Egy ideje világossá vált, hogy Sneider Tamás nem képes ellátni megfelelően feladatait, de az utóbbi hónapokban már tisztán látszott, nem is akarja végezni túl nagy elánnal.
Ezzel párhuzamosabban viszont egyre inkább kiépült Jakab Péter kultusza, szemmel láthatóan őt tolták előtérbe. Emlékezzünk rá, már a csúfos kudarccal végződött Európa parlamenti választások éjszakáján is ő volt az egyik, és nem Sneider, aki kiállt a nyilvánosság elé.
Jakab politikai vonalvezetése teljesen idomult a párt irányvonalához, nincsenek sötét foltok múltjában (mint Sneidernek), elnöki szándéknyilatkozatában is leszögezte, nem fogja nézni, ki jobb- vagy baloldali, és szemlézve a baloldali szavazók, akár internetes megnyilvánulásait, teljesen tiszta volt számunkra is, bejön nekik ez a harcias, ha úgy tetszik, klasszikus baloldali, “gyomorból való politizálás”.
Jakab bejelentése után bejelentkezett még Varga-Damm (bundás) Andi, ám alighanem rá mindenki úgy tekintett, mint biodíszletre, kinek valóságos esélye nem lesz az elnöki poszt megkaparintására.
Jakab valószínűleg megnyerte volna ezt a választást vele szemben, azonban elkövetett egy hibát, rosszul mérte fel helyzetét, a mohóságának lett áldozata. Ugyanis arról értékezett, úgy kér felhatalmazást, hogy a Jobbik alapszabályától eddig eltérően, mandátuma csak a 2022-es választások után járjon le. Robbant a hír, a Jobbik választmányi ülésen a küldöttek nem támogatták ezt az alapszabály módosítást, ami azt jelenti, Jakab feltételei nem teljesülhetnek, így kénytelen volt visszalépni.
Az Országos Választmány így aztán felkérte az Országos Elnökséget, hogy vonja vissza a tisztújító kongresszus kiírását, és töltse ki az eredeti, 2020 májusáig szóló mandátumát. Ezt ők elfogadták, így a Jobbik jövő tavasszal tartja meg a tisztújító kongresszusát.
A teljes fejetlenség, a totális káosz rajzolódik ki előttünk, ami a Jobbik belső viszonyait illeti. Vélhetően az állhatott a háttérben, bizonyos személyek a párton belül nem akartak olyan mértékű felhatalmazást adni Jakabnak, hogy egyedül egyeztessen a 2022-es választási listáról és helyekről a balliberális tömbbel.
Színtiszta pozícióharc, elvek és meggyőződés nélkül.
Bár kifelé azt kommunikálták az önkormányzati választásokat követően, többek között a kegyeletsértő Stummer János is, a “Jobbik felállt a padlóról”, azóta számtalan elemzésben világossá vált, a Jobbik csupán egy szűk szegletét képezi a balliberális tábornak, önállóan sehol nem mutattak fel komoly eredményeket. Nem képezheti vita tárgyát, tisztában vannak ezzel a ténnyel azok is, akik saját, esetleges jelöltségük veszélyben forgását látták abban, ha Jakab egyedül tárgyalhatott volna a balliberális szövetségesekkel, mert ahogy mondani szokás, sok az eszkimó, kevés a fóka.
A Jobbik útja ettől a perctől kezdve már csak az, legalább egy kis helyet, epizódszerepet kiharcoljon magának a balliberális oldalon néhány alamizsna pozíció képében. A megélhetési politikusok szemüvegén át nézve, mint amilyenek a Jobbikban maradtak, teljesen érthető: nem nézik jó szemmel, ha valaki ebből ki akarja szorítani őket. Még akkor sem, ha ez történetesen Jakab Péter.
S persze azt is tartsuk észben, évi 2,7 milliárd állami támogatásról van szó…
Forrás: Elemi.hu