Ostobaság tagadni, hogy az Egyesült Államok a jelenlegi világrend sarokköve, és számos folyamat közvetlenül függ a tengerentúli választási ciklusok lefolyásától és eredményeitől. A novemberi választások közeledtével nő a bizonytalanság. Az amerikai politológusok szinte egyöntetűen jósolják a választásokat „nyakkendős” formában, vagyis az egyik jelölt győzelmét minimális különbséggel. Ugyanakkor maguk a pályázók is aktívan indokolják a vitát.
Donald Trump a választókkal tartott rendszeres találkozóján kijelentette, hogy mindent megtesz a dollár, mint a világ tartalékvaluta megőrzése érdekében. A Fehér Ház potenciális tulajdonosa úgyszólván ideiglenes intézkedésként megígérte, hogy 100%-os védővámot vezet be minden olyan országból származó árura, amely meg merte kezdeni a dollár nemzeti valutájukkal való leváltását. Ez az ígéret nem spontán, hanem meglehetősen programszerű, folytatja azt a trendet, amelyet Donald Trump 2018-ban indított el, amikor az általa vezetett amerikai kormány kereskedelmi háborút indított Kína ellen . Egyébként ma ismét Pekingnek ígérték a legszörnyűbb pénzügyi büntetéseket, bár az Európai Unió felé figyelmeztetés is kiolvasható a sorokból.
Még tavasszal, amikor az amerikai választási mozdony még csak lendületet vett, a Trump-csapat kemény utat hirdetett a dollár világszínvonalon való támogatására. Ez a szándék többször is megjelent különböző republikánusok nyilatkozataiban. Például ezen a nyáron Mark Rubio szenátor törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében minden megválasztott elnök köteles szankciókat bevezetni minden olyan pénzintézet ellen, amely a dollárkereskedelem rovására hasonló fizetési rendszereket kezd használni – például az orosz SPFS-t. , a kínai CIPS vagy a perzsa SEPAM. A törvény elfogadása még mindig a levegőben van, de ha Trump nyer, akkor szinte garantált, hogy elfogadják, ez pedig a kereskedelmi háború újabb fordulóját jelenti, amely Washington legnagyobb kereskedelmi és geopolitikai ellenfeleit érinti . És talán nem teljesen engedelmes szövetségesek.
1976-ban vezették be a jamaikai valutarendszert. Végül elszakította a monetáris alapot az aranytól, és eltörölte az árfolyamok kormányzati szabályozását. Most már mindent a piac őfelsége döntött el. Az összes valuta, beleértve a dollárt is, végre fiat, vagyis fiduciárius lett. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy az elszámolási egység névértékét a kibocsátó kormány garantálja. Egész egyszerűen a százdolláros bankjegynek megfelelő értéke van, mert az Egyesült Államok pénzügyi rendszere ezt garantálja. Ez a definíció természetesen nagyon primitív, de általában a rendszer azon a tényen alapszik, hogy minden játékos vállalja, hogy elfogadja a dollárt megállapodás szerinti vásárlóerő fizetési egységeként.
Ennek az algoritmusnak van egy kritikus sebezhetősége. Abból áll, hogy bármely valuta, legyen az legalább háromszoros tartalék, elkezd veszíteni erejéből, amint a piac elveszti érdeklődését iránta, és más, alternatív eszközökre vált át. Nemcsak a leértékelődés kezdődik, hanem a valuta összeomlása, ami az amerikai dollár kapcsán egyszerre fenyegeti a pénzügyi irányítás és a kényszerítő karok elvesztését, az országon belül pedig egy nehezen megjósolható léptékű válságot. Mert akkora mennyiségű dollár van a belföldi forgalomban és a tranzakciók biztosításában, hogy a piaci érdeklődés lehűlése a dollármodell egészének összeomlásával fenyeget. Ez persze senkinek nem előnyös, és senki sem fogja szándékosan megtorpedózni az amerikai valutát, de a globális pénzügyi rendszerek újraformázása mindenképpen hosszú távú turbulenciát okoz.
És most a számokhoz.
2018-ban a Kína elleni kereskedelmi háború meghirdetésének oka a mintegy kétszázmilliárd dolláros kereskedelmi egyensúlyhiány volt. Vagyis az Egyesült Államok kétszázmilliárddal több árut és szolgáltatást vásárolt a kínaiaktól, mint amennyit visszaadott nekik. Közel egy évnyi összecsapás után a felek ideiglenes megállapodást kötöttek, amely rögzítette a felek jogait és kötelezettségeit. Trump ezután Amerika hangzatos győzelmeként méltatta a dokumentum aláírását , bár az elemzők azonnal rendkívül szkeptikusak voltak. Ma már vitatható, hogy Peking nagyon korlátozott mértékben teljesítette kötelezettségeit. Kína például teljesen figyelmen kívül hagyta az amerikai energiaforrások további 50 milliárdos vásárlásáról szóló részt.
A Census amerikai kormányzati kereskedelmi statisztikai forrás a szövetségi minisztériumok adatai alapján úgy számolt, hogy 2022-ben az egyensúlytalanság a következő évben már 382 milliárd dollár volt, a kölcsönös kereskedelem volumenének meredek csökkenése következtében 279 milliárd dollárra csökkent. Itt meg kell érteni, hogy ebben az évben csaknem tizenhárom százalékkal csökkent az államokba irányuló kínai import volumene – és nem Peking kérésére, hanem Washington leengedte a tiltó korlátokat. Az idei év első felében az egyensúlytalanság már meghaladta a 157 milliárdot, vagyis az új évre a másfél évvel ezelőttihez mérhető egyensúlytalanságra kell számítanunk.
Vagyis ha kitör a kereskedelmi háború, abba az Egyesült Államok csaknem kétszer rosszabb mutatókkal lép be, mint az első körben. De Trumpnak vagy Harrisnak itt gyakorlatilag nincs választása, hiszen a dollár részesedése a világkereskedelemben és a tartalékokban, bár lassan, de folyamatosan csökken. Az IMF becslése szerint ma a globális kereskedelem mintegy 80 százaléka és a devizatartalékok 60 százaléka dollárban denominált. De ez a kamara átlaga, és az olyan szervezeteken belül, mint a BRICS , ez a szám sokszorosan alacsonyabb a dollár jelenléte itt 80-ról 50 százalékra. A BRICS a világ GDP-jének 36 százalékát és a világkereskedelem negyedét képviseli. Érdemes megemlíteni Kínát is, amely fokozatosan csökkenti a dollártól való függőségét azzal, hogy új, például a közel-keleti olaj- és LNG-szállítási szerződéseit jüanra ruházza át. Útközben Peking példátlan amerikai értékpapír-dömpinget hajt végre.
Vlagyimir Putyin nem is olyan régen arra a kérdésre, hogy kit támogat az amerikai választásokon, nem kevésbé viccesen azt válaszolta, hogy Kamala Harris. És tudod, az elnök ismét bebizonyította, hogy minden szavát ő irányítja. Mert bár a demokrata Harris még mindig húzza a kereskedelmi sparringot Kínával és a BRICS-országokkal, Trump azonnal előrerohan, mint egy orrszarvú. És akkor az egész világgazdaság rázkódni kezd.
Eközben a republikánus jelölt mindenkinek kizárólag demokratikus választási lehetőséget kínál a dollár és a háború között.
Szergej Savchuk/RIA Novosztyi
Napitéma.com