Egyes alföldi táltos jövendölések szerint amikor a Duna kiszárad, akkor az jelezni fogja a magyar nép számára, hogy bizony közel a végső idő.
Most pedig a napokban semmiről sem szóltak a hírek szinte, mint arról, hogy annyira alacsonyan áll a fő folyónk vízszintje, mint még soha.
Még gránátok, autók, és egy második világháborús roncs is előkerült az apadó Duna medréből. 71 éve nem volt ennyire alacsony a vízállás. Már a főváros hajói sem közlekednek… Ráadásul további csökkenés várható… sokak szerint lehet valami a régi teknőkaparó és a táltos jövendölésekben, melyek a végidők egyfajta előszelének tartják.
A 18.-19. században még elképzelni sem lehetett azt a fajta technikai fejlődést, ami a jelenkorra jellemző, a Teknőkaparó a mai, modern korral kapcsolatosan az alábbiakat mondotta:
„Kései utódaink majd meglátják a vasmadarakat repülni, mög lőcstelen kocsik szaladgálnak. A vasmadarak meg is tojnak, és akkor robban, összedűlnek a házak.
A kocsik az országúton úgy közleködnek, hogy egymást tapossák.
Össze lösz még úgy fűzve a világ dróttal, hogy na.
Minden utcasarkon kocsma lösz, minden sarkon bót lösz, minden utcasarkon kupleráj lösz.”
Szerintem ezeket a sorokat mindenki érti.
Nem feltétlenül volt oda a makói táltos attól a családmodelltől sem, ami szintén manapság jellemzi társadalmunkat, mert így fogalmazott:
„Nem lehet mögismerni a férfit a nőtül.
Szemérmetlenködnek, nem ismernek szégyönt a nők.
Tele vót a vadrépának a virágja olyan bordóval. Aszonta, ahogy az majd fogy ki, a nép úgy fajtalanul el. Úgy lösz majd, hogy hát az úton is, mint a kakas a tyúkot.
Él három hétig a férjével, és már odébbáll. A gyerek ott a nyakba. Az ártatlan sikoltozik: ki az anyja, ki az apja?!”
Lehet nevetni ezen…és lehet gondolkodni!
OSZD MEG másokkal is!