Augusztus negyedikén az Amnesty International részletes jelentést adott ki, amelyben azzal vádolta meg az ukrán fegyveres erőket, hogy lakott területekre, iskolákba és kórházakba telepítettek katonai objektumokat, lakott területekről indítottak támadásokat orosz célpontok ellen, kitéve ezzel a civil infrastruktúrát és a civilek életét az oroszok válaszcsapásának.
Ez természetesen teljesen ellentétes a nemzetközi jog normáival, még pontosabban fogalmazva: háborús bűntett. A civil infrastruktúrát, az embereket fedezékként használni nettó gyilkosság.
Ugyanis az a kórház vagy bevásárlóközpont, ahonnan az orosz állásokat lövik, biztosan számíthat arra, hogy viszonozzák a tüzet. Ez a háború legtermészetesebb működési elve. A katonák lőnek egymásra. Az egyenruhások ezért nem vehetnek fel állásokat a civil létesítmények közelében.
Emlékszünk arra, amikor néhány hete a közép-ukrajnai Kremencsuk egyik bevásárlócentrumát orosz rakétatámadás érte? Zelenszkij drámai hangvételű televíziós beszédében elmondta, hogy több, mint 1000 ember tartózkodott a támadás alatt az épületben. A civil áldozatokat ért terrortámadásként értékelte az orosz csapást.
Az oroszok azzal indokolták a bevásárlóközpontra zúdított rakétaesőt, hogy az épületet az ukrán hadsereg használja, onnan indítanak támadásokat az orosz állások ellen. A nyugati közvélemény (de)formálói akkor elképesztő cinizmusról, propagandáról beszéltek, tagadva, hogy az ukránok törvénytelen eszközöket és módszereket használnának az Oroszország elleni háborúban. Augusztus negyedikén azonban kiderült, mégsem elképzelhetetlen, hogy az ukrán haderő – a vezetés tudtával – bűncselekmények százait követi el saját lakossága és az orosz katonák ellen.
Ennyit a jelentésről, az ukrán hadviselők tisztességéről a maguk pőre valóságában.
Igazából semmi új nem derült ki az AI jelentéséből, az orosz hírforrások már régen tájékoztatták a közvéleményt arról, hogy mi folyik a front ukrán oldalán. Némi utánajárással pedig a legtöbb hír ellenőrizhető. Az orosz beszámolók pedig semmivel sem kevésbé hitelesek, mint az ukrán (szinte kizárólag állami irányítás alatt álló média működik Ukrajnában) hírforrások vagy éppen a CNN háborús tudósításai. Mindenki hazudik, csak más és más indokból.
Az igazság azonban ezúttal tényleg senkit nem érdekel. Legkevésbé az Amnesty Internationalt és a többi politikailag és ideológiailag elfogult NGO-t.
Nem az AI lett becsületesebb, hanem az amerikai szervek adták ki az engedélyt az ukrán ügy elengedésére. Meg kell kezdeni megágyazni annak, hogy egy nap bejelentik azt, hogy vége a bőségnek, Ukrajna ezentúl vívja egyedül a harcát.
A jelentés ettől függetlenül nem selyemzsinór az ukrán vezetés számára, nem azt jelenti, hogy Amerikában megelégelték a korrupciót, a nácikat vagy azt, hogy civilek, kórházak és iskolák fedezékéből lövik az oroszokat az ukránok. Dehogy.
Ha ezek közül bármelyik zavarta volna Washingtont, akkor nem áll be több milliárd dollárral az ukránok háta mögé. Az amerikai belpolitikában történt változások indokolják a változást. Hamarosan még több kritikus hang is megjelenhet Ukrajnával kapcsolatban.
Lassan Magyarországra is begyűrűzik a változás. Csak idő kérdése, és a Telex–444-tengelyen megjelennek az ukrán vezetés eddig fel nem tárt botrányairól, korrupcióról, visszaélésekről, az orosz foglyok kínzásáról szóló írások.
Persze nem a magyar média tartalmain fog múlni a háború folytatása.
A nagy amerikai lapokat kell figyelni, illetve persze a kiemelten fontos NGO-kat. Ők kommunikálnak az amerikai kormány helyett. Mert ugye senki nem képzeli, hogy az Amnesty magától kezdett kutakodni, és arra vette a bátorságot, hogy olyasmiről tegyen jelentést, amit eddig a Nyugat és Ukrajna titkolt a közvélemény elől.
Nem. Az AI arról ír feljelentést, akire az amerikai szolgálatok célkeresztet rajzolnak. Most az ukrán hadseregen a sor.
Szóval megkezdődik a lassú kihátrálás Ukrajna mögül. Már nem olyan jó üzlet az ukrajnai konfliktus, sőt, a végén még politikai bukást is előidézhet.
Ez a műsor jó eséllyel eddig tartott. Szegény ukrán nép!
kontra