Megdöbbentő felmérés: A szélsőbaloldali amerikaiak 42 százalékát diagnosztizálták mentális zavarral

Hirdetés

Egy idei politikai felmérés teljesen veletlenül felderítette, hogy a magukat marxistának tekintő fiatalok majdnem fele nagyon komoly mentális zavarral van az utcára eresztve, és ez csak a jéghegy csúcsa.

Minden bizonnyal neked is feltűnt már az a jelenség, hogy egyes emberekről már az első találkozás alkalmával, szinte már első pillantásra megmondtad, hogy melyik politikai oldalon állnak – és nem CEU-kitűző, SZFE-maszk, vagy batikolt szoknya miatt, hanem – már mozgása, tekintete vagy viselkedése alapján.

Nem vagy ezzel egyedül: az emberek nagy része már egy arckép alapján meg tudja állapítani hogy valaki mentális zavarban szenved – emaitt is működik többek között a híres Szondi-teszt. De pontosan “mi köze ennek a politikai irányultsághoz?” kérdezheted.

Ugyan tudományos bizonyítékot csak az elmúlt években találtak kutatók a mentális zavar és a politikai hovatartozás között, de a szélsőbaloldaliság a mentális egészség szoros kapcsolatának kérdése egyáltalán nem újkeletű.

Olyannyira nem, hogy tulajdonképpen szinte azóta pedzegetik, mióta a szocializmus létezik.

Hirdetés

Az első, aki ezt a kérdést feltette, nem más volt, mint Nietzsche az “A morál genealógiája” című művében, de foglalkoztatta ez a pszichiátereket a 30-as években is, az orvostudomány viszont komolyan csak a hidegháború alatt kezdett foglalkozni a témával, és leginkább a kétezres években került fókuszba.

Az elmúlt két évtizedben három fő területet sikerült elkülöníteni a kutatásoknak, hogy miért válhat valaki radikális baloldalivá:

  • Túlszocializáció” vagyis a nevelés kérdése. A fő kérdés itt az, hogy milyen szülői gyakorlatok fedezhetőek fel közös mintázatként a később szélsőbaloldalivá vált gyerekek szüleinél.
  • Pszichológiai jellemvonások: a másik fő terület a különböző pszichológiai jellemvonások – legfőképp a sötét triád elnevezésű jellemcsoport – szerepe a szélsőbaloldalává válásban, amivel kapcsolatban idén augusztusban sikerült először perdöntő kutatást publikálni – erről majd egy másik posztban.
  • A harmadik, amire most leginkább összpontosítunk, a súlyos mentális rendellenességek és a marxizmus kapcsolata.

A bilit idén borította ki egy 8 ezer fős, nem reprezentatív mintán gyűjtött kérdőív, melynek eredményét feltöltötték az internetre, melyből egy Philippe Lemoine nevű francia-amerikai adatelemző politikafilozófus kigyűjtötte a politikai preferenciára és mentális zavarokra vonatkozó részeket, és azt a megállapítást tette, hogy jóval, a hibahatárt messze meghaladó számban fordulnak elő a baloldalon orvosi diagnózis alapján is mentális zavarban szenvedők főképp magukat a spektrum legszélére, a marxisták közé sorolók.

A felmérést készítő baloldali statisztikák elemzésével foglalkozó blog ugyan elfogadta Lemoine eredményeit, ám hosszas magyarázkodásba kezdett: a minta nem reprezentatív, a különbség részben abból is adódhat, hogy a jobboldaliak kevésbé “hisznek” a mentális zavarokban és a pszichológiában, stb.

Hirdetés

Az észrevételek egy része jogos volt, valóban egy főképp fehér magas intelligenciával rendlekező férfiakat voltak a kérdőív kitöltői között. Amit viszont a baloldali elemzőblog is elismert: a marxisták körében kimagasló számban vannak komoly mentális zavarral küszködők.

Felvetett viszont ezer másik kérdést is a kimutatás, és innentől minden fronton egyszerre beindult az rédeklődés a téma iránt. Kétégkívül a legmesszebb Emil Kirkegaard jutott, aki az 1972 óta elkészült, mintegy 68 ezer embert átfogó összes olyan kutatást átfésülte, melyben a politikai irányultságra is rákérdeztek (7 fokú skálán), valamint a mentális egészségre is.

Összesen 13 különböző ilyen felmérést talált, melyek mindegyike reprezentatív mintán készült, és a legkiterjedtebb során 11 ezer főt kérdeztek meg 2002 óta kétévente.

A kérdés ezekben nem feltétlenül, illetve nem csak arra vonatkozott, hogy diagnosztizált betegséggel rendelkezik-e, hanem arra is, hogy saját érzése szerint volt-e az elmúlt 30 napban olyan napja, mikor mentálisan kevésbé volt stabil, és ha igen, akkor mennyi, és az összes diagrammon kirajzolódott Lemoine találata.

Hirdetés
Hirdetés

Az természetesen nem derül ki a kutatásból, hogy mennyire determinál egy elmezavarral küszködőt betegsége a baloldali politikai pályára, hiszen nagy részüket továbbra sem érdekli a politika annyira, hogy radikális jobb vagy baloldaliak legyenek, de

azt bártan kimondhatjuk, hogy a szélsőbaloldali tüntetők jó harmada – férfiak esetében kicsit több, nő esetében kicsit kevesebb – komoly mentális zavarral küszködik.
Mármint a marxizmuson kívül.
Forrás: 888

Hirdetés
loading...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

loading...
[sg_popup id=13005]
error: Content is protected !!