„Maga az opus dei latinul annyit jelent, hogy „Isten műve”…” De mi is ez az egész valójában? Vallási irányzat? Szekta? Titkos társaság? Kik állnak a háttérben? Kik a tagjai? Mi a céljuk, küldetésük és milyen hatással is van ez az egész az életünkre?
Maga az opus dei latinul annyit jelent, hogy „Isten műve”. Ezt a nevet kölcsönözte magának az 1928-ban alapított egyházi szervezet, ami Josemaría Escrivá de Balaguer (1902-1975) nevéhez fűzhető. Ő egy római katolikus pap – akit aztán szentté is avattak – Madridban alapította meg mozgalmát, de csak az 1950-es években ismerte el a Szentszék hivatalosan is szervezetnek. Az évek során viszont több összeesküvés-elmélet is azt támasztja alá, hogy az Opus Dei kicsit több mint aminek láttatni akarja magát: egy „titkos” társaság.
Balaguer egy spanyol kisvárosban született, családja katolikus neveltetésben részesítette. Teljes lényében hívővé vált és eszerint élte az életét, 1925-ben avatták pappá. Egyetemre járva pattant ki a fejéből a szervezet megalapítása, aminek a célja az volt, hogy minden belépő tag számára biztosítsa ráhangolódást a katolikus hitre, Istenre és Jézusra a szürke hétköznapokban. Az emberek szeressék a munkát és mindenben lássák meg Istent. Kövessék a tanításokat és minden nap imádkozzanak.
A szervezet kezdetben csak férfiakat fogadott be, majd pár évvel később már nők is beléphettek, de a két nem máig külön tevékenykedik. 1934-ben Balaguer megírta az „Út” című könyvét, amelyben 999 tanácsát olvashatták az emberek, melyet így mutatott be: „Baráti, testvéri, atyai tanács, mely megjavítja éltedet, gondolkodóba ejt és felráz – és a szeretet és imádság útjára térsz.” A könyv egyébként óriási sikert aratott és a hatására egyre több ember lépett be az Opus Deibe. Több, mint 10 nyelvre fordították le, aztán a siker miatt Balaguer a Római Pápai Akadémia tagja és a Római Kúria különböző osztályainak tanácsosa lett. Egyesek persze úgy vélték, hogy a 999 szám sem a véletlen műve, hanem valójában a Fenevad számát, a 666-ot jelképezné és a pap szándékosan választotta ezt a számot.
Akárhogy is, de 1946-ban Balaguer a Vatikánba költözött, és innen próbálta nemzetközi szintre emelni az Opus Deit. Egyre több országban alapult meg a szervezet, többek között Dél-Amerikában, Spanyolországban, Németországban, de Magyarországot csak az 1990-es években érte el. A tagok száma egyre csak nőtt és mindenki saját maga által kézzel- vagy géppel írott levelével kérvényezhette a felvételt, ami egy szerződésen alapult. A tagok több csoportra oszthatók, vannak, akik a felvétel után a családjukkal élnek továbbra is, de vannak, akik az Opus Dei közösségében, természetesen pénzzel is támogatják a szervezetet.
1972-ben végül az alapító meghalt, de addigra a szervezet már úgy elterjedt, hogy számtalan más ember „továbbörökölte” a vezetést és végül beleolvadt az egyházba is, A vezetést a pápa is magáévá tette, ő is irányítani kezdte a Vatikánból – ezzel is elismerve az Opus Dei tevékenységét. Innentől kezdve azonban az összeesküvés-elméletek melegágyává válik a szervezet. Más felekezetek és vallások tagjai is megfigyelték a szervezet buzgólkodását és igencsak érdekes dolgokra bukkantak. A hivatalos verzió szerint a papok és a laikus tagok szemináriumokat és lelkigyakorlatokat szerveznek rendszeresen, de olykor még adományokat is adnak iskoláknak és rászorulóknak. Azonban egyesek szerint sok más dolog is meglapul még itt: egyre több híres és befolyásos embert próbálnak a befolyásuk alá vonni, akik aztán igen sok pénzzel támogatják a szervezet fennmaradását.
