Varga Peti másfél éves volt, amikor vacsora közben félrenyelt egy szőlőszemet. Az orvosok a halálból hozták vissza.
Aztán azt mondták a szülőknek, hogy inkább adják intézetbe Petit, mert rá fog menni az egész család.
Azóta eltelt tizenkét év, Peti sokat fejlődött, a Varga család pedig kitart, harcol, és szeretetben él, együtt.
„Peti nem fuldoklott, egyszerűen elájult. Először nem is értettük, mi történt, csak sejtettük, hogy valamit félrenyelhetett – meséli Peti anyukája. – Nem tudtuk felébreszteni, így aztán hívtuk a mentőket, akik, mivel akkor még a belvárosban laktunk, pár percen belül kint voltak. Azt, hogy leállt a keringése, persze csak az orvostól tudtuk meg, eszünkbe se jutott, hogy olyan nagy a baj. Újraélesztették, kiszedték a szőlőszemet, amennyire tudták, a maradékot másnap a kórházban, műtéti után távolították el. A Heim Pál intenzív osztályán stabilizálták. Peti életben maradt, de már akkor látszott, hogy az idegrendszere súlyos sérüléseket szenvedett.”
A kisfiú néhány napig még életveszélyben volt, addig mesterségesen altatták.
„Először az életéért aggódtunk, aztán amikor megnyugodhattunk, hogy túléli, jött a következő sokk: gyakorlatilag annyira sérült az idegrendszere, hogy nem reagált semmire, nem látott, az izmai pedig megmerevedtek. Az orvosok azt mondták, hogy legfeljebb hallás útján lesz tanítható, arra ne számítsunk, hogy valaha még mozogni vagy látni fog. Így engedtek el a kórházból úgy egy hónap után. Mindene feszült, iszonyatos fájdalmai voltak, állandóan sírt. A teste erre szinte állandó 39 fokos lázzal reagált. Folyamatosan hűtőfürdőznünk kellett.”
Peti édesapjának főnöke állt elő a baleset után néhány héttel azzal a reménykeltő javaslattal, hogy próbálkozzanak meg az őssejt-beültetéssel Kínában.
„Pali főnökét mindig is érdekelték a tudományos újdonságok, erről a lehetőségről is ő olvasott korábban. És nemcsak a tudásával segített, hanem felajánlotta, hogy ki is fizeti az utunkat. Nagyon nagy dolog volt ez nekünk.”
Peti állapotában nagy javulást hozott az egy hónapos kínai kezelés: az izmai annyit lazultak, hogy elkezdhették itthon a fejlesztését. Azóta még háromszor utaztak ki hasonló gyógykezelésre.
„Intravénásan és a gerincébe kapta meg az őssejteket minden alkalommal. Egy napig feküdnie kellett minden kezelés után, de a procedúra nem fájdalmas, és viszonylag egyszerű. Olyan sejteket juttatnak be vele a szervezetbe, amelyek képesek idegsejtté válni, és az azt követő rehabilitációval átvenni az oxigénhiány következtében elhalt idegsejtek munkáját.”
Itthon még sokféle terápiát bevetettek: Dévény-tornát, Pető-módszert, akupunktúrás kezeléseket. Viszont minden, ami Peti fejlesztésével kapcsolatban történt, tulajdonképpen a szülei utánajárásának köszönhető.
„A kezelőorvosai nem igazán folytak bele a rehabilitációba. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy az orvosok a saját szakterületükön túl nem igazán nyitottak, a gyógyszerezésnél sokkal többet nem tettek értünk. Nincs olyan orvosunk, aki az utókezelést kézben tartaná. Legtöbbször a neurológusok is csak annyit javasoltak, hogy adjunk nyugtatót, előremutató tanácsot nem kaptunk. Emlékszem, amikor anno stabilizálódott az állapota, azon túl, hogy semmivel sem biztattak, még azt is mondták, inkább adjuk őt intézetbe, mert rá fog menni a család.”
Nem ment rá. Sőt sokkal inkább összetart, mint azelőtt. Petivel nemcsak a szülei, hanem a bátyja, Patrik, a nagymamája és a dédnagymamája is mindennap szeretettel foglalkozik.
A szülők szeretnének újabb őssejtkezeléssel lendíteni kamaszodó fiuk fejlődésén, ami azért is érthető, mert Peti egyre nagyobb, anyukája már nem sokáig bírja el a súlyát.
„Az utóbbi évben szépen fejlődött Peti mozgása, úgy gondoljuk, hogy most nagyon jó rásegítést adna a kezelés. És már Peti is elég érett, ő maga is tudatosan dolgozik a saját fejlődésén. Nagyon jó lenne, ha elősegíthetnénk a mozgásfejlődését, ha beindítaná a kezét, segítené a rágást, a beszédet. Nagyon jó példák vannak előttünk, más gyerekek történetei, látjuk, hogy a kezelésekkel jelentős fejlődés érhető el.”
Forrás: nlcafe