Borzalmas: így mérgeznek minket szisztematikusan nap mint nap?
Az őstenger mind a 84 természetes elemet tartalmazta, ami az élet létrejöttéhez szükséges volt. Ugyanez található meg a kiszáradt őstengerek helyén feltárt sóbányákban is.
Ezzel szemben az asztalunkra kerülő étkezési só – a kémiai „tisztítás” után – már csak 2 elemet tartalmaz: nátrium-kloridot. A só antagonistái nélkül nem tudja betölteni életfenntartó szerepét. Szervezetünk a nátrium-kloridot, egy agresszív, nem természetes anyagként, azaz sejtméregként azonosítja, és védekezik ellene: kiválasztással, hidratizációval, kikristályosítással.
A konyhasó (NaCl) fogyasztásának következményei: ödéma, cellulitisz, Arthrosis, Artritis, köszvény, korai ráncosodás stb. A konyhasóhoz hozzáadott mesterséges jód és fluor tovább fokozza a NaCl agresszivitását.
A só fontosságát mi sem bizonyítja, mint a tudományos szakirodalom, tehát nem arról van szó, hogy ne lenne fontos a szervezetnek, sőt, mi több! Inkább az fontos hogy ez a só milyen forrásból és milyen mennyiségben jut be a szervezetbe.
A só-koncentráció biztosítja a vérplazma állandó ozmotikus nyomását, amely a vér és szövetek közötti anyagcseréhez szükséges. Só nélkül nem lennénk képesek egyetlen gondolat megformálására sem, ugyanis a sóban levő Kálium és Nátrium teszi lehetővé az impulzusok továbbítását. Tudnunk kell, hogy a víz és a só az élet építő elemei, ezért nagy jelentőségűek egészségünkre és közérzetünkre nézve.
Sokat mond a só helyzetéről az, hogy az Amerikai Élelmiszer és Hatóanyag Igazgatóság (FDA) szabályozná a hozzáadott só mennyiségét az élelmiszergyártóknál és az éttermekben is.
A 2005-ös ajánlások 2300 grammban maximalizálják az ajánlott bevitelt, ami 1 teáskanálnak felel meg. Efölött a mennyiség fölött jelentősen nőnek a kockázatok.
És mint tudjuk, mi igazi sófogyasztó nemzet vagyunk…
Forrás: avilagtitkai