Bár egyesek szerint ez már nem is szervezet, hanem egy szekta, ami ártó szándékú és vezető szerepre próbál törni a vallások és az emberek életterén. Érdemes megemlíteni, hogy 2015-ben már több mint 93 ezer tagja van a szervezetnek világszerte és ebből a taglétszámból pusztán 2100 a pap. Tehát azt lehet mondani, hogy rengeteg embert behálóztak és ezek között olyanok is szerepelnek, akik államfők, nagyvállalatok elnökei és miniszterelnökök. Említsünk igen érdekes példákat is: Ruth Kelly brit közlekedési miniszter; Paola Binetti spanyol szenátor; Alberto Calvo spanyol gazdasági szenátor; Joaquín Lavín chilei politikus; Robert Hanssen F.B.I. ügynök és kém; Rory O’Hanlon ír egyetemi tanár; Patrick Ngugi Njoroge kenyai közgazdász és bankár; Pilar Urbano spanyol újságíró, aki megannyi újságíró mintaképévé vált; Cesare Cavalleri olasz irodalomkritikus; Paul Dumol filippínói drágamíró és a Fülöp-szigeti demokratikus párt elnöke; Ignacio Rodrigez a Princeton Egyetem egyik professzora; John Coverdale a Seton Hall Egyetem jogi professzora; José Orlandis történész; Jamie Nubiola spanyol filozófus; Fernando Ocariz teológus és a Hittani Kongregáció szaktanácsadója; Joseph de Torre madridi társadalmi és politikai filozófus, Toni Zweifel svájci mérnök és feltaláló; John Henry, aki Nagy-Britannia legismertebb toxikológusa; Felipe González de Canales szakszervezet- és mezőgazdasági iskolák alapítója. Fontos még felhoznunk Isidre Fainét, a Caiax Bank elnökét; Neil Deant, aki a legnagyobb Írországi bank elnöke; José María Ruiz Mateost, aki kiemelkedő érzékkel megáldott üzletember; Maricue O’Grady az Irish Management Institue oktatási intézet vezérigazgatója. Már ebből a pár névből is láthatjuk, hogy a szervezet mekkora befolyással bír és azok híresebb tagjai is milyen hatással lehetnek az átlagpolgárokra.
Az Opus Dei ellenzői azonban már nem csak akkor vélték sátáni szektának a szervezetet, amikor az alapító halála után a Vatikán rátette a kezét. Több tucatnyi cikk jelent meg Balaguerről is, hogy szerintük nem éppen épelméjű ember volt, ráadásul fasiszta szimpatizáns is. Több pápa és teológus felszólalt ellene így egy nagyobb vita is kialakult a Vatikánban róla és a szervezetről. Többen is megtudták, hogy Adolf Hitlert csodálta, mert elítélte a kommunizmust, de közelebbi kapcsolatban állt olyan katolikus emberekkel és vezetőkkel, akik fasiszták voltak. Pszichológusok szerint Balaguer súlyosan patologikus beteg volt és eltorzította vallásosságának nézeteit. Próbált hatalomra törni, egyre jobban imádta magát, azaz egoistává vált és nárcisztikus személyiségzavarban szenvedett. Ezeket jól mutatják a már emlegetett Út című könyvének tanácsai, és rámutatnak arra is, hogy infantilis és gyermeteg maradt.
A könyvben többek között ezt is írja jó tanácsként: „Légy gyermek! Még inkább gyermek! Ne légy idősebb két-három évesnél! Ha valóan gyermek maradsz, akkor mindenható leszel!” Fontos megemlítenünk, hogy valamiféle mazochista hajlamban is szenvedhetett, vagy híveit legalábbis erre akarta rávenni. „Ne feledd mi vagy, egy szemetesláda! Alázd meg magad! Az ember igazi kincsei a szomjúság, az éhség, az elárultság a börtön. Szeresd és áld meg a fájdalmat, dicsőség neki!” Ezek a sorok egy beteg ember elméjére utalnak, amit egyébként több ezren követtek, ugyanis a mai napig az Opus Dei hívei rendszeres önsanyargatással élnek.
