Steiner Kristóf a Pride-on vonulva nevezte tanulatlannak a magyar társadalmat.
Egy régi és letűnt kor gyermekeiként még mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagynyilvánosság szereplői mögé bármiféle valós teljesítményt képzeljünk. Sőt, nosztalgikus hangulatba kerülve akár még populáris kultúránk figuráit is a tehetséges színészekkel és slágergyárosokkal azonosítjuk. Holott a celeblét megjelenése ezt a klasszikus elvárási horizontot már régen felszámolta.
„A híresség az, aki arról ismert, hogy mindenki ismeri” – mutat rá a jellemzés a celebek egyetlen képességére, arra, hogy ismertségük alapját az képezi, hogy hosszabb-rövidebb időre (ennek mértékegysége a 15 perc hírnév) magukra tudják vonni a bulvár figyelmét. A gond akkor kezdődik, amikor celebünket a hírnév megkísérti, és elhiteti vele, hogy a – valóságshow keretei között megrendezett – dzsungelben történő lepkeevésen és a nyári bikinitippeken túl neki a népét is vezetnie kell.
Valami ilyesmi történhetett Steiner Kristóffal is, aki a Pride-on kifejtette, hogy „klasszikus értelemben abszolút homofóbnak” tartja ugyan a pedofilellenes törvényt, de elveti, hogy a világot címkéken keresztül írja le. Persze azt is megérti, hogy egy „edukálatlan társadalomban szükség van ezekre a címkékre”.
Most attól tekintsünk is el, hogy az én nem címkékben gondolkozom akkora klisé, hogy ehhez képest még a hazánkba látogató száztizenkettedik formaegyes pilóta szivárványos cipője és/vagy sisakja is szellemileg felforgatónak és forradalmian újnak tűnik.Az „edukálatlan”, mucsai magyar társadalom feletti sajnálkozás pedig felér egy időutazással, és visszaidézi nekünk a kilencvenes évek eszdéeszes elitista gőgjét. Már csak az hiányzik, hogy Hawks-os dzsekiben, Budmil táskánkkal a hátunkon leüljünk a szőnyeg közepére Kacsameséket nézni, és teljes lenne a kilencvenes évek életérzése.
Na, de nézzük csak meg tüzetesen azt az edukációs teljesítményt, amellyel Steiner Kristóf bátran lesajnálja az „edukálatlan” magyar társadalmat.
A Wikipédia szerint Steinernek van egy gimnáziumi érettségije, a színművészetire nem vették fel, mert „túl sok” volt (vajon ebben kimutatható a strukturális homofóbia?), így az egyik zenecsatorna műsorvezetője lett. Emellett pedig megírta a világ egyik legrosszabb filmjének választott Álom.net forgatókönyvét, majd kiment Izraelbe, ahol többek között szobaszínházat csinált. Jelenleg Görögországban él szerelmével, Nimrod Dagannal, és annyit lehet tudni róluk, hogy esznek, isznak és szeretik egymást. Párjával nem születésnapoznak, hanem „születéshetetet” tartanak, ilyenkor hol ugrálni, hol pedig színezni szoktak, és ezen a ponton át is adnánk a szót Steinernek:„igen, Nimi egyebek mellett kapott tőlem egy akvarell hatású filctollszettet, és néhány csomag kiszínezendő szivárványt, pónit, elefántot, tigrist és meghatározhatatlan lényt.” És csak halkan megjegyeznénk, hogy a szivárványos pónik kiszínezését a magyar edukációban úgy az óvoda középső csoportjának szintjére tudnánk belőni.
Már a kilencvenes évek SZDSZ-ének sem állt túl jól a magyar társadalom folyamatos mucsaizása, de náluk még valamelyik szociológia tanszék egyetemi katedrájával legalább meg volt támasztva ez az elitista gőg. Steiner edukációs teljesítménye viszont annyi, hogy pónikat színezget a görög tengerparton. Aminek szivárványos fényében talán jobban tenné, ha a jövőben tartózkodna az „edukálatlan” magyarok nyíltszínen történő megvetésétől.
Forrás: drot.info