Egyre sötétebb politikai válság bontakozik ki Máltában

Hirdetés

Egyre sötétebb politikai válság bontakozik ki karácsony előtt Máltában: két évvel a szigetország legismertebb oknyomozó újságírójának brutális meggyilkolása után a miniszterelnök belebukott az ügybe, ami, mint kiderült: kormányának politikusait is közvetlenül érinti. Kabinetfőnökéről és turisztikai miniszteréről ugyanis kiderült: együtt panamáztak a gyilkosság kitervelésével gyanúsított máltai ingatlanmágnással.

De miért kellett meghalnia Daphne Caruana Galiziának és mibe kerül mindez a máltai politikai elitnek? Az azonnali.hu cikke erre a kérdésre keresi a választ.

2017. október 16-án délután három óra körül egy gépkocsiba szerelt bomba robbant fel a máltai Bidnija települése mellett. Benne a kis szigetország egyik legismertebb embere ült: Daphne Caruana Galizia, Málta legfontosabb oknyomozó újságírója. Caruana Galizia azonnal meghalt, maradványait a fia találta meg nyolcvan méterre a robbantás helyszínétől.

Több, mint két évvel később 2019. december 1-jén bejelentette lemondását Joseph Muscat, Málta 2013 óta hivatalban lévő munkáspárti miniszterelnöke. Muscat ellen két hete folytak egyre nagyobb és nagyobb tüntetések, miután a gyilkossággal kapcsolatban november 20-án letartóztatták a dúsgazdag máltai üzletember Yorgen Fenechet saját jachtján, amellyel éppen elhagyni készült a szigetországot. Fenech azt vallotta a bíróságon, hogy a gyilkosság kiötlője Keith Schembri, Muscat kabinetfőnöke volt. A kabinetfőnök erre november 26-án lemondott, és így tett a Fenechhel szintén kapcsolatban álló turisztikai és korábbi energiaügyi miniszter Konrad Mizzi, valamint a gazdasági miniszter Christian Cardona is.

A máltai politikai elit dominóként kezdett felborulni több, mint két évvel az újságírógyilkosság után.

Hirdetés

De mi köze volt a legbefolyásosabb máltai politikusoknak és üzletembereknek az ország legkomolyabb oknyomozó újságírójának meggyilkolásához, és mi vezetett a mostani helyzethez?

Kezdjük Joseph Muscattal, aki tizenegy évvel ezelőtt a sírból hozta vissza a balközép máltai Munkáspártot. Muscat igazi karrierpolitikus: már húszévesen beszállt a párt ifitagozatába, volt EP-képviselő, a pártelnöki tisztségig harmincnégy, a miniszterelnöki posztig pedig harminckilenc éves korára jutott el. Gyors felemelkedés, amihez viszont kellett egy vereségeket vereségre halmozó Munkáspárt is.

A szervezet akkoriban korántsem volt ugyanis EU-párti, sőt a párt – köztük Muscat is – intenzíven az uniós tagság ellen kampányolt a 2003-as máltai EU-népszavazáson, míg a jobbközép nacionalisták a belépés mellett érveltek. Az igenek győztek, Málta uniós tag lett, a Munkáspárt pedig súlyos pofont kapott: változtatni kellett. Ekkor tűnt fel a nagypolitikában az EP-képviselőként tevékenykedő Muscat, aki hamar a párt egyik legismertebb arca lett, és mikor 2008-ban sorozatban harmadik választási veresége után végre lemondott az előző pártelnök, a még az uniós referendum kudarcát is túlélő Alfred Sant, Muscat lecsapott az alkalomra, és gyorsan pártelnök lett.

Az új elnök felrázta a Munkáspártot, melynek korábbi euroszkepticizmusa már a múlté volt. És még valami: Joseph Muscat sosem vesztett választást, a Munkáspárt 2009-ben és 2014-ben is megnyerte az EP-választásokat a Nacionalista Párt ellen, a parlamenti választásokon pedig 2013-ban és 2017-ben is viszonylag simán diadalmaskodott. Málta pedig gazdagodott: a GDP-növekedés 2015-ben majdnem 10 százalékos volt, de 5 százalék alá azóta sem esett, az államadósság Muscat miniszterelnökségének kezdete óta több, mint húsz százalékponttal esett. Az ország pedig óriási pénzeket kaszált az állam letelepedési kötvény-programján keresztül, ugyanis 2013 vége óta máltai (értsd: uniós) állampolgárságot osztogattak mindazoknak, akik legalább 650 ezer euró értékben fektetnek be a szigetországban. (Az EU-s felzúdulás után később némileg változott a szabályozás: egyéves helyben tartózkodást is előírtak, és most már egymillió euróért kell befektetni.)

Persze Muscat sem volt szeplőtelen, kabinetjében rendre felütötték a fejüket egyre komolyabb korrupciós botrányok: 2017 áprilisában a meggyilkolt Caruana Galizia több cikket is közzétett saját oldalán, melyben a miniszterelnök már fentebb is említett turisztikai- és energiaügyi miniszterét, valamint kabinetfőnökét is kapcsolatba hozta a Panama-iratok néven elhíresült offshore botránnyal. Sőt, az újságíró azt állította, miután Muscat miniszterelnök lett, a felesége neve alatt egy harmadik panamai céget is létrehoztak, habár erre vonatkozó bizonyítékaival nem állt elő.