A szervezet bátorítja az embereket arra, hogy bizonyos esetekben üssék magukat ostorral is akár, vagy böjtöljenek, és ne egyenek napokig. Csak ezekkel a módszerekkel lehet érezni Jézus fájdalmait és vezekelni a bűnökért – állítják a szervezet vezetői. A nőknek külön feladatul tűzik, hogy egy napig meg se szólaljanak, párna nélkül aludjanak vagy éheztessék magukat. Vajon a jóságos Isten tényleg ezt akarná, hogy teremtményei szenvedjenek; és ne úgy tegyék jóvá bűnüket, hogy jó dolgokat cselekedjenek és segítsenek másokon? Ezeket a kérdéseket tették fel az Oppus Dei ellen felszólalók és tegyük hozzá, jogosan.
Balaguer szinte lázítja az embereket a beszédeiben és írásaiban, hogy folytassanak szent háborút, aminek értéke van. „Minden fundamentalista vallási rendszert, az az infantilis öntudat jellemez, hogy mi vagyunk a „szent maradék”, amelyet Isten arra választott ki, hogy egy ellenséges, sátáni hatalmak által uralt világban az üdvösséget munkáljuk.„ – mondta Alfred Kircmayer, a szervezet (vagy szekta?) kritikusa és bírálója. Természetesen a számtalan kritikára – egyesek szerint támadásokra – maga Balaguer is reagált, azonban sokszor érv nélkül maradt. Annyit mondott pusztán, hogy minden ilyesmi csak gőg, féltékenység, balgaság és butaság, amit vissza kell utasítani. Ezt írja könyvében: „Már megint! Beszéltek rólunk. Írtak rólunk. Féligazságokat, rágalmakat. Te tökfej! Te gyengeelméjű! Ha egyenesen haladsz a cél felé, ha fejedet és szívedet megmámorosította Isten– mit érdekel még téged a marhabőgés, a lónyihogás és a disznóröfögés körös-körül?”
Meg kell említenünk az agresszív toborzási módszereket is, amik során a belépő tagok személyiség változáson mennek keresztül, miközben teljes befolyásoltság alatt állnak. Például ha olyan politikai mozgalmat vagy pártot támogatnak a tagok, amit az Opus Dei vezetőinek nézeteivel szöges ellentétben állnak, azokat csírájában próbálják elnyomni. Olyan könyvek olvasását is tiltjákák, ami a társaság szellemiségével ellentmondóak. Ezáltal már több tag is kilépett, az újságírók hadának mondták el negatív tapasztalataikat. Pár ex-tag létrehozott egy weboldalt, ahová leírták az érzéseiket és meglátásaikat, miszerint hátrányosan érintette őket a társaságba való belépés.
A hozzászólók szerint a vezetők hajlamosak az információkkal kapcsolatban torzítani, mindemellett több atrocitás is történt, mert nem akartak megfelelni az elvárásoknak, aminek elfogadása jellemük teljes eltorzításával járt volna. Többen is úgy vélték, hogy nem kérdőjelezhetik meg azoknak az embereknek a hitelességét, akik leírják vagy elmondják a rossz tapasztalataikat. Mások elmondták, hogy szinte elcsábítják őket a toborzók és hízelegnek, hogy lépjenek. be hozzájuk. Több család részben ez miatt is vált szét, tudunk olyan esetekről is, amikor a tinédzser gyermek inkább az Opus Deibe való belépést választotta, mint saját családját, így megszakította velük a kapcsolatot. Ezáltal nagyban függnek a szervezettől, sőt, egyesek a teljes fizetésüket átadják annak. Feltételezhető az is, hogy számtalan pozitív cikket és a rágalmak cáfolatát olyan újságírók és befolyásos emberek teszik közzé az Opus Deiről, akik maguk is támogatják annak tevékenységét.
