Wang Yi kínai külügyminiszter és Marco Rubio amerikai külügyminiszter első tárgyalásán az amerikai politika jelentős fordulatot vett Tajvan ügyében – írta meg a Reuters. Rubio kijelentette:
Az Egyesült Államok nem támogatja „Tajvan függetlenségét”, és reméli, hogy a Tajvan-kérdés békésen oldódik meg a Tajvani-szoros mindkét oldala által elfogadott módon.”
Ez a megfogalmazás markáns eltérést jelent az eddigi stratégiai kétértelműségtől, amelyet Washington évtizedeken át fenntartott a sziget státuszával kapcsolatban.
Mi ezzel a cikkel a probléma? Mindenekelőtt az, hogy a be is hivatkozott Reuters cikkben nem szerepel ilyen állítás! Tehát úgy ahogy van nem igaz az egész.
A kínai állami hírügynökség jelentésében van ugyan egy ehhez hasonló megjegyzés, de azokban mindig. Bárkivel beszél valaki a pekingi külügyből, ha Tajvan szóba kerül, a kínai fél mindig úgy emlékszik, hogy a partnere azt mondta, nem támogatja Tajvan függetlenségét. Ez tehát nem újdonság.
Egyébként az sem, hogy az USA elismeri az „egy Kína-elvet”. A Mandiner állítása tehát akkor sem lenne igaz, ha Rubio tényleg kiejtette volna a száján a neki tulajdonított szavakat.
A stratégiai kétértelműség, amit nyilvánvalóan nem értenek a magyar újságírók, nem a függetlenségre vonatkozik, hanem arra, hogy az Egyesült Államok soha nem tisztázta, mit ért pontosan az egy Kína alatt: a népköztársaságot, a köztársaságot vagy egy földrajzi fogalmat?
Ettől függetlenül a Reuters híradása roppant érdekes, és alapvetően fedi egymást a kínaiakéval. Mi történt tehát a telefonbeszélgetés során?
1. Wang Yi kínai külügyminiszter figyelmeztette Marco Rubiot, hogy ne nagyon pattogjon, mert a két ország kapcsolatát a főnökeik, Hszi Csin-ping és Donald Trump fogják intézni.
„Remélem, hogy jól viselkedik, és konstruktív szerepet játszik a kínai és amerikai nép jövőjében, valamint a világ békéjében és stabilitásában” – mondta Wang Rubiónak, aki a múlt heti szenátusi meghallgatásán Kínát nevezte az Egyesült Államokat fenyegető legsúlyosabb veszélynek.
De az amerikai külügyminisztert nemcsak ezért kellett rendre utasítania a pekingi kollégájának, hanem azért is, mert Donald Trump egy olyan emberre bízta az amerikai diplomácia irányítását, akinek még a közlekedési lámpák is gyanúsak, hiszen időről időre a sárgáról vörösre váltanak.
Rubio olyan nagypályás héja, hogy Peking néhány éve kénytelen volt szankciós listára tenni – nem is utazhat be Kínába! Erre egyébként rákérdeztek újságírók a minap a kínai külügynél, ahol jelezték, hogy aki durván beavatkozik a népköztársaság belügyeibe, az jegyzékbe kerül, és általában ott is marad, mert felkerülni is nehéz rá, lekerülni azonban még nehezebb.
2. Rubio… azt mondta Vangnak, hogy Trump… olyan kapcsolatot fog folytatni Kínával, amely „előmozdítja az amerikai érdekeket és az amerikai népet helyezi előtérbe”. „A külügyminiszter hangsúlyozta az Egyesült Államok elkötelezettségét szövetségesei iránt a régióban, és komoly aggodalmat keltett Kína Tajvan és a Dél-kínai-tenger elleni kényszerítő intézkedései miatt” – áll a dokumentumban. Mármint abban, amit a telefonbeszélgetésről az amerikaiak kiadtak.
Vagyis sokadjára is tényleg nincs fordulat az USA Kína-politikájában. De épeszű ember nem is várt ilyet Donald Trumptól, aki nem a konnektivitás embere, nem a többpólusú világ úttörője, hanem az Amerikai Birodalom császára akar lenni.
Már az első ciklusa alatt is kínaiakat evett reggelire, és azon fáradozott, hogy egységfrontba tömörítse az indo-csendes-óceáni térségbeli vazallusait, és újakat szerezzen melléjük, mert nem versenyezni akar a kínai cégekkel, hanem megtörni a fejlődésüket, és visszavezeti az országot oda, ahol Ronald Reagen idején tartott: a műanyag-fröccsöntéshez.
Tehát nincs óriásai fordulat, de még csak egy kis fordulatocska se. Büntetővámok vannak, amerikai imperializmus van, és ultimátumok, ahogy az oroszoknak, akikről Trump azt írta, szerit őket, de tudniuk kell, hol a helyük.
Ami azt illeti, valószínűleg tudják is, és a kínaiak nem különben!
bekezdesek.hu