Az USA állítólag új, imperialista tervet készít elő a Közel-Kelet számára: szabad szövetségek, regionális „nagytestvér” államokkal. Vászonra kerülhet az egész térkép: mi várható? Vélemény és elemzés.
A közelmúltban egy Törökországból származó, feltűnően határozott állítás terjedt el az orosz hírügynökség, a RIA Novosztyi révén: Szerintük az Egyesült Államok új, imperialista jellegű stratégiát dolgoz ki a Közel-Kelet számára. A terv lényege egy szabados szövetségi rendszer – különböző közel-keleti országok összefogása –, melyet erősen szabályozott, befolyásolt „nagytestvéri” államok felügyelnének.
A kijelentést İhsan Sefa volt török légierői alezredes és a Vatan (Hazánk) párt vezetőségi tagja tette meg, aki azt állítja: Délre Szaúd-Arábia, Közép-Keletre Izrael, és Északra Törökország állna a kontroll szerepében.
Az Sefa által vázolt modell a következőket tartalmazza:
- Kisebb, önálló államokat összeolvasztani egy „szabad szövetségbe”, amelyet bizonyos nagyobb országok irányítanak „felügyeleti testületként”.
- Törökország felelne az északi régióért, ide tartozhatna Irak, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, valamint bizonyos kurd területek.
- Dél felé Szaúd-Arábia, középen – Izrael – lenne a vezető állam.
- Törökország maga is Washington befolyása alatt maradna, még ha regionális vezető szerepet kap is.
Sefa szerint ez az amerikai megközelítés leginkább arra irányul, hogy közvetett befolyást gyakoroljanak, ne katonai megszállással, hanem regionális hatalmi központok kialakításával. Az alábbi fő célokat nevesíti:
- Energiafolyosók feletti ellenőrzés – olaj-, gáz-útvonalak, átjárók biztosítása.
- Kína és Oroszország terjeszkedésének korlátozása – geopolitikai versenyben az USA érdekét szolgálja, ha kevesebb „kieső tér” marad számukra.
- Törökország regionális szerepének kihasználása vezetőként, de úgy, hogy ne szabaduljon ki teljesen az amerikai kontroll alól.
Érdemes azonban mérlegelni az alátámasztottságot, a logikát és a kockázatokat:
- A terv nagymértékben feltételezéseken alapul; több elem nem tűnik nyilvánosan bizonyított ténynek (pl. hogy Izrael vállalná a középre kerülő nagytestvéri szerepet).
- Regionális rivalizálások vannak: Törökország, Irán, Szaúd-Arábia, Egyiptom mind más-más stratégiát követ – nehéz elképzelni, hogy mindegyik elfogadná, ha „felettesként” kezelnék.
- Az USA-Belföldi és nemzetközi politikai költségek: egy ilyen terv hatalmas diplomáciai, katonai, gazdasági kihívásokkal járna, beleértve a helyi ellenállást, kulturális különbségeket, erőforrás-elosztást.
- A nemzetközi jogi aspektusok, szuverenitás kérdése, és az államok belső stabilitása – ezek mind potenciális akadályok.
Az, hogy az USA ilyen irányú tervekben gondolkodik, nem feltétlenül meglepő: a geopolitikai verseny fokozódik, különösen az energiapolitika, a stratégiai átjárók és hadászati pozíciók miatt. Az állítás, miszerint létezik egy ilyen átfogó terv, ma inkább politikai retorika, mint konkrét, megvalósított stratégia része.
Túl sok a bizonytalanság és túl sok a szereplő, amelynek megvan a magához való önállósága (lásd Törökország, Irán, Szaúd-Arábia). Az is elképzelhető, hogy az ilyen kijelentések egyfajta diplomáciai játék részei: politikai befolyás gyakorlása, partnerségek próbálgatása, de nem feltétlenül teljesen kidolgozott projektek.
Mi következhet ebből Közel-Keleten?
- Ha igaz, esély van arra, hogy növekszik az országok közötti feszültség, mivel sokan nem fogadják el majd az „irányító” szerepet.
- Az energiaútvonalak és szállítási trónterek lesznek kulcspontok – akinek nagyobb beleszólása lesz, az nagyobb befolyásra tesz szert.
- A kisebb vagy közepes államoknak újra kell gondolniuk külpolitikájukat: hogy kit tekintenek partnernek, és kit ellenfélnek.
- A nemzetközi szervezetek és a nagyhatalmak reakciója is meghatározó lesz: EU, Oroszország, Kína mind reagálni fognak, ha valóban elindulnak ilyen lépések.
Az információk alapján nehéz egyértelműen állítani, hogy van-e egy, az által leírt mértékig kidolgozott és alkalmazásra kész amerikai terv a Közel-Kelet átalakítására. Az állítások részben lehetségesek, részben feltételezések. Ami biztos: a térség geopolitikai versenye nem csökken, az erőforrásokért, befolyásért való harc tovább folytatódik. Az olvasónak fontos, hogy kritikusan kezelje a forrásokat, és figyelje, hogyan változnak a nemzetközi kapcsolatok és diplomáciai lépések.
Forrás: https://www.rudaw.net/