A tokiói olimpiát úgy találták ki, hogy a versenyeket anyagilag támogató szponzorok dicsőségét szolgálja. Japán legerősebb vállalatai olyan mutatványokkal készülnek, amelyek felülmúlják a sportolók teljesítményét, és ezeket tönkre tenné, ha a játékokat a koronavírus-járvány árnyékában rendeznék meg – véli a napi.hu cikkírója.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a tokiói olimpia rendezői eltökéltnek látszanak abban, hogy nem halasztják el vagy ne adj isten, törlik a néhány hónap múlva esedékes nyári játékokat a koronavírus-járvány miatt. Egyelőre nem sokat törődnek azzal, hogy a veszélyes kór terjedéséről érkező minden újabb hír azt erősíti: le kéne mondani a rendezvényt – kezdi a Financial Timeson (FT) megjelent véleménycikkét Leo Lewis publicista.
Tokióban tovább folytatódnak az előkészületek a valaha volt legerősebben szponzorált sporteseményre, amelynek marketingbüdzséje 3,1 milliárd dollár. Ezt a gigantikus összeget (a paksi bővítésre felvett orosz hitel harmada) főként a legnagyobb japán vállalatok adták össze.
A támogatás nagyságát jelzi, hogy több mint a 2008-as pekingi és 2012-es londoni játékok reklámköltség-kerete együttvéve. Ez egyben arra is rávilágít, milyen nagy a tét a tokiói rendezőknek és a szponzoroknak, hiszen nyilván minden résztvevő fél szeretne kapni valamit a pénzéért.
Lehet szépeket álmodni és mondani az olimpiai eszméről, ám tény, hogy a tokiói rendezvényt kezdettől fogva befolyásuk alatt tartották a japán vállalati szféra ambíciói. A rendezés kiemelkedő célja volt, hogy megmutassa Japán erejét, kiváló szervezőkészségét és innovatív képességét – az olimpiát támogató nagyvállalatok teljesítményén keresztül.
Az olyan cégek, mint a Toyota vagy a Panasonic fényesebben ragyognak az olimpiai lázban égő Tokió egén, mint ahogy az olimpiai láng fog. Ezek a vállalatok nem érik be csupán azzal, hogy a márkanevüket népszerűsítő logókat mindenütt láthatóvá tegyék. Ennél jóval kifinomultabb terveket dédelgetnek. Általánosan fogalmazva meg akarják mutatni a japán üzleti szféra nagyságát – ahogy a szervezők fogalmaznak „a feltámadás játékait” rendezik a 2011-es földrengés és cunami után, amelynek egyik következménye a fukusimai atomerőmű leolvadása volt.
A 15 aranyfokozatú vállalati támogató egyenként 100 millió dollárt fizetett azért, hogy rá is jusson a reflektorfényből. Az egyik vállalat vezérigazgatója azt mondta: be akarják bizonyítani, hogy a Japan Inc. 30 évvel az 1989-es tőzsdei és ingatlanpiaci krach után élőbb mint valaha.
Az vállalatok meg akarják ismételni az 1964-es csodát, amikor Tokió először rendezett olimpiát. Akkor tették vissza a térképre Japánt mint ipari nagyhatalmat. A világ csodájára járt a Hitachi expresszvasútjának, vagy a Seiko óráinak, amelyekkel minden korábbinál pontosabban mérhették a versenyek eredményét és sorolhatnánk tovább. Lényegében ezzel az ígérettel kezdett neki a Dentsu hirdetési csoport a pénzgyűjtéshez a cégek körében a 2020-as játékokra, nem is eredménytelenül: 12 hónap alatt egymilliárd dollárt kalapoztak össze.
A Nomura, a NEC, a Canon és más vállalatok vezetői elárulták, hogy a Dentsu azzal csábította őket, hogy az olimpia támogatásával a nemzetnek tesznek szolgálatot. Többen közülük kétlik, hogy vállalatuk 100 millió dolláros támogatása megtérülő befektetésnek tekinthető. A legnagyobbaknak azonban megvannak a maguk sajátos céljai. A Toyota például, amely különböző önvezető autókkal akar villogni, jelezni akarja, hogy immáron nem pusztán autógyártó, hanem technológiai óriás. A Panasonic túl akar lépni a szórakoztatóelektronikai gyártó imázsán, a világ egyik legnagyobb akkumulátorgyártójaként és business-to-business technológiai szolgáltatójaként akar színre lépni. A két óriásbank, a Mizuho és az SMBC a készpénzfizetés nélküli Tokiót akarja bemutatni a világnak.
Ezeket a cégeket és a társaikat hideg zuhanyként érte az a hír, hogy egy friss felmérés szerint még a japánok 63 százaléka is jobbnak tartaná, ha elhalasztanák az olimpiát. Ne feledjük: olyan országról van szó, ahol minden egyes verseny jegyeire milliók jelentkeznek. Japánban ugyan még mindig az a módi, hogy ha az állam szólítja a vállalati szférát, akkor nem számít, hogy egy cég köz- vagy magántulajdonban van-e, felajánlja szolgálatait. Ezért ha a NOB és a kormány ragaszkodik a négy hónap múlva esedékes játékok megtartásához, akkor így lesz, és nyilvánosan senki sem fogja a döntést bírálni.
Az FT cikkírója szerint azonban az olimpiát dollármilliárdokkal támogató nagyvállalatok magukban már eldöntötték, hogy inkább a játékok egyéves halasztását forszírozzák. Immáron ez a legkisebb rossz a választási lehetőségek közül miután nyilvánvaló, hogy a koronavírus-járvány idén elviszi a show-t, nincs az a rendezvény, amely ezt az világméretű felfordulást hozó, látványos csapást felülmúlhatná.
Nem akarják, hogy mindenki azt lesse, beköszön-e a járvány az olimpiai tömegrendezvényekre is, és a legjobb esetben az legyen a hír, hogy lám-lám az olimpiát az egészségügyi vészhelyzet ellenére is le tudták bonyolítani. Magukat akarják fényezni az olimpia kinálta show-n.
Forrás: napi.hu