A koronavírus-járvány érzékeny pontjain találta el az USA-t, miközben Kína gyakorlatilag legyűrte a járványt.
Vajon azt jelenti-e ez, hogy a két szuperhatalom gazdasági-kulturális versenyében is az ázsiai óriás kerekedik felül?
A hidegháború egyik különösen fagyos időszakában Ronald Reagan, aki az 1980-as évek első felében volt az Egyesült Államok elnöke, azt mondta: a világ nemzetei közötti hatalmi vetélkedésnek csak az vethetne véget, ha külső támadás érné a Földet.
Ez a vélemény túl optimistának tűnik annak tükrében, hogy a koronavírus inváziója tekinthető egy minden földi országtól független veszélynek, ám szó sincs az országok összefogásáról. Sőt az USA és Kína rivalizálása még erősödött is – véli Gideon Rachman a Financial Times (FT) publicistája.
Kína nézőpontjából jól látszik, miért látnak olyasvalamit a járványban, ami a hatalmi harcban az ő malmukra hajthatja a vizet. A válság a két gyenge pontján érte az USA-t. Az első, hogy hiába az Egyesült Államoké a világ messze legerősebb hadserege, az afféle csapásokat, mint a koronavírus-járvány, nem lehet vele kivédeni. A második, hogy miközben az általános egészségügyi ellátás hiánya miatt általában a szegények baja ha megbetegszenek, ez a kór mindenkik egyformán fenyeget az USA-ban is.
Az USA gazdasági és politikai rendszere egyaránt porlad. Három hét alatt minden tizedik ember elvesztette az állását, miközben mint a republikánusok, mind a demokraták azzal gyanúsítják az ellenfelüket, hogy a válságot kihasználva el akarják csalni az elnökválasztást. Ha a szavazásban nem lehet megbízni, az azt jelenti, hogy maga a demokrácia kerül veszélybe.
Eközben a kínai kormány azt állítja, hogy teljesen elfojtotta a járvány belső terjedését az országban, így a mérleg nyelve feléjük látszik billenni. Miközben Kína viszonylagosan stabilizálódik, az USA-ban gazdasági depresszió fenyeget, ami mély politikai válsággal párosulhat. Végső soron a világgazdaság és a világpolitika porondján az ázsiai óriás előre törhet észak-amerikai vetélytársával szemben, amivel véget érhet Amerikai felsőbbrendűsége, ami a 20. század nagy részét és 21. század eddig eltelt két évtizedét jellemezte – véli az FT publicistája.
Az Egyesült Államok hanyatlásáról egy ideje vitatkoznak a szakértők, és talán van két olyan kérdés, amelyeket megválaszolva eldönthetjük, hogyan is áll ez a folyamat.
- Melyik valutában bíznak meg az emberek leginkább,
- Hová küldenék tanulni a gyerekeiket, ha szabadon dönthetnének?
Ez a két körülmény behatárolhatja, hogy mely országnak van a legnagyobb vonzereje, és vélhetően ez azt is jelenti, hogy amíg ezt meg tudja tartani, addig nem kell félnie senkitől.
Egyelőre mindkét kérdésben az USA áll jobban. Ami a felsőoktatást illeti, jelenleg az amerikai egyetemek vonzzák a legjobban a tehetséges embereket, amihez hozzájárul a szellemi élet nyíltsága és a politikailag elfogulatlan hozzáállás is. Jellemző, hogy Barack Obama volt amerikai elnöknek és Hszi Csin-ping kínai államfőnek volt egy közös vonása: mindkettejük lánya a Harvard Egyetemre járt. Kínának gondot okoz, hogy megtartsa legjobb egyetemi oktatóit, mivel az ottani politikai légkör mindenkit fenyeget, aki szabadon akar gondolkodni. Más kérdés, hogy Donald Trump Amerikája mit rombolhat le ebből, ha az elnök még négy évig hatalmon marad.
Ami a valutát illeti: a dollár világhegemóniája egyelőre megingathatatlannak látszik. A válságkezelésre elfogadott kétezermilliárd dolláros segélycsomag ugyan növeli az ország eladósodását, ami Trump regnálása alatt amúgy is emelkedett, ám ez egyelőre nem ingatta meg az amerikai devizába vetett bizalmat. Egy feltörekvő országot az USA-éhoz hasonló pénzügyi mutatók esetén az államcsőd fenyegetne. Az FT publicistája szerint amíg ez a két körülmény nem változik, addig fennmarad az USA világhatalmi vezető szerepe.
Forrás: napi.hu