Ezek a „buta” magyarok nem akarják elfogadni azt, amit a brüsszeli elit diktál – írta Michael Paulwitz a magyar választásokról szóló véleménycikkében, amely a Junge Freiheiton jelent meg.
A vasárnapi magyarországi országgyűlési választásokon magas részvételi arány mellett is kétharmadot tudott szerezni a Fidesz, pedig sokan az Orbán-rendszer végét jósolták.
A baloldali ellenzék szétesett. A szocialistákat – akik a volt kommunista párt örökségét vitték tovább – utolérte az Európára jellemző trend. Népszerűségük az évek alatt folyamatosan csökkent, de még sikerült 10 százalék körül teljesíteniük.
A legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik megpróbált behúzódni a szélsőjobbról középre, de ez nem hozott nekik semmit a konyhára, alig tudták megtartani az addig elért eredményüket.
Ahelyett, hogy azon elmélkednénk, hogy a magyar szavazók egy szuverén demokratikus választáson miért döntöttek úgy ahogy, és elfogadnánk az eredményt, néhány másképp gondolkodó EU-s vezető inkább kelti a pánikot.
Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter azt sürgette, hogy Németországnak, Franciaországnak, továbbá minden, ezidáig „közönyös” országnak az európai egyezmények szerint fel kell lépnie a magyar „értéktumorral” szemben. Szerinte nem szabad teret engedni a nacionalizmusnak és az unió által lerakott alapokat kell követni, amit szerinte most Magyarország veszélyeztet és fél, hogy más országok is követni fogják a példáját.
Orbán az mondta, hogy az EU nem Brüsszelben van, hanem a nemzetek fővárosaiban. Ez az elképzelés sokkal jobban hasonlít az unió azon értékeihez, amiket alapításakor meghatároztak, ellentétben az olyan centralista ideológusok elképzeléseivel, mint Asselborn. Ezt nemcsak a magyarok látják így, hanem a többi közép-európai ország is, sőt Ausztria is, valamint nyugaton is egyre több a kritikus hang. Ott, ahol nem igazán voltak hajlandóak gratulálni Orbánnak a győzelemhez.
Ahelyett, hogy az Orbán-kormány deficitjeiről beszélnénk, az EU-nak azon kellene elgondolkodnia, hogy a magyarok miért választották újra a miniszterelnöküket. Nem azért, mert hülyék és felvilágosításra lenne szükségük az „uniós tanárok” részéről. Olyan tanároktól, mint Merkel vagy Juncker, akik a követendő modell megjelenítői, annak ellenére, hogy notórius hazudozók, törvényszegők és a maguk módján cenzúrakirályok.
Asselborn, Juncker és Merkel az EU szellemi vezetői és nem a magyarok, az osztrákok vagy a közép-, kelet- és észak-európaiak, akik meg akarják védeni a határaikat, a szuverenitásukat és a nemzeti érdekeiket a szupranacionális ideológiai előírásokkal szemben. Brüsszelen, Berlinen és Wagenburgon kívül Európa orbanizációja valós reformlehetőségnek tűnik. Európának több Orbánra és kevesebb Asselbornra van szüksége.
Forrás: 888