Orbán Balázs: A szakadékba zuhanás előtt leugrunk a vonatról
A különböző uniós intézmények folyamatosan foglalkoznak kvóta-előterjesztésekkel, áttelepítésekkel, továbbra is napirenden van a migránsvízum ügye, az Európai Parlament (EP) bevándorláspárti többsége januárban határozatban kérte fel a bizottságot, hogy dolgozza ki a részleteket – hívta fel a figyelmet a Magyar Hírlapnak adott interjúban Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára.
– Hazánk a szárazföldön, Salvini a tengeren állította meg a migrációt. Vagyis működik a recept. Akkor miért kell még a bevándorlás miatt aggódni?
– Noha ezek a példák is jól mutatják, a recept bevált, a fő problémát továbbra is az jelenti, hogy az Európai Unió vezető politikusai nem a bevándorlás megállításának oldalán állnak. Brüsszel azt képviseli, vetésforgóként az éppen megfelelőt előszedve, hogy a bevándorlást nem lehet megállítani, vagy a bevándorlás nem probléma. Fontos körülmény, hogy a sikerreceptet kifejezetten nemzetállami szinten, illetve az országok közötti együttműködések révén próbáltuk eddig ki. Jó lenne, ha végre uniós szinten is ugyanerről beszélhetnénk! A helyzet csupán átmenetileg stabilizálódott, a nyomás nem szűnt meg. Sőt évtizedes távlatokat vizsgálva lényegesen nagyobb, elképesztő méreteket ölthet a probléma. A mostani időszakot ezért Brüsszelnek arra kellene használnia, hogy hatékony, az európai emberek többségének bizalmát is bíró, ellenálló uniós határvédelmi megoldásokat dolgozzon ki. Ehhez képest még mindig a valóságtagadás határát súroló nyilatkozatokat hallunk.
– Hallani azért a Frontex megerősítéséről is, az Európai Tanács pedig a kontinens határain kívüli tranzitzónák kialakításáról döntött. Mi lett ezekből?
– A Frontex megerősítése egyelőre csak a PR része, Európa külső határainak védelme érdekében nem történt érdemi intézkedés, s a Magyarország számára a határvédelem megtérítése kapcsán ígért forrásokat sem kaptuk meg. Másrészt, mi lesz a jogszabály elfogadása után? Tízezer ember messze nem elég Európa határainak védelmére, a magyar határt a válsághelyzetben nyolcezren védték. Ráadásul az egész ügy gyanús, hiszen többen a nemzeti határvédelem gyengítésére készülnek, nemegyszer elhangzott, el kell venni a határvédelmet a tagállamoktól. Ennek egyik kézenfekvő eszköze lehet a Frontex, ezért óvatosak vagyunk. Mindez azt is jól mutatja, hogy a brüsszeli intézmények komoly válságba lavírozták magukat. Többször is bebizonyosodott: az Európai Bizottság (EB) nem az alapszerződésben rögzített szerepe szerint jár el, saját politikai agendát visz. Ez azért probléma, mert a bevándorlás kérdésében az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács valóban tett ugyan bevándorlásellenes állásfoglalásokat, az ehhez szükséges jogszabályi javaslatokat viszont az EB nem nyújtotta be az EP-nek. Ezt nehezen lehetne másként értékelni, mint szabotázsként. Az EP pedig annak ellenére, hogy az európai választópolgárok többsége kritikus a migrációval szemben, elégedetlen az uniós döntéshozatallal, mégsem ezeket a véleményeket képviseli, hanem a bizottságnál is radikálisabb, bevándorláspártibb döntéseket hoz. Kutatások is igazolják: a parlament legitimációs deficittel küzd, a képviselők többsége – tisztelet a kivételnek – a valóságban nem létező, valamiféle általuk konstruált, nemzeti identitás nélküli, steril, uniós mintaállampolgárt akar képviselni. Legalábbis akkor, ha nem éppen valamiféle nyílt lobbiérdeket.
– Mint például Sorosét, ahogy azt a magyar kormány sugallja?
– Kétség sem fér hozzá sajnos, hogy a nehezen lefülelhető politikai vagy gazdasági lobbiérdekek – ezt teszi Soros György is – szintén komoly hatással vannak a brüsszeli parlament megközelítésére.
– Az EB elnöki székére aspiráló Frans Timmermans pártja a felmérések szerint itthon legfeljebb két EP-mandátumra számíthat. Ez is a választói akarattól való távolodást jelzi.
