Az Új Világrend kifejezés olyan heves reakciókat kiváltó feltételezéseket és személyes észrevételeket foglal magában, hogy használata önmagában újságírói aknamezőnek számít.
Sok elemző (fősodrású és egyéb) próbált már írni róla és elemezni ezt a valós szociológiai ideológiát, közérthető, didaktikus nyelven, objektíven, adatokkal alátámasztva és mégis ellentámadással, gúnnyal vagy teljes mellőzéssel találta szemben magát, sokszor még munkája megjelenése előtt.
Ennek rendkívül egyszerű oka van: a nagy nyilvánosságot sikerült mentálisan beoltani a kifejezés ellen. Más szóval úgy programozták őket, hogy erre a szóösszetételre ösztönösen negatívan reagáljanak, sokszor anélkül, hogy tudnák, miért teszik.
A programozott reakciót részben úgy sikerült elérniük, hogy az „Új Világrend” kutatóiról kialakítottak egy „összeesküvés-elmélet gyártó” sztereotípiát, ami szerint minden hasonlóan gondolkozó ember csupán figyelemre vágyik vagy csupán zavart személy, aki egy kaotikus őrült világban megpróbál kreatív, logikus összefüggéseket találni.
Ezt saját tapasztalatból tudom, mert én is ehhez a naiv, „racionalista” csordához tartoztam egykor. Én is ugyanezeket a sekélyes érveket hoztam fel a kőkemény tények megcáfolására. Miután több ezer könyv, film, reklám vagy újsághír próbálja nevetségessé tenni az összeesküvésekben hívőket, egyes emberek számára nehéz előítélet nélkül fogadni a témát.
Ironikus módon az Új Világrend fogalmának azonnali visszautasításához a nyílt párbeszéd hiánya is vezethet. Tehát az Új Világrend létezése elleni pszichológiai gátat nem legitim érvek állítják, hanem az emberek hajlandóságának hiánya, aziránt hogy nyitott elmével meghallgassanak olyan érveket, amelyeket a többség nem tett magáévá.
A legtöbb ember inkább követő és csak nagy erőfeszítés árán képes elszakadni a tömegtől.
Az elitista gondolkodók és propagandagépezetek, mint a Southern Poverty Law Center (SPLC), az Új Világrend kutatóinak megtámadásán keresztül kihasználják a csorda mentalitást és a többségre jellemző ismerethiányt. Egy friss példa az SPLC támadása egy Oath Keeper cikk ellen, ami a Védelmi Minisztérium azon programját próbálta leleplezni, aminek égisze alatt orosz katonákat képeznek ki az Egyesült Államokban. Mivel a cikk az Új Világrendet is említi véleményük szerint a szerzők „paranoiásak”.
Aki képes túllépni az előítéleteken, következő lépésként végre felteheti a legfontosabb kérdéseket:
A fősodrású média megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy az alternatív média saját szórakoztatására találta ki a témát, holott a kifejezés a XX. század elején került először nyilvánosságra, de már évtizedekkel korábban, az „összeesküvés elméletek” születése előtt, kimerítően tárgyalta a politikai és üzleti elit.
A Libertariánus mozgalom definíciója szerint az Új Világrend az elitista szervezetek együttes törekvése arra, hogy a globális hatalmat egy választás nélkül kinevezett és felelősségre nem vonható maroknyi ember kezében összpontosítsa, politikai manipulációk, gazdasági felforgatás és háborúk segítségével.
A cél az egyéni, állami és nemzeti szuverenitás teljes megszüntetése. Sok ember azonban nem elégszik meg a nyilvánvaló tények felsorolásával. Ahhoz, hogy tényleg megértsük, hogyan érkezhetett ennyi ember egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre, meg kell vizsgálnunk az eredeti forrásokat.
Számos megdönthetetlen tényt tartalmazó cikk jelent meg az üzleti globalizációra irányuló direkt törekvésekről és a központi bankoknak ezt a törekvést támogató szándékos stratégiájáról a nemzetek feletti hatalom átvételére. Ahhoz, hogy tényleg megérthessük, mit értenek a világ pénzügyileg és politikailag legnagyobb hatalommal rendelkező egyénei az Új Világrend alatt legjobb, ha első kézből származó forrásokat idézünk. Íme:
„A nacionalista individualizmuson alapuló rendszernek mennie kell… A szuverén államok korának végét éljük… A Nyugati Világszocializmus felállításáért folytatott harcban a mai értelemben vett kormányok megszűnhetnek létezni… Rengeteg ember fogja gyűlölni az új világrendet… és meghal az ellene folytatott tiltakozásban.” – H.G. Wells, Az Új Világrend, 1940
„Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.” – David Rockefeller emlékiratai, 405. Oldal
„A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan ma ismerjük őket, megszűnnek. Valamennyi állam egyetlen, globális hatalmat fog elismerni. A nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan jó elképzelés.” – Strobe Talbot, Bill Clinton kormányának külügyminiszter helyettese a Time magazinnak nyilatkozva, 1992
„Létezik, sőt, már egy generáció óta létezik egy nemzetközi anglomán hálózat, ami bizonyos mértékig úgy működik, ahogyan a kommunisták működnek a radikális jobboldal szerint. Ezt a hálózatot leginkább a kerekasztal csoportokhoz hasonlíthatjuk, akik nem idegenkednek együttműködni a kommunistákkal vagy más csoportokkal és ezt gyakran meg is teszik. Ismerem ezt a hálózatot, mert már húsz éve tanulmányozom és két éven keresztül, a 60-as években lehetőséget kaptam, hogy megvizsgáljam irataikat és titkos jegyzeteiket. Nem idegenkedem tőlük, illetve legtöbb céljuktól vagy kijelentésüktől, hiszen életem jelentős részében közel voltam hozzájuk és eszközeikhez… Némely irányelvük ellen a múltban és mostanában is tiltakoztam … de általánosságban leginkább az ellen van kifogásom, hogy ismeretlenek kívánnak maradni, és úgy vélem, hogy történelmi szerepük elég jelentős ahhoz, hogy ismertek legyenek. … A Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) … egy Angliából eredő társaság amerikai ága, úgy hiszi, hogy a nemzeti határokat el kell törölni és bevezetni egy egységes világhatalmat.” – Idézet Carroll Quigley professzornak, Bill Clinton mentorának „Tragédia és remény” című könyvéből.