Többeknek is feltűnt, hogy túlságosan beleépült a pénz és a politika világába a szervezet, és szinte behálózta azt, így sokan a maffiához hasonlították, ezért is nevezték el a „Vatikáni Maffiának”. Patrice de Plunkett francia újságíró, aki a társadalmi kérdésekre specializálódott, írt egy könyvet az intézményről „Opus Dei: A Szörnyeteg vizsgálata” címmel, amiben negatív fényben tüntetni fel azt. Az író úgy vélte feltétlenül fel kell világosítania publikációjával a közvéleményt, mert egy olyan korba léptünk, ahol a kereszténység és a Vatikán nem ismer határokat, miközben titokzatosságba burkolózik.
Fehér Szabadkőművességnek és Szent Maffiának is nevezi a szervezetet, mivel Plunkett állítása szerint az évtizedek alatt folyamatosan más és más színben tüntették fel azt, az adott korszak hangulatának megfelelően. A hetvenes években jobboldali maffiának aposztrofálták az emberek, a nyolcvanas években szektának nevezték, míg a kilencvenes években már egyre több összeesküvés látott vele kapcsolatban napvilágot, attól függően, ki hogyan értelmezte. A szeptember 11.-i terrortámadások után – amikor a Word Trade Center romba dőlt – többen is úgy vélekedtek, hogy minden vallás veszélyes, legyen szó kereszténységről, az iszlámról és szinte viszolyogtak magától az Opus Deitől is. Plunkett végkövetkeztetése mégis az, hogy maga a társaság nem ártó szándékú és nem is egy „pénzszivattyú”, kizárólag az emberek pletykái és hozzáállásai teszik azzá, ami által egy modern mítoszt kreálnak köréje. Erre próbált több jezsuita hívő is rácáfolni, miszerint teljesen veszélyes az emberekre nézve, egyfajta szabadkőműves keresztény szektának nevezték.
Kritizálták azt is, hogy szentté avatták Balaguert. Döbbenetüket fejezték ki az emberek, hogy ezt a kétes hírű férfit, ezt a szekta alapítót hogyan lehet egy szintre emelni Assisi Szent Ferenchez, Avilai Terézhez és Aquinói Szent Tamáshoz. Tény, hogy ezt pénzzel meg lehet oldani. Az Opus Dei hívői nagymértékű összeget adtak a Vatikánnak, hogy szentté avassák szeretett példaképüket és urukat, azzal az elképzeléssel, hogy ezáltal is követendővé válik majd a katolikus fiatalok számára. „II. János Pál pápa előszeretettel nevezett ki Opus Dei rajongókat bíborossá, mindemellett magát a szervezetet Isten a fantasztikus művének tekintette. Még egy olyan pápa sem tudna ezen egyházi szervezet hatalmától függetlenül kormányozni, aki semleges lenne az Opus Dei-el szemben. Egyetlen püspök sem meri már nyíltan bírálni az alapítót, Balaguert. Hiszen egy szentet csak nem lehet kritizálni, nemde? Egy szentnek világító példaként kell új tagokat toboroznia az egyház számára. Nem állhat fennt olyan helyzet, hogy csak fáradságos munkával lehessen őt megvédeni. A szentté avatás elveszti értelmét, ha az érintett személyt csak nyilatkozatok és tisztázások bonyolult folyamata révén lehet megérteni.” – mondta Peter Hertel, német teológus és újságíró.
Akárhonnan is nézzük, joggal elmondható az, hogy az Opus Dei az egyik legellentmondásosabb szervezete a Vatikánnak, ami igen nagy erőre és befolyásra tett szert a társadalmunkban az évtizedek alatt.
Részlet a „A Vatikán megdöbbentő titkai” című könyvből
https://maivilag.com/2018/11/a-vatikan-hamis-profetai-ferenc-a-migransok-fals-papaja/