Bashar al-Assad , 2022.03.17-én mondta el az alábbi beszédet Damaszkuszban, de az aktualitása semmit nem veszített.
Most már mindannyian láthatjuk, hogy a világunk nem a stabilitás felé halad, hanem ellenkezőleg. Háborúk dúlnak és a destabilizáció irányába halad minden a látható közeli jövőben. A mai események részletei talán nem érdekesek számunkra, de ami inkább érdekel az az, hogy mi az eseményeket össze tudjuk kötni egymással.
Tudnunk kell összekötni a mai eseményeket a múlt eseményeivel és történéseivel. Ha sikerül összekötnünk a dolgokat egymással, akkor képesek leszünk rá, hogy olvassunk a jövőben. Ezeket a nemzetközi eseményeket a szíriai állásponttal is össze kell tudnunk kötni, a háború előtti, a háború utáni, de még a régi szíriai politikai álláspontokat is.
Ma már ki tudjuk nyilvánítani, hogy a szíriai nézetek helyesek, illetve realisztikusak voltak-e, vagy esetleg távol álltak a valóságtól? Ma, ha beszélnem kell az eseményekről, akkor meg kell állapítanom, hogy lényegében akár a jelenben vagy a múltban, mindig is a Nyugatról volt szó. A Nyugat negatív módon próbál hatni mindenhol a világon.
Évszázadok óta, de legalább is kétszáz éve biztosan és kinyilváníthatjuk, hogy a Nyugat áll a világ összes problémája, háborúja, katonai megszállása és gyilkosságai mögött. Mindent megtett a Nyugat, hogy mindenáron elérje az érdekeit. Ha bármilyen témáról szeretnénk ma beszélni, akkor először a közös nevezőről kell beszélnünk, ami nem más, mint a Nyugat. A világ szenvedése mögött a Nyugat áll.
A mi történelmünk elmúlt száz évének szenvedése a nyugati országoknak köszönhető, melyek nem álltak le egy percig sem az összeesküvések kitervelésétől hazánk, Szíria ellen, kezdve a francia gyarmatosítástól egészena mai napig.
Ugyanakkor a Nyugat ma egy történelmi mérföldkő elé ért, ami a létezését, szerepét és képét illeti a világon. Konkrétan az ukrajnai háború utáni helyzetre gondolok, bár a szíriai háborúnak is nagy szerepe volt abban, hogy idáig jussunk.
Itt egy olyan nagy történelmi elágazás előtt állunk, mint a Szovjetunió összeomlása volt, bár akkor a Nyugat erősnek tartotta magát. A világon az ezt megelőző nagy változás az a második világháborút követően történt. Mivel az összes probléma és zavargás a Nyugathoz vezethető vissza, néhány fontos pontot szeretnék megemlíteni, melyek részünkre Szíriában talán egyáltalán nem mondható újdonságnak, de a nyugati népek és velük együtt sokmillió átvert ember részére is újnak minősíthető, innen szeretném felsorolni a pontokat, amik valószínűleg még évtizedekig és nem csak a jelenlegi szituációban lesznek érthetők.
Az első pont, amiről beszélek az a gyarmatosító Nyugat. Itt természetesen nem a nyugati népekről beszélek, hanem azokról az intézményekről, melyek a nyugati országokat irányítják és szabják meg a politikájukat. Tehát én, ha azt mondom, hogy a Nyugat, akkor tudni kell, hogy nem a nyugati népekről beszélek, de nem is a nyugati országokról, hanem olyan lobbikról, amik irányítják a gyarmatosítást.
Ez a „gyarmatosító Nyugat” semmit sem változott az elmúlt évszázadok alatt. Egyetlen változás az volt, hogy az Egyesült Államok vette át Anglia meg Franciaország szerepét az ötvenes években elérve, hogy a többi nyugati ország kövesse az amerikai politikát és diktálását.
