Oliver Cameron egy ritka szívrendellenességgel született kisfiú, akin a brit egészségügyi rendszer, a nem megfelelő felkészültség és eszközök hiányában nem tudott segíteni.
Az Egyesült Államokban azonban rendszeresen hajtanak végre ilyen szívműtéteket a bostoni gyerekklinikán. Miután a brit egészségbiztosító nem volt hajlandó finanszírozni a kisfiú amerikai kezelését, a szülők felvetették, hogy idehozhatnák az amerikai orvost, de mint kiderült, egy amerikai sebész nem praktizálhat Nagy-Britanniában.
A szülők következő ötlete az volt, hogy akkor egy brit orvos tanulja meg az eljárást, de a hatóságok erre is nemet mondtak.
Mivel a szülők nem rendelkeztek az utazáshoz és a kezeléshez szükséges 260 000 dollárral (hozzávetőleg 72 millió forint), gyűjtésbe kezdtek. Miután az összeg kétharmada összegyűlt, az eset pedig egyre több médiavisszhangot kapott, a brit egészségbiztosító végül bejelentette, hogy mégis engedélyezi a kisfiú bostoni kezelését. Itt fontos közbevetni, hogy a korábbi esetek legfelháborítóbb aspektusa az volt, hogy a brit hatóságok nemcsak nem tudtak vagy nem akartak segíteni, de azt sem engedték, hogy ezt más megtegye helyettük.
Dominic Wilkinson, az oxfordi Centre for Neuroethics professzora szerint a brit egészségbiztosító Charlie Gard esete miatt volt kénytelen változtatni hozzáállásán.
Mint ismeretes Charlie Gard gyógyíthatatlan beteg volt. Charlie egy rendkívül ritka genetikai betegséggel (MDDS) született, amely az izmok és szervek elsorvadásával jár, születése óta gépekkel tartották őt életben a londoni Great Ormond Utcai Kórházban. Nem tudott mozogni, nem hallott és epilepsziás görcsök kínozták. Orvosai egy idő után bírósági jóváhagyást kértek ahhoz, hogy levegyék a lélegeztetőgépről a gyógyíthatatlan gyermeket. Szülei azonban az Egyesült Államokba akarták őt vinni egy kísérleti terápiára, amelyet még sohasem próbáltak ki MDDS-ben szenvedő páciensen. A szülők 1,3 millió font (443 millió forint) adományt gyűjtöttek össze az utazás és a kezelés finanszírozására. A londoni felsőbíróság helyt adott a kórház kérésének, mondván a gyermek gépekkel való életben tartása csak meghosszabbítja szenvedéseit anélkül, hogy gyógyulást hozna számára. A brit bírói döntést megerősítette az Emberi Jogok Európai Bírósága is. Az esetet a nemzetközi sajtó is felkapta, Ferenc pápa és Donald Trump amerikai elnök is támogatásáról biztosította a szülőket. Olasz, vatikáni és amerikai kórházak ajánlották fel, hogy tovább kezelik Charlie-t. A Great Ormond Utcai Kórház orvosait és ápolóit az intézmény szerint a szülők támogatói zaklatták és halálos fenyegetéseket is kaptak.
Charlie szülei szerint azonban az orvosok miatt nem volt esély a kicsi kezelésére. Connie Yates, a fiú anyja a legfelsőbb bíróságon a lap szerint ma azt mondta: „Anya és Apa nagyon szeret Charlie, mindig is szerettünk és mindig is szeretni fogunk és sajnáljuk, hogy nem tudtunk megmenteni.”
„Azt gondolom, hogy a Charlie Gard esete iránt mutatott fokozott érdeklődés hatására a döntéshozók rájöttek, hogy jobban oda kell figyelniük arra, hogy igazságos döntések szülessenek, mert sokan figyelik őket.” – nyilatkozta Dominic Wilkinson.
Hála Istennek a bostoni gyerekklinikán végrehajtott műtét sikeres volt, Oliver pedig nagyon gyorsan felépült és azóta is jól van. Első születésnapját, már otthon ünnepelte.
„Az itthoni orvosok hihetetlen félelmet próbáltak belénk plántálni a tumor eltávolításával kapcsolatban. Biztosak voltak benne, hogy lehetetlen,” nyilatkozta Oliver édesapja. „Dr. del Nido azonban biztos volt benne, hogy sikerülni fog. Megerősített bennünket abban, hogy jól döntöttünk.” (forrás)
Charlie szülei immár tudják, hogy küzdelmük nem volt hiába.