A jelenlegi világjárvánnyal kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben érdemes szem előtt tartani azt a különféle nyilatkozatok vagy „elszólások” alapján felderített, némelyek számára teljesen magától értetődő tényt, hogy bizonyos körök határozott tervekkel rendelkeznek azzal kapcsolatban, miképp kellene kinéznie a jövőnknek. Ebből a szempontból különösen érdekes vagy még inkább megbotránkoztató adalékot nyújt egy 2010-ben megjelentetett tanulmány, amit a Rockefeller Foundation, a világ egyik legbefolyásosabb családjának alapítványa tett közzé, melyben konkrét forgatókönyveket dolgoztak ki az emberiség következő évtizedeire vonatkozóan.
A nyilvánosan elérhető dokumentum négy forgatókönyvet ismertet. Közös bennük, hogy mindegyikük az újabb technológiai forradalom következtében kialakuló társadalmi helyzet feltérképezésével foglalkozik: egy gépektől függő, internetre kapcsolt, mesterséges intelligencia uralta világot vetít elénk. A különbség csupán abban érhető tetten, milyen társadalmi keretek közt fog mindez megvalósulni. A négy lehetőség külön címet is kapott:
- Lock Step (Szigorú ellenőrzés);
- Clever Together (Együtt, okosan);
- Hack Attack (Labilis rendszer);
- Smart Scramble (Megfontolt haladás).
Érdemes lenne megvizsgálni, mi az oka annak, hogy a tervezők egyetlen olyan forgatókönyvet sem tudnak vagy akarnak elképzelni, ahol a legmodernebb technológia nem kap központi szerepet. Ami viszont most minket kiemelten foglalkoztat, hogy a COVID-19 okozta világjárvány miatt meghozott világszinten összehangolt intézkedések alapján úgy tűnik, a háttérerők vezetői mostanra kiválasztották a számukra legszimpatikusabb megoldást. Karantén, kijárási tilalom, drónos megfigyelés, hőkamerák beiktatása, közösségek szétszakítása, a szigorítások bizonytalan idejű fenntartása – mindez arra utal, hogy, a dokumentum fogalomhasználatánál maradva, a Lock Step (Szigorú ellenőrzés) bevezetésének küszöbén állunk.
Azonban a teljes anyag elolvasása alapján az is nyilvánvalóvá válik, hogy ezeket a különböző forgatókönyveket már évek óta próbálgatják a világ népességén, vélhetően azzal a szándékkal, hogy kipuhatolják, melyik vagy melyek egyvelege bizonyul a legműködőképesebbnek. A négy terv mindegyike egy sajátos krízishelyzethez kapcsolódik, amelyekre mi is jól emlékezhetünk az elmúlt évekből. A Clever Together (Együtt, okosan) technológiai újításait klímakatasztrófákra reagálva vezetik be (lásd 2019-es agresszív klímapropagandát). A Hack Attack (Labilis rendszer) technológiai kibontakozását szintén természeti katasztrófák és globális terroresemények indítják be (lásd az elmúlt évek terrorizmussal kapcsolatos híreit: ISIS, tömegbe hajtások, iskolai lövöldözések stb.) A Smart Scramble (Megfontolt haladás) technológiai fejlődése egy hosszú gazdasági összeomlástól válik függővé (lásd a 2008-as és a várható 2020-as gazdasági összeomlást).