Hirdetés

A Panama-botrány, melynek keretében 11,5 millió bizalmas dokumentum szivárgott ki egy panamai vállalati jogi szolgáltatón keresztül, több mint 240 ezer offshore cég és azok részvénytulajdonosainak adataival együtt, megmozgatta a máltai belpolitikát: Muscat Caruana Galizia állításait „a legnagyobb hazugságnak” nevezte Málta politikai történetében, és gyorsan kiírt egy előrehozott választást, melyet a Munkáspárt az elmúlt négy év növekedésével és sikereivel kampányolva simán meg is nyert.

Azt se gondoljuk, hogy pont a Máltán nagyon meggyengült jobbközép Nacionalista Párt lett volna Muscat igazi ellenfele. Inkább a független média, azon belül is a 2017-ben, csupán négy hónappal az előrehozott választások után felrobbantott Daphne Caruana Galizia. Az oknyomozó újságíró nyilvánvalóan túl sokat tudott a Panama-ügyekről: meggyilkolásakor harminc éve mozgott már a médiában, és miután cikkeivel kinőtte a máltai újságokat, 2008-ban saját blogot indított Running Commentary néven, melyben éles, sokszor személyeskedő hangon támadta a máltai hatalmi elit szereplőit, a magasrangú politikusokat és üzletembereket.

Bár stílusával kapcsolatban lehettek kifogások, tehetségéhez nem férhetett kétség: elvégre kibogozta egy olyan korrupciós botrány máltai szálait, amely végül egy előrehozott választáshoz vezetett. Blogja pedig mellesleg az évek folyamán Málta egyik legnépszerűbb weboldalává vált, és bőven többen olvasták azt naponta, mint az ország nyomtatott újságait.

Caruana Galiziát már többször is próbálták megfenyegetni munkája miatt: 1996-ban házának ajtaját gyújtották fel, a kutyája torkát elvágták, pár évvel később (valószínűleg véletlenül) a szomszédja autóját gyújtották fel. Később az újságíró házát gyújtották fel egy éjszaka, miközben a családja a házban aludt, de miután elkezdte a blogolást, Caruana Galizia két kutyáját is lelőtték. Meggyilkolásának napján az újságíró utolsó blogbejegyzése Keith Schembrit, Muscat kabinetfőnökét támadta: „A csaló Schembri ma a bíróságon volt, és azt vallotta, hogy nem is egy csaló” – szólt utolsó posztjának címe.

A gyilkosság közvetlen elkövetésével kapcsolatban három embert tartóztattak le: Alfred és George Degiorgiót, valamint Vince Muscatot (akinek semmi köze a miniszterelnökhöz, a Muscat vezetéknév elég gyakori Máltán). A gyanúsítottak már ismertek voltak a rendőrség előtt korábbi erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt.

Hirdetés
Hirdetés

A nyomozás során az áttörés ott következett, mikor a máltai mobilszolgáltatók kiadták a gyilkosság helyszíne környékén a hálózati tevékenységüket a hatóságoknak: a rendőrség talált egy olyan SIM-kártyát, melyre a gyilkosság másodpercében érkezett egy szöveges üzenet. A rendőrség szerint az erre a kártyára érkezett üzenettel aktiválhatták a Caruana Galizia autójában már elhelyezett bombát, hiszen azt nem is egy mobiltelefonba, hanem egy háztartási eszközök távvezérlésére kitalált eszközbe helyezték be. A detonáció pillanatában viszont a SIM-kártya eltűnt, ahogyan az a kártya is, amelyről a szöveges üzenetet küldték a detonációt előidéző SIM-re.

A helyadatok alapján viszont azonosították a két elkövető, Alfed és George Degiorgio tartózkodási helyeit: egyikük egy jachtról küldte el a szöveges üzenetet a Caruana Galizia háza feletti dombon az újságíró érkezésére várakozó testvérnek, aki így felügyelhette, valóban megtörtént-e a robbanás. A máltai titkosszolgálat térfigyelő kamerák alapján azonosította a jachton álló George Degiorgiót, testvérének DNS-ét pedig az újságíró háza feletti dombon találták meg egy cigicsikken.

Egyvalamire nem érkezett válasz: Miért ölte meg a három gyanúsított az oknyomozó újságírót?

A rejtvény teljes megoldását még nem ismerjük, de a kulcsa Yorgen Fenech lehet. Fenech egy befolyásos máltai üzletember, aki a szerencsejáték- és ingatlanpiacon is nagy játékosnak számít Máltán, és akit – ha még emlékeztek a cikk elejére – akkor tartóztattak le november 20-án a máltai hatóságok, mikor a luxusjachtján épp elhagyni készült az országot. Fenechet bűnszervezetben való részvétellel, és az újságíró meggyilkolásában való bűnrészességgel vádolják, az üzletember viszont tagadja a vádakat.