Ami még megváltozott az az, hogy a Nyugat egyre jobban tudja a népek átverését és manipulálását gyakorolni különböző álarcokat viselve. Ezt sikeresen el is érte évtizedekig. A Nyugat ma sokkal többet beszél emberi kifejezésekről és humanitárius tettekről, de eközben egyre több bűntettet is hajt végre világszertea világ népei ellen.
Az összes álarc ellenére, amit ők viseltek az elmúlt évtizedek során ők egyszer sem tudták becsapni Szíriát. Ez a nagy problémájuk velünk szíriai néppel. A szíriai háború eseményei rákényszerítették a Nyugatot, hogy levegye álarcait, majd jött az ukrán háború, hogy a Nyugat arcáról egybe tépje le az összes még fenthordott álarcot. A Nyugat immár teljesen meztelen a világ előtt, de elsősorban a saját népei előtt, csak másod sorban a világ többi népe előtt. Az álarcok letépésének az volt az ára, hogy ők lemondjanak az általuk felvett, második világháború vége óta használt, magukat szépítő hazugmédiáról.
A Nyugat bebizonyította, hogy a nemzetközi jog egyáltalán nem érdekli, nem is érdekelte sohasem. A Nyugat, Amerikával az élén, volt az, aki számtalanszor beletaposott a nemzetközi jog intézményeibe, elveibe. Ők azok, akika világunkat egy vad erdővé alakították át. Néhányan naivan még talán kérdezni szokták, hogy mi a jogi indoka, háttere Oroszországnak, hogy ilyen módon avatkozzon be Ukrajnában, de itt tudnunk kell, hogy a jog az nem az a dolog, ami le van írva, hanem az, ami gyakorolva van.
Ha egy országban, tegyük fel, levan írva egy törvény, de nincsen sem bíróság, sem bíró, sem rendőrség, akkor mit ér ez a törvény? Egy ilyen képzeletbeli ország egyenlő egy erdővel, ahol hiába szeretné tisztelni bárki a törvényt, de nincsen rá semmi módja, mert az ország csak a banditák és törvényen kívüli rablók országává válik. A mi világunk a Szovjetunió összeomlása óta egy erdő, ahol a banditákat a Nyugat jelenti. Nincsen nemzetközi jog és nem is létezik olyan, hogy nemzetközi egyesületek, se semmi más, amiről beszélni szoktak nekünk. Beszélnek nekünk a nemzetközi jogról úgy, hogy be sem tartják, annak nincsen semmi értelme. Ezt az orosz politikusok már több, mint tizenöt éve nyíltan hangoztatják, mert a politika,amit a Nyugat gyakorolni akar, az az erő politikája és az erősebb fél politikája próbálta a bolygót egy nagy erdővé átalakítani.
A szólás és véleménynyilvánítás szabadsága az egy másik pont, amivel mindig dicsekszik a Nyugat, illetve az a legfőbb pillére a Nyugati civilizációnak, de hát az itt elbukott. Amióta a kis Bush került hatalomra, úgy körülbelül húsz évvel ezelőtt, azóta az egész világ egy véleményen van. Mindenki ugyan abba az irányban mozog, kormányok, lobbik, cégek, média, majd most újabban a közösségi média is.
Mi ez a nagyon demokratikus Nyugat, ahol több millióan élnek, de nincsen senki sem, aki más véleménnyel bírna, mint amit a médiában lehet hallani? Ha egyszer Amerika dühös Szíriára, akkor láthatjuk hirtelen, hogy az összes nyugati ország ugyan azokat a kifejezéseket használva lett hasonlóképpen dühös ránk. Ugyanakkor, ha egyszer a cionizmusról van szó, akkor láthatjuk azt, hogy az egész Nyugat teljes mértékben támogatja és védelmezi.
Mindenki egy nyelven beszél Nyugaton és persze láthatjuk most azt is például, hogy hasonlóképpen lett mindenki egyszerre mérges. A nyugati szólás és véleménynyilvánítás szabadság azt jelenti, hogy egyetlen egy véleménnyel rendelkezhetsz, ami azonos a hivatalos nyugati véleménnyel. Ez a valóság.