A Lock Step (Szigorú ellenőrzés) bemutatásához egy külön kis történetet is kitaláltak. Alább ebből fordítottunk le részleteket. A sorok olvasása során két dolgot érdemes figyelembe venni: az egyik, hogy 1) ezek a forgatókönyvek folyamatos módosulás alatt állnak, ezért nem minden részletben egyeznek a ténylegesen megtörtént eseményekkel, illetve 2) a fentebb említett négy forgatókönyv (amiből ezúttal csak egyet ismertetünk) nem feltétlenül zárja ki egymást, azok között lehetnek átfedések:
2012-ben megérkezett a világjárvány, amire a föld lakói egy ideje már számítottak. A 2009-es H1N1-gyel ellentétben ez a vadlibáktól származó influenzavírus-törzs rendkívül fertőző és halálos volt. Még a legfelkészültebb országokat is azonnal túlterhelte az egész világra lecsapó vírus, amely az emberiség közel 20 százalékát megfertőzte és hét hónap alatt 8 millió ember halálát okozta, akiknek többsége egészséges, fiatal felnőtt volt. A pandémia a gazdaságra is lesújtott: az emberek és az áruszállítás nemzetközi forgalma leállt, ami megbénította az olyan iparágakat, mint a turizmus, az ellátás globális láncai pedig elszakadtak. A leállás még helyileg is érzékelhető volt. A normális esetben nyüzsgő boltok és irodaházak hónapokra kiüresedtek – szinte sehol egy vásárló vagy alkalmazott.
A járvány az egész földön végigsöpört. Aránytalanul nagy számban haltak meg Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Közép-Amerikában, ahol a hivatalos intézkedések hiánya miatt a vírus futótűzként terjedt. Jóllehet, a fejlett országokban is nehézségeket okoztak a szigorítások. Az Egyesült Államok repülést illető kezdeti laza intézkedése felgyorsította a vírus terjedését, nemcsak odahaza, hanem szerte a világon is.
Néhány ország azonban sokkal kiemelkedőbben teljesített – például Kína.
A kínai kormány gyors szigorításai, valamint az összes állampolgárt érintő kötelező karantén szorgalmazása, továbbá a határok azonnali és majdhogynem hermetikus lezárása milliók életét mentette meg. Ezzel a vírus terjedését a többi országhoz képest jóval hamarabb állította meg, aminek köszönhetően a járvány utáni újraindulás is előbb következhetett be.
Nem Kína kormánya volt az egyetlen, amely szigorú intézkedéseket alkalmazott az állampolgárok megvédelmezése érdekében. A járvány ideje alatt a világ nemzeteinek vezetői megerősítették hatalmukat, megszorításokat alkalmaztak, elszigetelésre irányuló intézkedéseket hoztak.
Kötelezővé tették a maszkok használatát és testhőmérsékletet mértek, ha valaki forgalmas helyekre, például vasútállomásra vagy bevásárlóközpontba akart belépni.
Ez a központosított berendezkedés még a járványt követően is fennmaradt, az állampolgárokat és azok viselkedését továbbra is megfigyelték, sőt az ellenőrzés csak fokozódott. Annak érdekében, hogy megvédjék magukat a növekvő globális problémákkal szemben – világjárványok, nemzetközi terrorizmus, környezeti katasztrófák, szegénység megnövekedése – a vezetők még nagyobb hatalmat ragadtak magukhoz.
Eleinte a központosítottabb világ elgondolása széles körű elfogadást és támogatást vont maga után. Az állampolgárok készséggel lemondtak szabadságuk és magánéletük egy részéről a nagyobb biztonságért és stabilitásért cserébe.
Az emberek sokkal jobban tolerálták, sőt, egyenesen lelkesedtek a központi irányításért és felügyeletért, a vezetőknek pedig nagyobb terük volt bevezetni olyan rendeleteket, amiket szükségesnek tartottak. A fejlettebb országokban a fokozott ellenőrzés sok formát öltött: például minden állampolgár biometrikus azonosítót kapott, az olyan iparágakban pedig, melyek stabilitásának kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az adott országban, további szigorításokat vezettek be. Az új szabályokhoz és megállapodásokhoz való kényszerű igazodásnak köszönhetően a fejlett országokban lassan, de biztosan visszaállították a rendet, és ami nagyon fontos, a gazdasági növekedést. (18–19. o.)
A terv néhány pontban eltér a valóságtól, viszont nagyon sok hasonlóságot is mutat azokkal az intézkedésekkel, melyeket a koronavírus miatt bevezettek. Akárhogy is legyen, egy bizonyos: ennek a tervnek a megléte egy újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a járvány nem oka, csupán ürügye a most várható, de már régóta előkészített társadalmi átalakulásoknak.