A bejrúti kikötő környékén dolgozók tudták, hogy egy ketyegő bomba szomszédságában élik az életüket, ám a korrupt politikai rendszerben a biztonsági szempontok értelmezhetetlenek, ezért senki sem tett semmit a keddi katasztrófa megelőzésére. A libanoni főváros lakói mérhetetlenül dühösek vezetőikre.
A hajósok és a kereskedők, akiknek munkája napról napra a bejrúti kikötőben és környékén folyik, tudták, hogy valami enyhén szólva furcsa anyagot raktároznak a 12-es raktárházban. – Tudtam, hogy a 12-es raktárban lefoglalt tűzijátékok, rakéták és más veszélyes anyagok vannak – mondta a Financial Timesnak Sami el Khatib, az Adham el Khatib & Sons szállítási és logisztikai vállalat vezérigazgatója. – Sosem gondoltam volna azonban, hogy egyszer felrobban az egész.
Pedig pontosan ez történt augusztus 4-én kedden, amikor közel háromezer tonna ammónium-nitrát robbant fel, miután a tűzijátékok között tűz ütött ki, megölve 130 embert, megsebesítve négyezret és letarolva Libanon fővárosát.
Sokan úgy vélik, hogy a katasztrófa közvetlen következménye a Libanonban évtizedek óra működő tehetetlen, korrupt kormányzásnak. A tragédia egy rezsim összeomlásának rettenetes következménye – értékeli a történteket Maha Yahya, a bejrúti Carnegie Middle East Centre kutatóintézet igazgatója. Egy olyan politikai vezetés eredménye, amely nem ismer határt a lopásban és a káoszon gazdagszik. A robbanás egy olyan városban történt, amelyben mindennaposak az áramszünetek és munkahelyek ezreit megsemmisítő, mély gazdasági válság pusztít, ahol jól látható az emberek elszegényedése.
Bejrút belvárosában szerdán, a katasztrófa másnapján kövekkel dobálták meg Saad Hariri volt miniszterelnök konvoját. A Hariri-adminisztráció feltételezett korrupciója miatt indultak tömegtüntetések tavaly, amibe bele is bukott a kormány. A szakértők arra számítanak, hogy az országban lázadásokhoz vezet a keddi tragédia, Yahya azt mondja: tapintható az emberek dühe a libanoni főváros utcáin.
A libanoni politikai rendszer rothadása az 1990-es évek 15 éven át tartó polgárháborújában gyökerezik. Az ellenségeskedést azzal zárták le, hogy a hatalmat felekezeti alapon, kvóták szerint osztották fel. A rendszer bírálói szerint ez a szisztéma a politikai hadurak, az úgynevezett főnökök osztályának kialakulásához vezetett, akik a felekezeti megosztottság mentén felosztották a hatalmat maguk között. Ezek a törésvonalak áthatják a közintézményeket, így a vámhivatalt is, amelyek pozícióit a különböző felekezetek informális alkui alapján töltik be.
A importfüggő Libanonban a részben magántulajdonban lévő kikötő az üzemanyag- és élelmiszer-szállítások kiemelt helyszíne. Hatalmas portáldaruit mindenhonnan látni lehet, több ezer munkahelyet kínál a dokkmunkás állásoktól a biztosítói ügynöki pozíciókig. Az emberek mostani dühét tüzeli, hogy hírek szerint a vámhivatal alkalmazottai évek óta próbáltak kicsikarni a bejrúti bíróságtól egy döntést arról, hogy mi legyen a sorsa a 2013-ban elraktározott ammónium-nitrátnak, ami kedden felrobbant.
Badri Daher vámigazgató azt nyilatkozta a helyi médiának, hogy a fővárosi hatóságokat hatszor figyelmeztették a rendkívül robbanékony anyag jelentette veszélyre. Az ezzel összefüggő papírok, levelek fotói elárasztották a közösségi médiát. Yahya sokak véleményét foglalja össze, amikor azt mondja, hogy az elmúlt négy-öt évben minden kormány tisztában lehetett a rendkívüli veszéllyel, ám nem akadt egyetlen ember sem, aki tett volna valamit azért, hogy megelőzzék a katasztrófát. Csak egy kérdés van, amit fel kell tenni ezzel kapcsolatban: miért nem tettek semmit?
Khatib, akinek üzlete a kikötői hatóságok jóindulatától függ, azt mondja, hogy a kikötő jól menedzselt üzem. Mások nem ilyen elnézőek, szerintük csak az boldogult ebben a világban, aki tisztában volt azzal, hogy kinek, miért, mennyit kellett a zsebébe csúsztatni, ha meg akarta oldani valamilyen gondját. Egy importőr szerint, aki neve elhallgatását kérte a Financial Times riportereitől, a bejrúti kikötőben van egy menü, amelyből tudható, hogy minek (kinek) mennyi az ára. A csúszópénzek 500-től 1000 dollárig (150-300 ezer forint) terjednek. A tisztviselők lefizetésén múlik, hogy a szállítmányok értékét, azaz a vám alapját korrekten állapítsák meg, ne a saját belső mocskos szabályaik szerint – mondta az informátor. A vámhatóság nem kommentálta a Financial Times kérésére ezt a vádat.
Khatib azzal töltötte a katasztrófa utáni napot, hogy szállította a sérülteket, köztük saját alkalmazottait a kórházba. Egyelőre még nem tudta felmérni, mekkora a saját kára, de több millió dollár lehet – a kikötő vámszabad területén lévő raktáraiban főként szeszes italokat és kozmetikai cikkeket tárol. A nem túl távol lévő Tripoli kicsi kikötője nem tudja átvenni a bejrúti létesítmény szerepét, ezért szakértők súlyos ellátási gondokra számítanak a közeljövőben. Khatib hosszú helyreállítást jósol, szerinte öt-hat év múlva térhetnek vissza régi kerékvágásba a dolgok. A tragédia egy elpusztított várost hagyott maga után.
Forrás: napi.hu