Megszólalt a baloldali értelmiség utolsó bástyája.
Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus egy múlt heti tévéműsorban „lepatkányozott” közel hárommillió választópolgárt.
Pártja, az MSZP nem határolódott el az országgyűlési képviselőtől, ő maga pedig nem mondott le a mandátumáról.
Tamás Gáspár Miklós (TGM), a baloldali értelmiség utolsó bástyája négy napig hallgatott a Bangóné-ügyben, hétfőn azonban – megtörve a csendet – írt Bangóné patkányozásáról.
„Én már próbáltam védeni a magyarországi baloldal becsületét avval, hogy tiltakoztam ellenfeleink megrágalmazása ellen. A sajtóban és az interneten mindenféle hazugságokat terjesztenek Orbán Viktorról és Kövér Lászlóról, és sokan, akiknek van nevük és hangjuk – és akik nagyon jól tudják, hogy a szóban forgó állítások hamisak –, mégis hallgattak és hallgatnak, hiszen ellenfelekkel szemben nem érezték, hogy lovagiasnak kell lenniük.”
„Miért lehetséges Magyarországon az, hogy egy piszokul szitkozódó (és semmi másról nem nevezetes) gimnazista lányból közéleti sztár válhassék, aki egy közhatalomra igényt tartó parlamenti párt összejövetelén csillog? Miért lehetséges az, hogy magukat komolyan vevő politikai erők transzparensekre, házfalakra és az égboltozatra azt írják, hogy O1G? Nyilván lesznek olvasók, akik megjegyzik (némi joggal), hogy ezt nem a liberálisok és baloldaliak kezdték, és hogy a kormányzó jobboldal-szélsőjobboldal különféle tényezői jelenleg is űzik.”
„A rágalmazás, a személyi lejáratás, a gyalázkodás, a dehumanizáló szidalmazás és goromba gúnyolódás ellentétben áll avval az alapelvvel, amely a liberálisok és a baloldaliak legkülönfélébb irányzataiban közös: ez az egyenlő emberi méltóság elve, amely kizárja a megalázást és a kegyetlenséget. Liberálisok és baloldaliak számtalanszor megszegték ezt az elvet a történelemben: de az elvszegés miatt nem az elvet marasztaljuk el, hanem a megszegőit.”
„A jobboldal a hierarchiának, a rangsornak, a fönn és lenn, a kint és bent erős elválasztásának a híve (ez a lényege, s ez volt mindig), ezért a megvetés gesztusai nem állnak neki olyan rosszul, mint a baloldalnak. Egyik esetben se szép vagy hasznos, de a baloldal esetében még tiszta morális öngyilkosság is. S ez még világosabb akkor, amikor a baloldali durváskodónak ráadásul nincs igaza. A kormányzó jobboldal szavazói nem alacsonyrendűek. (Nem vagyok hajlandó megismételni a szocialista képviselő, Bangóné Borbély Ildikó nyomdafestéket és képernyőt nem tűrő kifejezését.)”
„Kedves Bangóné, kérjük, azonnal mondjon le a képviselői mandátumáról. Ha nem lesz már a helyén, hibája – a személyét illetően – érdektelen lesz, magánemberként, a közéleten immár kívül, mindenki a legjobbakat fogja kívánni önnek, ha végre csöndben marad. De az, hogy az MSZP nem követelte abban a szempillantásban Bangónétól (ahogyan követelte az ellenzéki mozgalmak és baloldali sajtó egy része, nagyon helyénvalóan), hogy távozzék, alig (vagy egyáltalán) nem megbocsátható. Nem hivatkozhatunk ellenfeleink vétkeire, meg semmi másra se. […]”