Site icon Mai Világ

Amiről nem beszélnek: élt egyszer egy különös magyar jós

Hirdetés

Tudjuk,  hogy  a  tudomány  ma  még  általában  nem ad hitelt a jósoknak. Bizonyos jelek azonban arra mutatnak, hogy a téridő rejtelmei között egyszer talán előkerül a magyarázat arra is miként láthatják egyesek előre a jövő kisebb-nagyobb részleteit. 

Mert bizony előfordul, hogy valaki napokkal, hónapokkal vagy akár évekkel korábban   is  megjósol  később  bekövetkező  eseményeket.

Merthogy  azokat állítólag előre “látja” – ha nem is a szemével, hát a tudatával. Valamilyen,ma még felfedezetlen képesség vagy jelenség (esetleg mindkettő) működik itt.

Példáért  nem  kell  messzire  mennünk.

Élt egyszer egy magyar író, Barsi Ödönnek  hívták ( 1904-1963). Több regénye látott napvilágot a háború előtt, alatt  és  után.

Hirdetés

Újságíró  volt, és mindig érdekelte a tudomány. Egyik alapítója volt a  Magyar Űrhajózási Társaságnak. A háború után a rádióban dolgozott dramaturgként. Az  űrhajó  című  regénye  1944-ben  jelent  meg.  Amolyan sci-fi regény,amelynek  némely  részletén ma már csak nevetünk (a magyar gyártmányú űrhajó magyar utasokkal a Vérmezőről indul, leszáll a Marson, ahol emberhez hasonló civilizált  lények  élnek, akik ha úgy akarják, megtanulnak magyarul is…).

Vannak  azonban  a  könyvnek  olyan részletei is, amelyektől eláll az olvasó lélegzete. Barsi leírja a marslakók  fegyverzetét,  és itt ér bennünket az első meglepetés.  Az  író  szerint ugyanis bolygótársunk lakói uranit nevű bombát használnak…

Itt  már  valami gyanús lesz a mai olvasónak, hiszen a kezdet kezdetén az atombombák  alapanyaga is uránium volt. Jogos a kérdés:

honnan tudhatott erről az író?

Az  uranitbombát a marslakók többször bevetették már, innen ismeretes a hatása  –  állítja  Barsi,  és  le  is  írja  a  hatást. A bomba robbanása szélviharhoz hasonló  lökéshullámot  kelt.

Hirdetés

A robbanás körzetében egy percen belül  több ezer, olykor több tízezer ember semmisül meg szinte nyom nélkül.

A  lökéshullámok  és a hihetetlen hőmérséklet egész városokat fúj el, akár a kártyavárakat.  A  forróság  a tengerek vizét is felforralja. Az uranitbomba hatására – írja Barsi – megsemmisül minden szerves élet.

Ám ez még nem  minden:  Barsi  szerint az uranitbomba robbanását több kilométer magas, gomba alakú felhő kíséri!…

Itt  már  érdemes  elgondolkodni. A regény 1944 márciusa, tehát a német megszállás  előtt jelent meg. Ismerve a korabeli nyomtatási tempót, Barsinak a  könyvet  1943  második  felében  vagy  a  végén  kellett  írnia (vagy még korábban).  A  Földön az első atombombát (urániumbombát) 1945. július 16-án az Egyesült Államokban robbantották fel. (Ez volt a hirosimait és nagaszakit megelőző próbarobbantás.)

Nézzük  a tényeket: A világ leghíresebb tudósai a legnagyobb titokban már 1939  óta  dolgoztak  a  minden  addigitól  eltérő rendszerű és főleg hatású fegyver   előállításán.  Erőfeszítésüket  1945  tavaszán  koronázta  siker. Megalkották  a  fegyvert,  amely  gigantikus  energiát szabadít fel, tíz- és tízezreket  pusztít  el  egyszerre,  városokat  semmisít meg, tengerek vizét forralja fel…

Hirdetés
Hirdetés

A tudósok sikere előtt legalább másfél évvel él egy férfi – nem tudós – a háborútól  szaggatott  Magyarországon.  Nem  ért az atomhoz, hiszen nem ez a szakmája. Regényt ír, vagyis fantáziál. Valamit elképzel – vagy jósol?…

Vajon miért írta, hogy  éppen  gomba alakú felhő keletkezik az uranitfegyver  felrobbantásakor?  Talán nem kell bizonygatni, hogy több ezer lehetséges felhőalakzat jöhet létre ilyenkor. Véletlenszerű találat?

Túl sok itt a véletlen: már a fegyver neve, a hatásának aránylag pontos leírása és a gombafelhő mind-mind külön is nagy találatnak számított volna annyival az első robbantás előtt.

A lökéshullám, a hőmérséklet, a fegyver fizikai hatása már önmagában is több jóslatnál. Pedig  jóslatnak  kell tekinteni. Máskülönben hogyan lehetséges, hogy egy újságíró  többet tudott minden képzés nélkül, mint a világ akkori legnagyobb koponyái  együttesen?  Hiszen  az  atomkutatások híre nem szivárgott ki.

Még arról  sem  tudtak  akkor  Magyarországon,  hogy  ilyen kutatások egyáltalán folynak.  Ahhoz,  hogy a leendő fegyver még soha nem próbált hatását ennyire részletesen lássa valaki előre, jósnak kellett lennie.

Hirdetés
loading...
Exit mobile version