– A magyar választópolgárok nyilván nem díjazzák a migránsokat beengedő, a briteket kiengedő mostani EB első alelnökét és a vele kampányoló magyar szocialistákat. Ennek ellenére az EP többsége által követett politika folyamatosan probléma. A parlamentnek kellene az európai választópolgárokat közvetlenül képviselnie, nem pedig a választói többség által nem támogatott, nemzeteket leépítő európai szuperállam projektjének a szekerét tolni. Az EP tagjainak megválasztását szolgáló, szélsőségesen arányos, sok helyen alsó küszöb nélküli bejutást lehetővé tevő választási rendszer igazi sorscsapás Európára nézve. Ugyanis olyan parlamenti erők jutnak uniós szinten komoly szerephez, amelyek hazájukban semmiféle kormányzati vagy egyéb felelősséggel nem rendelkeznek.
– Erre utalt, amikor azt mondta, összeomlóban van az unió? Éppen Magyarországot szokás azzal vádolni, hogy ez a célja.
– Nézzünk szembe vele: az EU létezése nem történelmi adottság, hosszú évtizedek munkájának gyümölcse. Közös felelősség, hogy védjük és építsük, erényeit megtartsuk, hibáit kijavítsuk. Tehát alapvetően jó dolognak tartjuk ezt a sajátos és egyedi konstrukciót, de folyamatosan vizsgálni kell, hogy jól működik-e, betölti-e a célját. Bár az együttműködés motorjai mindig a tagállamok, illetve a közöttük lévő bizalom volt, ez a brüsszeli intézmények hibás szerepfelfogása miatt sajnos visszaszorulóban van. Az erőszakos föderációs törekvésekkel szemben egyébként már De Gaulle tábornok Franciaországa is tiltakozott a hatvanas években, a feszültséget az akkori tagállamok között létrejött, úgynevezett luxembourgi kompromisszum oldotta fel.
– Ez miről szólt?
– A megegyezés lényege, hogy a tagállamok alapvető nemzeti érdekeit az uniós döntéshozatal közben sem lehet zárójelbe tenni, akkor sem, ha az alapszerződések egyébként lehetővé tennék azt, hogy leszavazzanak egy tagállamot. Ha a nemzetek közötti bizalmat megalapozó kompromisszumkeresés elvét a jelenlegi brüsszeli elit le akarja söpörni, s erőszakkal egy európai birodalmat akar létrehozni, az emberek akarata ellenére, akkor az végső soron a közösség összeomlásának rémképével fenyeget. Ez jelenti a valódi veszélyt. Ma ott tartunk, s erről beszéltem egy egyetemi előadáson, hogy uniós szinten a jogállamiság fogalmát átpolitizálják, az emberi jogokat abszolutizálják, a demokráciát leépítik. Pedig az integráció sikerét éppen az az ősi tudás garantálta, hogy a népek különbözőek. Egység a sokféleségben, ez az unió jelmondata, nem véletlenül. Ebből következően vannak területek, amelyeknél nem tudunk egy platformra helyezkedni, de el kell fogadnunk, hogy ez nem is szükséges! A Brexit jó példa arra, mi történik, ha a brüsszeli bürokrácia képtelen magát tartani ehhez a vonalhoz. A bevándorlás kapcsán keletkezett feszültségek is ebből következnek.
– Ha már bevándorlás: az uniós vezetők már nem beszélnek kvótákról vagy migránsvízumról. Fenyegetnek egyáltalán még ezek az eszközök?
– Azért kerülik ezeket a kifejezéseket, mert tudják, népszerűtlen témákról van szó. Az, hogy a társadalmak uniópártiak, nem jelenti azt, hogy ne lennének elégedetlenek a jelenleg brüsszeli vezetéssel. A különböző uniós intézmények folyamatosan foglalkoznak kvóta-előterjesztésekkel, áttelepítésekkel, továbbra is napirenden van a migránsvízum ügye, az Európai Parlament bevándorláspárti többsége januárban határozatban kérte fel a bizottságot, hogy dolgozza ki a részleteket. A migránskártyákat pedig változatlanul tízezrével osztogatják, sőt kifejezetten sikeresnek tartják, és a jövőben több forrást szánnának rá, annak ellenére, hogy az nyilvánvaló növeli az Európára háruló migrációs nyomást, közvetetten pedig a terrorveszélyt is. Erre a Magyarországon elfogott szír terroristavezér, Hassan F. esete is rámutatott. Ezt a tendenciát csak úgy lehet megfordítani, ha rászorítjuk ezeket a vezetőket arra, hogy vegyék figyelembe az európai emberek többségének elvárásait. Ehhez pedig ezt a célt támogató EP-választási eredmény szükséges.