Pedig neki már több érdeke fűződött a gyilkossághoz: Fenech ugyanis a tulajdonosa annak a 17 Black nevezetű dubaji jegyzésű cégnek, melyet Caruana Galizia oknyomozói munkája során a Panama-papírok alapján máltai politikusokkal hozott összefüggésbe. De mi köze mindennek a máltai politikai elithez? A szálak egy 2015. decemberi e-mailnél érnek össze, amelyben a Reuters oknyomozása szerint két panamai cég egy éven belül kétmillió dollárt, vagyis körülbelül 600 millió forintot követelt Fenech cégétől. Csakhogy a két cég tulajdonosai nem mások voltak, mint Konrad Mizzi máltai energiaügyi és későbbi turisztikai miniszter, valamint Keith Schembri, Muscat sokat emlegetett kabinetfőnöke.

És itt jön a képbe a közpénz: Fenech ugyanis részvényese és igazgatója volt annak az Electrogas nevű konzorciumnak, amely még 2013-ban, Muscat megválasztásának évében nyert el egy 450 millió euró értékű koncessziót a máltai államtól egy gázerőmű megépítésére a szigetországban.

Vagyis a miniszterelnök legközelebbi bizalmasának is mondható Schembrit, valamint a gázerőművel kapcsolatos ügyletekért energiaügyi miniszterként akkor felelős Mizzit pénzügyi szálak fűzték ahhoz a többször is letartóztatott máltai üzletemberhez, aki a Panama-papírok miatt a leginkább érdekelt lehetett az újságíró meggyilkolásában. Hiába szorult tehát egyre inkább a hurok a két befolyásos politikus körül, mindezek ellenére a miniszterelnök kitartott Schembri mellett, és Mizzit sem távolította el posztjáról. Azzal viszont, hogy Fenechet november 20-án letartóztatták a Caruana Galizia meggyilkolásában való bűnrészesség gyanújával, eldőlt az első dominó. Mikor pedig Fenech a bíróság előtt tett vallomásában a kabinetfőnököt az újságírógyilkosság kitervelésével gyanúsította meg, nyilvánvaló volt, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. November 26-án Schembri lemondott tisztségéről, ezt követően a rendőrség őrizetbe vette, majd hosszú ideig hallgatta ki a Galizia-gyilkossággal kapcsolatosan. Schembri nem sokáig maradt őrizetben, a rendőrség nem talált elegendő terhelő bizonyítékot az ő bűnrészességére nézve, így szabadon engedték.

Schembrit a dominó következő elemeként követte Konrad Rizzi, a szintén panamázó volt energiaügyi miniszter is, aki lemondásakor azt üzente Muscatnak, hogy szereti. „Tudod, hogy mindig, az utolsó pillanatig mögötted voltam. A lemondásom is ennek a hűségnek a testamentuma.” „Nem a Munkáspárt veszített ezzel, hanem a nemzet érdekét a szívükbe helyező máltaiak. Szeretlek – a mi projektünk még mindig él”.

Ezt követően Christian Cardona gazdasági miniszter következett, aki önként lemondott és védelmet kért a parlamenttől, miután sokak szerint Fenech és Schembri őt próbálta meg bűnbaknak megtenni a gyilkosságért. A parlament nem adta meg neki a védelmet, de pár nappal később a minisztert visszahelyezték a tisztségébe.

Miután pedig a miniszterelnök már lényegében összes politikai szövetségesét elveszítette a háta mögül, a dominó fő elemeként kénytelen volt ő is bejelenteni lemondását. Ennek módja viszont szintén óriási felháborodást szült mind a máltai médiában, mind az ellenzéknél, mind az utcán: Joseph Muscat bár lemond, de ezzel egészen január közepéig kivár majd.

Először ugyanis a Munkáspárt éléről mond le, majd miután az januárban megválasztja új elnökét, a miniszterelnöki posztot is otthagyja. Az ellenzék ugyanakkor a kormányfő azonnali lemondását követeli a botrány miatt, hiszen szerintük minden újabb, Muscat által hatalomban töltött nap csapás az igazság számára. A miniszterelnök szerint viszont ő megtartotta a szavát, hiszen mind a gyilkosság három elkövetője, mind az azt a vádak szerint kitervelő Fenech letartóztatásban van már.

Egy újabb újságírógyilkosság történt tehát, amelyet a regnáló kormány nem úszott meg komoly politikai ár nélkül: mikor Szlovákiában Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát gyilkolták 2018 elején maffiamódszerekkel, abba Robert Fico miniszterelnök belebukott. Most pedig Joseph Muscat fizeti meg az árát a helyzet teljes félrekezelésének: hiába váltak egyre aggasztóbbá a szálak az újságíró meggyilkolásának kitervelésével meggyanúsított Fenech, valamint a Munkáspárt prominens politikusai között, Muscat nem lépett, és ragaszkodott saját politikai szövetségeseihez. Most a hatalma feladásával kell ezért fizetnie.
Forrás: azonnali.hu

Hirdetés
loading...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

loading...
[sg_popup id=13005]
error: Content is protected !!