Számít, hogy hogyan beszélünk egymással – ezen szavakkal oktatta ki David Pressman a magyar kormányzatot arról, hogy mik az USA “elvárasai” ahhoz, hogy együttműködhessen Magyarország az Egyesült Államokkal. Az amerikai nagykövet a magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulójának alkalmából mondott beszédet a CEU budapesti épületében, amelyben párbeszédet és átláthatóságot kért a magyar kormánytól, és – némiképp váratlan módon – azt, hogy adjanak a Magyarországon szolgáló amerikai katonák polgári járműveire ingyenes rendszámot. Cserébe a határon túli magyarokat fenyegetésnek, biztonsági kockázatnak minősítette. Persze csak az egyenlő bánásmód jegyében.
A NATO a valaha volt legsikeresebb katonai szövetség
– kezdte a magyar NATO-csatlakozás 25. évfordulójának alkalmából tartott beszédét David Pressman amerikai nagykövet. A rendezvényt a nagykövetség helyett a CEU budapesti épületében tartották, a nagykövet pedig nem is állta meg, hogy sokáig a NATO-ról áradozzon; helyette a CEU “szomorú” sorsáról tartott beszédet.
Alig öt évvel ezelőtt ezek a termek tele voltak a legjobb és legragyogóbb diákokkal, akik Közép-Európa legkiemelkedőbb egyetemén tanultak. Ma ugyanez a munka nem itt, hanem tőlünk 250 kilométerre nyugatra, Bécsben folyik. (…) Bár nem fogok hosszú fejtegetésbe bocsátkozni arról a történetről, amelybe a magyar kormány belekényszerítette az egyetemet az Egyesült Államok előző kormányzatának tiltakozása ellenére, mégis helyénvalónak tartom megemlíteni, mert megtestesíti valami nagyszerűnek a feláldozását – cserébe valamiért, amit őszintén szólva nehéz megértenem
– jutott eszébe a 25 éves szövetségesi kapcsolatokról David Pressmannek, aki ettől függetlenül beszéde vége felé hangsúlyozta: nem akarja, hogy egyes jelentéktelen ügyek befolyásolják az amerikai–magyar kapcsolatokat. Ennek megfelelően egy egészen váratlan témával folytatta.
A CEU áldozatai után ugyanis az amerikai hadsereg áldozatairól beszélt, kifejtve, hogy az Egyesült Államok számos településéről érkeztek Magyarországra amerikai katonák, akik hazájukat védik áldozatos munkával Magyarországon. Ehhez képest Pressman szerint a magyar kormány forgalmi rendszámokkal zsarolja őket, állítása szerint ugyanis olyan a magyar bürokrácia, hogy az amerikai katonáknak is fizetniük kell járműveik magyarországi forgalomba helyezéséért. Az Egyesült Államok nagykövetének tehát ennyi jutott eszébe arról a 25 éves együttműködésről, amelyről elvileg beszéde szólt.
Ezután Pressman hosszasan sorolta, milyen sérelmek érték az Egyesült Államokat a magyar kormányzat részéről, külön kiemelve: az Országgyűlésben elhangzott olyan, hogy az orosz–ukrán háborút valójában az USA irányítja. Ezen felhorgadva belemerült az ország belügyeibe is az amerikai helytartó, aki kritizálni kezdte, hogy a “független” (baloldali) sajtót baloldalinak nevezik Magyarországon, majd a szuverenitásvédelmi törvénnyel kapcsolatos aggályainak adott hangot. Érthető okokból, hiszen mint tudjuk, Amerikából gurultak a dollárok a baloldal 2022-es kampányába. Innen azonban még furcsább kanyart vett a beszéde, ugyanis a kölcsönös egyenrangúság jegyében a magyar külpolitikát kritizálta, rosszallását kifejezve azzal kapcsolatban, hogy Magyarország kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat igyekszik fenntartani az „orosz ellenséggel” (a megfogalmazást a hivatalos press releaseből nagyvonalúan kihagyták – a szerk.).
A vízumügyre kitérve Pressman elmondta: azért kellett visszaállítani a vízumkötelességet Magyarország felé, mert a határon túli magyar állampolgároknak vízumot kellett volna igényelniük a beutazáshoz, azonban ehhez nem asszisztált a magyar kormányzat. Az Egyesült Államok több magyar beutazót akar, nem kevesebbet. De amíg ilyen biztonsági kockázatok állnak fenn (értsd: határon túli magyarok vízummentessége – a szerk.), addig nem tehetünk mást, mint hogy szigorítunk – jelentette ki Pressman. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy a Biden-adminisztráció a korlátlan illegális bevándorlás támogatója, ezzel szemben azonban úgy tűnik, hogy a határon túli magyarság nagyobb fenyegetés az amerikai vezetés számára.
Fotó: MTI