– Ha az Európai Néppárt (EPP) tényleg összefog a baloldallal, jó taktika a kisebbségi létet jelentő egyéb formációkkal szövetkezni?
– Az EPP stratégiai hibájának lényege, hogy úgy gondolkodnak, balra kell tolódni, miközben az európai emberek alapvetően jobbra tolódnak. Az emberek a nemzetek Európája koncepció támogatását, valamint a keresztény kultúra és a határok védelmét várják el a politikusoktól. Mivel ennek nem felelnek meg, a néppárti képviselők száma ciklusról ciklusra csökken. Mindebből azt a következtetést vonják le, hogy még szorosabb baloldali együttműködéssel kell a parlamenti dominanciát fenntartani. Mindenkinek „udvarolnak” a bevándorláspárti oldalon, a liberálisoktól a zöldekig. A Fidesz szerint ez öngyilkos művelet, amit az EP-választás be is fog bizonyítani. Ehelyett az osztrák modellt ajánljuk.
– A néppárti Sebastian Kurz kancellár ezt elutasítja, noha végül is a koalíciós partnerével, vagyis az FPÖ-vel való együttműködésről lenne szó, európai szinten.
– Szürreális helyzet. Mindenesetre mi ezt az utat javasoljuk, ráadásul azt reméljük, hogy a mi választási eredményünk azt igazolja majd, hogy ha egy politikai erő nem tér le erről az útról, akkor a választópolgárok nem megbüntetik, hanem erősebb támogatásukról biztosítják ezeket az erőket. Bízunk tehát az irányváltásban. De ha az EPP az előbb vázolt stratégiai hibát nem látja be, nem leszünk olyan politikusok, akiknek az álláspontját az üléspontja határozza meg. Még a szakadékba zuhanás előtt leugrunk a néppárti vonatról.
– Melyikre van jelen állás szerint nagyobb esély?
– Erre csak a május 26-i voksolás után lehet válaszolni, ám úgy vélem, a szélsőségesen bevándorláspárti erők – minden látszat ellenére – kisebbségben vannak a pártcsaládban. Végsőkig bízunk a józan ész erejében.
– Orbán Viktor amerikai útja kapcsán az ellenzék a Nemzetközi Beruházási Bank Budapestre költözésének ügyét is elővette. Jogos a félelem az orosz befolyástól?
– A kémper iratai nyomán egyértelművé vált, hogy az Orbán-kormánynak 2010 után a NATO-szövetségeseink számára konkrétan vissza kellett vennie az országot. Az országunk nemzetbiztonsági szolgálatát ugyanis az akkori vezetők bolgárnak álcázott orosz ügynökökkel vizsgáltatták át. Ennek tükrében azt mondani, hogy a jobboldal s nem a baloldal engedne a külföldi befolyásnak, az abszurditás kategóriájába tartozik. Az említett bankról egyébként azt kell tudni, hogy rajtunk kívül másik öt uniós és NATO-tagállam tagja van, miközben az oroszok részesedése ötven százalék alatti.
– Más téma. Beváltak a változtatások a központi közigazgatásban?
– A bürokrácia csökkentése volt az egyik cél, vagyis hogy a közpénzekkel való felelős gazdálkodás követelményének megfelelően csak annyian dolgozzanak a központi közigazgatásban, ahány emberre feltétlenül szükség van. A másik cél az volt, hogy a benn maradók által végzett minőségi munkát anyagilag is jobban elismerjük. Egy évvel a kormány megalakulása után kevesebben dolgoznak, viszont ők magasabb bért kapnak. Ezt sikernek tekintjük. Karcsú és állampolgárbarát közigazgatásban gondolkodunk, a gazdaság teljesítőképességének függvényében pedig minden közigazgatási dolgozónak minél jobb feltételeket szeretnénk ajánlani.
– Szó volt több száz felesleges eljárás megszüntetéséről is. Erről mikor lesz döntés?
– Folyamatosan zajlott, illetve zajlik a hatékonyság növelése, a hivatalok közötti kommunikáció javítása, a hatáskörök tisztázása, a kormányablakoknál elintézhető ügyek bővítése. Vizsgáljuk az egyszerűsítési lehetőségeket, a felesleges eljárásoktól meg kívánunk szabadulni. Hétszáz olyan ügytípust azonosítottunk, amelyeknek egy részét megszüntetjük, egyszerűsítjük vagy összevonjuk. Ezekről még az idén dönthet az Országgyűlés, a lényeg, hogy nem az ügyfél van a hivatalért, hanem fordítva. Ennek az elvnek az érvényesítése komoly paradigmaváltást jelentett a 2010 előtti időszakhoz képest.
