Joe Biden amerikai elnök legutóbbi nyilatkozatait Oroszországról úgy is lehet értelmezni, hogy fogatlan oroszlánnak tartja az USA régi ellenfelét, s ebből következően orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint is. Nagy hiba lenne, ha ez a benyomás valódi lenézést takarna.
Joe Biden, az USA elnöke nemrégiben azt mondta, hogy bár Vlagyimir Putyin és Oroszország valódi gondot okoz országának, miután egy atomhatalomról van szó, ám a nukleáris fegyvereken és olajkutatokon túl semmit sem látunk, ha Oroszországra nézünk. Csak a világ nyolcadik legnagyobb gazdaságáról van szó – valójában az IMF listája szerint 11. a világon –, amit Putyin is tud, ez az ő nagy gondja, ami még veszélyesebbé teszi az orosz elnököt. A nyugati világ lakói csak remélhetik, hogy Biden nem gondolta komolyan ezt a fejtegetését – véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. Ne feledjük, Putyin egyaránt utálja és imádja, ha alábecsülik.
Mindenekelőtt jó tisztázni, hogy nem pusztán egy olajországról van szó. A Roszstat adatai szerint az olaj- és gázipar részesedése a GDP-ből, beleértve ebbe a hozzájárulásukat más szektorok termeléséhez is, 2020-ra 15,2 százalékra zsugorodott a 2018-as 21,1 százalékról. Ez nagyjából kétszerese az USA hasonló adatának, ami nyolc százalék. Oroszországnak valóban nem sok exportcikke van az olajon és a gázon kívül – amiből még a 68 éves Putyin távozása után is hosszú ideig szép bevételei lehetnek –, ám elég nagy a belső piaca ahhoz, hogy az energiaágazatot leszámítva is kellően stabil legyen.
Putyin gazdasági menedzserei ráadásul egyre sikersebben passzíroznak ki nagyobb költségvetési bevételeket a hazai gazdaságból az energiaiparon kívül. Az orosz büdzsé bevételei továbbra is az utóbbira támaszkodnak 27,9 százalékban, de 2020-ban nőtt a hozzáadott érték termeléséből és a vállalati jövedelemadókból származó bevétel. Ez az első eset, amióta a szénhidrogénüzlet hozzájárul a költségvetéshez, hogy az azon kívüli források bővültek.
Más szóval az egyensúlyi gondok, a rossz életszínvonal és a kiterjedt korrupció ellenére az orosz elnök politikájának gazdasági háttere elég erős. Emellett ha romlana is, nem magától értetődő, hogy attól veszélyesebbnek kellene lennie. A szovjet vezetők puhábbak lettek, amikor gazdasági gondokkal kerültek szembe.
Barack Obama volt amerikai elnök súlyos hibát vétett, amikor Oroszországot „regionális hatalomnak” minősítette. Putyin válaszul elindította az orosz hadsereg szíriai beavatkozását, amivel keresztülhúzta az amerikaiak számításait a helyzet rendezésére, egyben megmutatta, hogy egy országnak nem kell a világ legnagyobb gazdaságával rendelkeznie ahhoz, hogy határaitól viszonylag távol befolyásolja a történéseket. És ha az amerikai demokraták komolyan gondolják, hogy a Kreml beavatkozott a 2016-os elnökválasztásba, akkor ez még inkább cáfolja Obama minősítését.
Ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk, hogy Ukrajna vagy az afrikai kontinens kellően kaotikus állapotban van ahhoz, hogy az oroszok borsot törjenek az amerikaiak orra alá. Moszkva persze hol nyerni fog, mint Szíriában vagy Venezueálban, hol veszteni, mint Líbiában vagy a Nyugat-Balkánon, de mindig meg lesz a lehetősége arra, hogy keresztbe tegyen a nyugati érdekeknek.
Szerencsére úgy tűnik, hogy Biden nem becsüli le úgy Putyint, mint volt főnöke, Obama. Kettejük csúcstalálkozóján két nagyhatalom vezetőjének találkozásáról beszélt, és a cikk elején említett megjegyzéseivel vélhetően csak kompenzálni akarta azt, hogy Angela Merkel német kancellárral megegyeztek arról, milyen feltételekkel lép félre az USA az Északi Áramlat 2. gázvezeték üzembe helyezése elől. A kemény mondatok leszoríthatták a címoldalakról azt, hogy az amerikai kormány szemet huny az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő gázvezeték beindítása felett, amiről egyébként az a véleménye, hogy növeli Európa orosz energiafüggőségét.
Hogy az amerikai elnök színjátékot játszik, azt az is alátámasztja, hogy nem hibáztatta azonnal az oroszokat az USA-ban mostanában végrehajtott kibertámadásokért. Úgy tűnik, pusztán óvatosságból nagyobb tisztelettel kezeli Putyin, mint Obama. Nem akar megalázó gesztusokat tenni, viselkedése azt tükrözi, hogy akkor válaszol, ha az orosz fél ellenséges lépést tesz. Ez az orosz államfőt is óvatosságra késztetheti, tisztában lehet azzal, hogy ha komolyan veszik, akkor komolyabb választ kaphat az agresszív húzásokra. A Bloomberg publicistája szerint akár tetszik, akár nem, a tisztelet egy olyan játékossal szemben, mint Putyin, aki nem sokat ad a játékszabályok betartására, hatásosabb lehet, mint a lenézés.
Forrás: napi.hu