„Végső célunk, hogy a Szovjetuniót ismét visszahozzuk a világ rendjébe. Talán a jövő világrendje a nemzetek családja lesz.” – Részlet George H.W. Bush beszédéből a Texas A&M Egyetemen, 1989
„Győzni fogunk az öbölben és ez egy örök figyelmeztetés lesz minden jelen és jövőbeli diktátornak és zsarnoknak, aki törvénytelen agressziót akar. A világ megragadhatja majd ezt a lehetőséget, hogy megvalósítsa az új világrend magára régóta várató ígéretét, ahol a brutalitás nem érdemel jutalmat és az agresszió együttes ellenállással találja szemben magát.” – George H.W. Bush elnöknek a nemzethez intézett beszéde, 1991
„Az Uruguay-i Kerekasztal végső megállapodása, ami az évszázad kerekasztal tárgyalásának lezárását és a Kereskedelmi Világszervezet megszületését eredményezte (Marokkóban), létrehozva ezzel az Új Világrend harmadik oszlopát, az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a Nemzetközi Valutaalap mellett.” – A marokkói kormány teljes oldalas hirdetése a New York Times-ban, 1994. április
„A kongresszus nem egy szokványos kereskedelmi megállapodásról dönt, hanem egy új nemzetközi rendszer szerkezetéről… ami az első lépés egy új világrend irányába.” – Henry Kissinger a NAFTA-ról, Los Angeles Times
„Az Új Világrendet alulról felfelé kell felépíteni, nem fentről lefelé… de végül a nemzeti szuverenitást megkerülve, illetve apránként lerombolva sokkal többet érhetünk el, mint egy hagyományos szemtől-szemben kivitelezett direkt támadással.” – Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) tag Richard Gardner, a CFR folyóirat 1974. áprilisi számában
Az idézetekből egyértelműen kiderül, hogy az Új Világrend és az ezzel járó globális kormány nem eltúlzott állításokon vagy alaptalan félelmeken alapuló képzelgés. Ez egy különösen nagy befolyással rendelkező csoport, nagyon is nyíltan vallott szociálpolitikai ideológiája. Teljes képtelenség lenne összeesküvés elméletnek nyilvánítani.
A kapitalista és szocialista szervezetek is csupán összeesküvés elméletek? A politikai pártok is összeesküvés elméletnek számítanak? A Greenpeace csupán paranoiás emberek képzeletének a szüleménye lenne? És a vállalati lobbi? A sztálini Oroszországban végbement tisztogatások csupán tündérmesék voltak? A náci párt célja nem a világ feletti uralom megszerzése volt? Egyértelmű, hogy ezek a közelmúlt és a jelen kézzelfogható, nagyon is létező erőinek számítanak.
A történelem során nagyon is valós, konkrét célokkal és hittel rendelkező szervezetek és embercsoportok próbálták saját értékeik szerint alakítani és irányítani az emberiség kulturális fejlődését, összehangolt és igen fondorlatos eszközök segítségével.
Az Új Világrend sem különbözik ezektől ilyen tekintetben. Egyedivé az alkalmazott módszerek alattomossága és szerkezetének összetettsége teszi. Számomra az furcsa, ha valaki nem hiszi el, hogy ezek az összeesküvések a valóság állandó és szerves részét képezik. Emberek titkos csoportjai évszázadok óta mesterkednek a világ feletti hatalom megszerzésén, a hazafiasság és racionalizmus köpönyege mögé rejtve igazi szándékaikat.
Egy másik fontos téma, ami sok embert összezavar, a bal és jobb oldal megtévesztő fogalma. Az Új Világrend soraiban a „bal” és „jobboldal”, demokrata vagy republikánus értelmetlen fogalmaknak számítanak. Amikor a vezető politikai erők csupán retorikában, nem pedig tettekben különböznek egymástól, rá kell jönnünk, hogy a két tábor között csupán stílusbeli különbségek vannak és szó sincs két külön pártról.
Azt várják, hogy a kutatók és internetes újságírók említést se merjenek tenni az Új Világrendről. Vajon tartózkodnunk kellene bizonyos kifejezésektől, mert a nyilvánosság nem rendelkezik kellő információval? Ez igencsak kicsavart logikának tűnik. Szerintem jobb elfogadni az igazságot a hozzá tartozó párbeszéddel együtt. Nem szabad hagyni, hogy a körülöttünk lévők tudatlansága eltántorítson a tények feltárásától.
Az Új Világrend egy nagyon is meghatározható és mennyiségileg kifejezhető politikai mozgalom. A mozgalmat nyilvánosan éltető elit dicséretek özönét kapja, miközben az ellenzőket paranoiával vádolják. Minél kevésbé törődünk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, annál többet tehetünk az igazságért. Végtére is jobb, ha az embert „őrültnek” tekintik, de igaza van, mintha „épelméjűnek” minősítik, de téved.
forrás: Activist Post, idokjelei.hu, Rejtélyek Szigete