Az iszlám világ jelentős része szinte azonnal (vagy viszonylag gyorsan) elítélte Izraelt a Gázai övezet elleni hadművelet miatt, de Azerbajdzsán kakukktojásnak számít. Baku nem tett látványos kirohanásokat, sem hangzatos nyilatkozatokat, miközben síita iszlám többségű országként arra lehetett számítani, hogy egyértelműen állást foglalnak. A kaukázusi hatalomnak viszont minden oka megvan arra, hogy tartózkodjon Jeruzsálem éles elítélésétől, ráadásul most még jobban megerősödhet a szerepe.
Azerbajdzsán a kaukázusi régió keleti felén található. A térségi hatalmas szénhidrogén készleteknek köszönhetően az elmúlt években a gazdasági prosperitás jellemezte az országot. Baku az utóbbi néhány évben többször is kiemelkedő katonai sikert könyvelhetett el Örményországgal szemben, míg végül teljesen felszámolta az örmény köztudatban ősi magterületként számon tartott Hegyi-Karabahot, valamint a Jereván által megszállás alatt tartott, de hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó exklávé települések visszaadását is elérték a szomszédos kormánynál. A nagy sikerekben jelentős szerepet játszott az a tény, hogy
Baku alaposan fel tudta szerelni modern haditechnikával a haderejét, amihez meglepő helyen talált partnerre a Közel-Keleten: Izraelben.
A két ország között folyamatosan mélyülő kapcsolat nem új, már évek óta egyre magasabb szintre jut Baku és Jeruzsálem között az együttműködés. Ennek egyik alapja, hogy a Földközi-tenger keleti partvidékén fekvő ország egyik legfőbb vásárlója az Azerbajdzsánban bányászott szénhidrogéneknek, különösen az olajnak. A kereskedelem jól alapot biztosított a feleknek elmélyíteni a kontaktust, mivel Izrael elkezdett fegyvereket szállítani a kaukázusi országba, ezzel hozzájárulva az azeri hadsereg modernizálásához.
Vannak azonban közös geopolitikai érdekek is, amelyek összekötik a két országot, elsősorban az iráni törekvések miatti félelem.
Egy váratlan kapcsolat
Izrael „stratégiai partnernek” nevezi Azerbajdzsánt, a jó viszony pedig egyáltalán nem számít új keletűnek. 1991-ben, amikor a kaukázusi ország függetlenedni tudott a Szovjetuniótól, az elsők között Jeruzsálem ismerte el hivatalosan. Ezen felül több ezer zsidó vallású kisebbségi él a Kaszpi-tenger partján fekvő országban. A kulturális összeköttetések mellett a politikai és a gazdasági kapcsolatok a meghatározók.
A politikai kapcsolatok:
- Benjamin Netanjahu már 1997-ben, az első miniszterelnöki ciklusa idején Azerbajdzsánba látogatott. Ezzel ő volt az első izraeli kormányfő, aki hivatalos látogatásra érkezett Bakuba. Ez fontos volt abból a szempontból, hogy Izrael elszigetelve érezhette magát a „muszlim országok tengerében”, mivel a legtöbb kormány vagy politikai csoport hangosan kritizálta a jeruzsálemi politikusokat. Azzal, hogy Jeruzsálem egy többségében iszlámhívők lakta országgal tudja megerősíteni a kapcsolatokat, valamelyest sikerült kitörni ebből a korlátozott helyzetből (hasonló szerepet tölt be egyébként Kazahsztán is, ám Asztana már egyáltalán nem tartozik a régióhoz). Ez olyankor lehet különösen hangsúlyos, amikor a gázai konfliktus eszkalálódik, mivel Baku jellemzően nem kritizálja a szövetségesét. Ilham Alijev azeri elnök ezzel a lépéssel viszont azt érte el, hogy az iszlám országok felemlegetik neki, miért nem emelt szót elég hangosan eddig a palesztinok elleni jogtalanságok miatt.
