Meglehet a kapcsolat az elme ereje és a fizikai valóság között?
A könnyek már régóta érdeklik az emberiséget és a tudós társadalmat, nem véletlenül. Megannyi rejtély nincs még megoldva és megismerve.
Az emberi könnycsepp, ez az alapvetően biológiai funkciót ellátó kis folyadék, alakja és összetétele érzéseinkkel együtt változik.
Az elmúlt évek kutatásai sokat haladtak előre, és megdöbbentő eredményeket mutatnak. Mégpedig azt, hogy a könnycseppek minősége, állaga és szerkezete nagymértékben változik, aszerint, hogy milyen érzés váltja ki őket. Ez pedig magával vonhatja azt is végkövetkeztetésként, hogy az elme, vagy a gondolatok hatással vannak a könnyre, és annak szerkezetére. Vagyis az elme kihat a fizikai valóságra, jelen esetben a könnyekre.
A sírás egyik első kutatója, Charles Darwin szerint a könnyezés nemcsak vészjelzésre szolgál, de el is lazít, megnyugtat.
A könnyek általában az érzelmek kiváltotta síráshoz kapcsolódnak, így hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy könnyhullatásra csak az ember képes.
Pedig a hasonló szemfelépítésű állatoknak is vannak könnyeik, az állatokkal foglalkozó szakemberek szerint pedig több állat képes könnyeivel érzelmeit is kifejezni – vagyis bánatukban is tudnak sírni.
Marc Bekoff a Colorádo Egyetem etológusa szerint az érintkezés vigaszának elvesztése, vagy a stressz is kiválthat sírást néhány társas életet élő állatfajnál, főleg a kicsinyeknél.
Az elemzések során egyértelművé vált a kutatók számára, hogy a bánatból, fájdalomból származó könnycseppek teljesen más szerkezetűek voltak, mint az örömkönnyek.
Ezek szerint ugyanis a szervezetben valahogy meg van különböztetve biológiai szinten a szomorúság, a fájdalom, és az öröm. Vagyis eme érzelmek fizikailag képesek manifesztálódni a szervezetben: könnycsepp formájában.
Ez valami sokkal felsőbbrendű világszemléletet vetíti előre. Feltételez egy olyan viszonyrendszert, mely a fizikai lét, és a test felett áll.
Ezt pedig a jövő kutatásainak kell majd teljesen feltárnia.
Forrás: avilagtitkai