Ami tabu volt: Szex a Kádár-korszakban

Hirdetés

A Kádár-korszak puha diktatúrájában elvileg nem létezett prostitúció, pornóújsághoz csak csempészek által lehetett jutni, és a rendszer az Ifjúsági Magazinon keresztül oldotta meg a fiatalok szexuális felvilágosítását, illetve osztotta az észt azzal kapcsolatban, milyen a kommunisták által erkölcsösnek vélt házasság. Szocialista erkölcs ide vagy oda, létezett már a délegyházi nudistastrand, és a magyar fiúk a szabadelvűbb NDK-s lányokon gyakorolták a hódítás tudományát.

Bár létezett már többféle fogamzásgátló tabletta és gumi óvszer is, mégis nagyon sok nő esett úgy teherbe, hogy nem kívánta megtartani a babát. A Ratkó-korszak teljes tilalma után 1956 június 4-én engedélyezték az állami intézményekhez kötött abortuszt, aminek az lett a következménye, hogy az abortuszok száma igen magas szinten állandósult. 1969-ben például a művi vetélések száma több mint 206 ezer volt, miközben abban az évben csak 154 ezer baba született. 1973-ban az abortuszt a Minisztertanács szigorította, ami azzal járt, hogy aki terhességmegszakításra jelentkezett, annak meg kellett jelennie a rossz hírű abortuszbizottság előtt, ami engedélyezte vagy elutasította a beavatkozást. A párthatározatot a Nők Lapja és az Ifjúsági Magazin is cikkek, riportok sorozatával erősítette meg, amelyekben az abortusz kockázatait elemezték, és elítélően írtak gimnazista lányokról, akik a 6. óra után kórházba rohannak elvetetni a gyereküket. (A korszakban tini lányok nem írathattak fel fogamzásgátló tablettát, többnyire az anyjuk vagy idősebb barátnőjük segítette ki őket – már ha volt bizalmuk hozzájuk…)

A 60-70-es években a szocialista közbeszéd a család egységét, a kétszülős, kétkeresős családmodellt propagálta, amelyben a felek egyenrangúak és hűségesek egymáshoz. Elítélően beszéltek viszont az egyszülős családokról, amelyeket degradáló módon “csonka családnak” neveztek. A női lapok igen elítélően nyilatkoztak a hűtlenségről, a szeretőtartásról, lelkesen írtak viszont az olyan házasságokról, ahol a felek különböző társadalmi rétegekből érkeznek a kapcsolatba. Például szerintük a társadalmi egyenlőségre való törekvést szimbolikusan is megjeleníti az olyan házasság, ahol a nő értelmiségi, a férfi pedig munkás.

Bár 1952 után törvény engedélyezte a nőknek, hogy házasságkötés után is megtarthassák lánykori nevüket, gyakran az anyakönyvvezető beszélte rá a menyasszonyokat arra, hogy a korban megszokott XYné változatot válasszák. Egy 1974-e törvény lehetővé tette azt is, hogy valaki a Kovácsné Kis Ilona nevet használja. Ennek ellenére 100 nőből 9 tartotta meg a lánykori nevét, és 30-an választották azt, hogy a férj családi nevéhez kapcsolják a lánykori nevüket.

A korszakban nem nagyon volt jellemző a házasságkötés nélküli együttlakás, ahogy akkoriban hívták: próbaházasság. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a fiatalok nem rendelkeztek önálló lakással, így a szülők jóindulatára kellett támaszkodniuk ebben az ügyben. Az állam pedig különféle intézkedésekkel támogatta a fiatal házasokat: például lakást, lakásépítési támogatást (szocpolt) nagy eséllyel az kaphatott, aki már házasságot kötött. Így aztán nem érte meg házasságkötés nélkül együtt lakni. Már ha lett volna hol…

Hirdetés

Az Ifjúsági Magazin a KISZ hivatalos lapja volt, így tekinthetjük a hatalom meghosszabbított kezének, amely mégis élen járt a testiségről és a szexualitásról szóló témák megvitatásában. Éppen ezért nem meglepő, hogy a szakértői vélemények, szerkesztői, újságírói megszólalások közös vonása az erkölcsösség. Az újságírók szülő- és tanárhelyettesítő szerepben tetszelegtek, mert úgy vélték, a tizenéveseknek nincs kihez fordulniuk ebben a témában, ezért a lap íróitól kérnek tanácsokat. A puha diktatúrában is tabunak számított sok minden, de a szex nem tartozott ezek közé, sőt kifejezetten támogatták az IM-t, hogy nyugodtan terelgessék a fiatalságot a szocialista erkölcs helyes útjára. Emellett azért a lap odafigyelt a fiatalok igényeire is, és olvasói levelek formájában beemelt olyan témákat is, amelyek foglalkoztatták a tizenéveseket. Nagyon népszerűek voltak a levelezési rovatok, főleg dr. Veres Pál szexuális kérdésekkel foglalkozó rovata. A doktor például szívesen oszlatta el azt a tévhitet, hogy az önkielégítés hátgerincsorvadást okozna, de komoly viták folytak a lap hasábjain arról is, hogy helyes-e az utcán csókolózni, illetve mikor illendő elveszíteni a szüzességét egy lánynak. Egy 1986-os lap például részletes csókolózási tanácsokat közölt, és figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne azt képzeljék, hogy “egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet”.

Akárcsak a szocialista tömb többi országában, a prostitúció üzletszerű kéjelgésként nálunk is bűncselekménynek számított. A bordélyházakat 1950-ben bezárták, mert a szocialista erkölcsnek megfelelő nőkkel szembeni elvárásokhoz nem illeszkedett a test áruba bocsátása. Ezért alapesetben egy év szabadságvesztést lehetett kapni. Úgy vélték, hogy az a nő, aki prostitúcióra adja a fejét (testét), nem azért teszi, mert erre anyagilag rászorul, hanem lusta dolgozni, cserébe viszont fényes, luxuséletre vágyik. A Nők Lapjában megjelent, prostituáltakkal foglalkozó cikkek azt a kérdést firtatták, miért buktak el ezek a lányok. Az újságírók sokszor azzal érveltek, hogy a “kétes barátok”, vagy egy “gaz csábító” és a könnyű élet, szórakozás, jó ruhák, szép külső utáni vágy hajtotta őket arra, hogy a szövőipart felcseréljék az ősi mesterségre.

Az NDK szigorú politikájának köszönhetően állampolgárai csak a szocialista tömbön belül utazhattak, így esett, hogy 1962-ben 11 ezer keletnémet nyaralt a Balatonnál. Ennek következtében a magyar fiúknak bőven volt lehetőségük arra, hogy kapcsolatot létesítsenek a német lányokkal, akikről hamarosan az a kép alakult ki, hogy könnyen kaphatóak. Tény, hogy az NDK-s lányokra kevésbé volt jellemző a prűdség, mint a magyarokra, és valóban lazán viselkedtek a diszkókban. Valutakeretük viszont meglehetősen szűkös volt, így rá voltak szorulva a magyar fiúk italmeghívásaira, akik viszont örömmel vetették rá magukat a nagymellű, szőke frauleinekre. Az pedig már a legendák birodalmába tartozik, hogy azért jöttek össze magyar srácokkal, mert azok jobban teljesítettek az ágyban mint az otthoniak.

Forrás: Tóth Eszter Zsófia – Murai András: Szex és a szocializmus

Hirdetés

Hirdetés
loading...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

loading...
[sg_popup id=13005]
error: Content is protected !!