A kérdés nem az, hogyan süllyedt el a hatalmas luxus hajó, hanem az, hogy KI süllyesztette el?
Amióta a tenger fenekén sikerült megtalálni a roncsokat, leginkább csak a tudományos kutatásokkal foglalkoztak. Feledésbe merül azonban néhány régi feltételezés, mely gyökeresen változtathatja meg a szomorú történetet.
Valaki egyszer azt állította: az elmúlt 200 év legnagyobb tragédiáiban a jezsuiták keze van. Lehet?
A jezsuita rendet 1540-ben alapították, és azóta is rendkívül erős. Mindig is Európa uralkodó házainak gyóntatói voltak, a pápát és a katolikus egyházat védik mindenhol, mind a mai napig. Céljuk a katolikus hit terjesztése, megőrzése. Ám van egy sötét oldaluk is: a Jézus-társaság. Évszázadokon át ők intézték a vallásos alapú gyilkosságokat – sötét fickók, sötét köpönyegben, tőrrel a kezükben.
1910-ben hét férfi találkozott a Jekyll szigeten, nem messze Georgia partjaitól, hogy a Federal Reserve Bank (az amerikai nemzeti bank) terveit megbeszéljék. A Rockefeller-pénzbirodalmat Nelson Aldrich és Frank Valderclip képviselte. Henry Davidson, Charles Norton és Benjamin Strong J. P. Morgant, Paul Warberg képviselte a Rothschildokat, Európából. A jezsuiták bankárai mindig is a Rothschildok voltak, és egyben ők voltak a kulcs a katolikus egyház vagyonához.
A Morganok, Rothschildok és Rockefellerék egymás erős ellenfelei voltak pénzügyekben, ám ezen a találkozón mégis szövetséget kötöttek. Megalakították azt a nemzeti bankszövetséget, kartellt, amit „Federal Reserve System.”-nek, Nemzeti tartalékalapnak” neveztek.
A bankárok így szereztek hatalmat a világ fölött. A Rothschildokat, Morganokat és Rockefellereket a jezsuita rend irányítja. Ezek a „mindenhatók” aztán megtesznek minden szükségeset, letörjék Amerika alkotmányos szabadságát, és a pápa uralhasson mindent.
A Titanic építése 1909-ben kezdődött meg, egy belfasti hajóépítő üzemben. Belfast protestáns város, a jezsuiták gyűlölték. Morgan átvette az irányítást a White Star Lines hajótársaság fölött, és a jezsuiták megparancsolták neki, hogy építtesse meg a Titanicot. Volt néhány ember, akik NEM voltak a „Federal Reserve System” kedvencei. Benjamin Guggenheim, Isa Strauss és John Jacob Astor például kifejezetten ellene voltak az F.R.S. megalapításának. Ők a világ leggazdagabbjai közé tartoztak, ám a jezsuiták terveinek útjában álltak, így ezeket az embereket valahogy rávették, hogy felszálljanak az úszó palotára.
Ez volt a valaha is épített legnagyobb hajó első útja. A reklámhadjárat – hogy elsüllyeszthetetlen -, biztonságba ringatta a lehetséges utasokat. Sok ír, francia és olasz katolikus is utazott a hajón, de a belfasti protestánsokat is arra buzdították, ezzel a hajóval utazzanak az Újvilágba.
Ezek legtöbbje „feláldozható” ember volt. A fő cél a Guggenheim-Strauss-Astor hármas kiiktatása volt. Olyan módon kellett őket eltüntetni, hogy soha senki még csak ne is feltételezze, hogy gyilkosság áldozatai lettek, soha senki ne tudja a jezsuitákat gyanúsítani.
A Titanic kapitánya Edward Smith volt, jezsuita, és J.P. Morgannak dolgozott. Amikor a hajó kihajózott Dél-Angliából, a fedélzeten tartózkodott Francis Browne. Ő volt a leghatalmasabb jezsuita egész Írországban, és egyben Edward Smith mestere.
Ez az igazi jezsuita módszer: Francis Browne felszáll a hajóra, lefényképezi az eljövendő áldozatokat, még valószínűleg megerősíti a kapitány jezsuita esküjét, és másnap reggel kiszáll… Smith szinte istennek tartotta felettesét. És Browne utasította, mit is kell tennie majd a vizeken. Edward Smith parancsot kapott, hogy süllyessze el a Titanicot, és ő pontosan ezt is tette. A titkos jezsuita tanítások szerint a jó ügy érdekében fel lehet áldozni az ártatlanokat, a cél szentesíti az eszközt.
Smith akkor már 26 éve járta az Észak-Atlanti vizeket, ő volt az egyik legtapasztaltabb. A kapitány mindvégig tudta, hogy hajója a jezsuiták ellenségeinek készült. És egyben azt is, hogy sorsa és feladata az, hogy az első útján elsüllyedjen. Smith azt is pontosan tudta, merre vannak a jéghegyek.
A titkos parancsnak megfelelően egyenesen arra irányította a hajót, egy holdtalan éjszakán, 22 csomós sebességgel, bele egy 80 négyzetmérföldnyi hatalmas jégmezőbe. Smith kapitány viselkedése az utolsó órákban nem vall erőskezű vezetőre. Mintha csak a lelkiismeretével küzdött volna. Legyen ő a bátor és hős hajóskapitány, vagy a mestere parancsát kövesse, és süllyessze el a hajót?
A feltételezések szerint szándékosan nem volt elegendő életmentő csónak, és nagyon sokban mindössze néhány nő és gyerek ült, amikor a tengerre engedték. Vészjelzésként fehér rakétákat lőttek fel, az arra járó hajókon így azt gondolták, a Titanicon csak tűzijáték van. A vészjelző rakétáknak vörösnek kellett volna lenniük. És ez nem azért volt, mert a túlzottan magabiztos hajózó személyzet azt gondolta, a Titanic elsüllyeszthetetlen.
Így aztán az elsüllyeszthetetlen hajó április 14-én, pont azon a napon, amikor Abraham Lincolnt is meggyilkolták valamikor, jéghegynek ütközött és így a Federal Reserve összes ellensége megszűnt létezni. 1913 decemberére létre is jött a „Federal Reserve System” az Egyesült Államokban. Nyolc hónappal később a jezsuitáknak már elegendő pénzalapjuk volt ahhoz, hogy belevághassanak az I. Világháborúba.
Tényleg csak véletlen volna ennyi kapcsolatot és összefüggést találni?