Nem véletlenül mondják a mai generációra, hogy gyógyszereken él. Egyrészt komoly függőséget alakítottak ki, melyért nagyban felel a gyógyszeripar.
Másrészt pedig olyan betegségeket hoztak papíron létre, amik a valóságban nem is léteznek.
Erre a pszichiátria tudományterülete a legjobb, ahol egyes betegségek olyan absztraktnak tűnnek, mint a fogalmak. A pszichiátria egyik nagy hazugsága az, hogy egyes természetes tüneteket úgy állít be, mintha komoly betegség előjelei lennének.
Depresszió? Búvalbéleltség. Szorongás? Izzadó tenyér és talpak… Stressz? Fokozott idegeskedés?
Vagy az egyik legjobb példa, ami egyben nagy botrányt is kavart annak idején: a hiperaktivitás felfedezője nem sokkal a halála előtt vallotta be, hogy egyébként maga a betegség nem létezik, és ezt csak úgy kitalálták, mintha egy létező betegség lenne.
Ezt pedig a pszichiátria iparából kiugrott szakemberek is igazolják.
Voltak esetek, amikor a családfő elment a szakemberhez, szorongást állapítottak meg nála és depressziót, a többi családtagnál szintén. Egy egész családot bírtak rá arra, hogy különféle bogyókat szedjenek.
Dr. Smith szerint egyes helyeken protokoll az, hogy „találni kell” valamit, amire fel lehet húzni egy kórképet, így gyógyszert lehet rá felírni. Ezzel ugyanis a gyógyszeripar számláját vastagítják, valamint saját pénztárcájukat.
A másik nagy probléma ezzel az egésszel az, hogy a gyógyszerek és ópiátok nagymértékű függőséget okoznak. Egyes statisztikák szerint 14 nap alatt rá lehet szokni, és az orvosok előszeretettel írnak fel akkora adagokat, amiket ennél jóval tovább kell alkalmazni…
A pszichiátria ipara rengeteg egészséges embert tett tönkre, és több áldozata volt, mint az első két világháborúnak együttvéve…
A spirál pedig folytatódik: még több embert gyógyszereznek be, és teszik őket paranoid pánikbeteggé. Hogy aztán még több gyógyszer adhassak el…
Forrás: avilagtitkai