasfali lövés dulakodás közben érte (…) Tiszát, azonkívül előttünk áll Deésy Alfréd esküvel erősített vallomása, akinek (…) azt mondta, hogy midőn Tisza fél térdre ereszkedett, még egy lövést küldött belé.” – idézi Bencsik Gábor könyve.

A katonák elfutottak, amikor látták, hogy Magyarország volt miniszterelnöke a földre zuhan. Hiába hívtak segítséget rokonai, Tisza István olyan sok vért vesztett, hogy nem lehetett rajta segíteni. Holttestét bevitték a hálószobába, levetkőztették és fehér lepedővel letakarták. Felesége az ágya mellé ült. Nem tudta róla levenni a szemét.

Vajon kik tehettek ilyet egy miniszterelnökkel? Felbérelte őket valaki?

Senki sem bizonyította be, hogy egy magasrangú politikusig vezetnek a szálak, mégis általános meggyőződés volt a Horthy-korszakban, hogy gróf Károlyi Mihály állt a Tisza-gyilkosság hátterében.

Az az ember, aki Kérivel is jóban volt. Többen nem is hallgatták el, hogy így gondolják. Tormay Cécile, a két világháború közti időszak ismert írónője is Károlyit tartotta a Tisza-merénylet felbujtójának.

Forrás: origo

Hirdetés
loading...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

loading...
[sg_popup id=13005]
error: Content is protected !!