A tulajdonjog az az egyik legfontosabb pillére a kapitalista rendszernek. Most hirtelen, hogy megharagudtak Oroszországra elkobozták a nyugaton levő orosz tulajdonokat, legyenek orosz állami, vagy üzletemberek kezében. Ez emlékeztet minket arra, amikor elkobozták Nyugaton a szíriai tulajdonokat, előtte a líbiai, iraki, iráni meg más vagyonokat, pénzeket is. A tulajdonjog nem jelent mást, minthogy a Nyugatnak van tulajdonjoga mások vagyona felett. Ki is mutatták a gyűlöletüket mindazok iránt, akik nem olyanok, mint ők.
Ez természetesen nem csak az arabokat és muszlimokat illeti, dehogyis, ez mindenkire vonatkozik. A gyűlölet kampányt, amit ma Oroszország ellen láttunk, az egy olyan dolog, amit még sosem láthattunk a történelem során egyetlen egy másik ország ellen sem. Ez a gyűlölet minden esetre nem egy új dolog, ez több évszázados Oroszországgal és másokkal szemben. Nagyon fontos példája ennek, hogy a Nyugat nagyon boldog volt, amikor Hitler megtámadta Oroszországot, ahol nem kevesebb 26 millió lakos esett el.
Nem is volt addig semmi bajuk vele, és meg sem próbálták komolyabban támadni őt, míg el nem kezdett veszíteni a második világháború vége felé, csak azért, hogy nehogy Oroszország legyen az egyedüli nyertese ennek a háborúnak, és csak akkor hajtották végre a Normandiai Partraszállást. A Nyugat bebizonyította, hogy nincsenek sem barátai sem ellenségei, csak az az ellensége, aki szembeszáll az anyagi érdekeivel. Sem a kommunizmus, sem az iszlám, sem a nácizmus, sem Oroszország, sem Kína, ameddig az érdekeik szerint dolgoznak. Ha egyszer az anyagi hasznuk ellen állnak, akkor már ellenségek, avagy az elvi alapjuk egyenlő a nullával.
Az egyik utolsó hazugság, ami az egyik legrondább valóság és amiről nagyon kevesen tudnak, az annak a hazugsága, hogy a Nyugat a nácizmus ellen van, és az, hogy a cionizmus ellene van a nácizmusnak. Kevesen tudják, hogy a nácik Ukrajnában, avagy a náci szervezetek szorosan együtt működtek Hitlerrel katonai, biztonsági és ideológiai téren is, majd, amikor véget ért a világháború, a náci vezetőket onnan Európa és Latin-Amerika felé szállították.
Az ötvenes években a CIA megkérte az amerikai vezetőséget, hogy vonja le ezeket a mozgalmakat a tiltott listáról, mert ezeknek a létezésük szükséges Ukrajnában, ami akkor persze egy része volt a Szovjetuniónak. Ami ezt a kis történelmileckét megtudja erősíteni az nem más, mint maga Zelensky, mert Zelensky cionista zsidó, de támogatója a nacionalista szélsőséges mozgalmaknak, melyek Hitler oldalán harcoltak a második világháború idején, és akiknek egy része még részt is vett a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokban.
Itt a kérdés logikus, hogyan lehet egy zsidó ember a támogatója az ilyen mozgalmaknak? A Nyugat támogatja ezeket a mozgalmakat, mint például a jobb oldali Azov-ot, meg ugyebár a cionista Izraelt is – ami kérődző módjára megállás nélkül ismétli a holokauszt áldozatok iránti sírdogálást – de ugyanakkor egy olyan vezetőt támogat, aki olyan náci mozgalmakat támogat, melyek zsidókkal végeztek. Ez csak azt jelenti, hogy a Nyugat mindenben hazudik, amit mond és a Nyugatot kizárólag az érdekli, hogy irányítsa a világot, lopja az erőforrásokat és a kincstárait pénzzel tömje tele.”
Orientalista.hu – Cadmus & Siroi Isi