- Az 1997-es tárgyalások más szempontból sem voltak eredménytelenek, ettől kezdve folyamatosan javult a két ország közötti kapcsolat, a 2000-es évek közepére az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerei lettek egymásnak.
Az üzletelés nagyjából a következő logika mentén zajlik: Izrael energiahordozókat vesz a kaszpi-tengeri országtól, cserébe fegyvereket ad el oda.
Alijev elkötelezettségét jelzi, hogy Azerbajdzsánban kvázi betiltották az Izrael elleni tüntetéseket, hogy ezzel se vívják ki esetlegesen Jeruzsálem rosszallását. Ez azért nem jelenti azt, hogy teljes mellszélességgel támogatnák Netanjahu politikáját: Baku szintén szolidaritását fejezi ki a palesztin üggyel kapcsolatban, ám visszafogottabban, mint más muszlim országok. Támogatják a kétállami megoldást, van palesztin nagykövetség az országban, támogatják a tűzszünetre felszólító hangokat. Ezzel együtt
sokkal inkább billegő pozíciót foglaltak el, mint a többi muszlim ország, mivel továbbra is kitartanak amellett, hogy a palesztinok támogatása mellett nem kelnek ki hangosan Izrael ellen.
A közös félelem
Jeruzsálem és Baku kapcsolata azonban nemcsak a palesztinok miatt, hanem Irán szempontjából is érdekes, mert mindkét országnak komoly problémái vannak a Közel-Kelet katonai hatalmával:
- Az azeriek a szuverenitásukat féltik tőlük, mivel gyakorlatilag közösen alkotnak egy nagy síita tömböt. A két ország közötti határvonalon ráadásul nemcsak a vallási szempontból nincs valódi választóvonal, hanem etnikai aspektusból sem. Baku számára ez azzal fenyegethet, hogy déli szomszédja úgy gondolhatja: egyesíteni kellene a tömböt egy közös uralom alatt, hogy ezzel jóval nagyobb hatást lehessen gyakorolni. Ugyanígy viszont Irán is tart attól, hogy az azeri lakosságot Alijev esetleg megpróbálja majd egyesíteni, így attól kellene tartaniuk, hogy kiszakít az országból jelentős területeket. A kölcsönös bizalmatlanság eredményeként a két síita ország között igen távolságtartó a viszony, bár kisebb közös projektek azért vannak. Emlékezetes, hogy ez előző iráni elnök, Ebrahim Raiszi éppen az Azerbajdzsánnal közösön megvalósított gát ünnepélyes átadásáról tartott vissza a fővárosba, amikor a helikoptere a rossz időjárási körülmények (és vélhetően a rossz szerviz) miatt lezuhant.
- Izrael az iráni iszlám forradalmat követően még kifejezetten elfogadó volt a vallási hatalommal szemben, ami azt jelentette, hogy az 1980-as években még fegyverekkel is segítette Teherán Irak elleni háborúját. Ezt követően viszont folyamatosan romlani kezdett a két ország kapcsolata, a síita hatalom pedig elkezdte egyre inkább ellenségként kezelniJeruzsálemet, valamint sorra jöttek létre Izrael határaihoz közel a Teheránnal jó kapcsolatot ápoló (és annak anyagi támogatását élvező) szélsőséges iszlamista szervezetek. Ezekkel meg tudta félemlíteni a Földközi-tenger partján fekvő országot, valamint a közel ezer kilométeres távolság ellenére közvetlen veszélyt tudott jelenteni riválisára. A 2023-as októberi Hamász támadás óta a helyzet minden eddiginél feszültebb, ráadásul a radikális szervezet vezetője elleni
2024. július 31-i merényletet követően bármelyik pillanatban jöhet egy összehangolt, nagyszabású támadás Izrael ellen.
Azerbajdzsán és Izrael meglepően erős szövetségének komoly próbatétele lett, amikor Baku úgy döntött 2020-ban, hogy katonai akciót indít az ország területén található, örmények lakta Hegyi-Karabah ellen. A hadművelettel egy több mint harminc éve megoldatlan helyzetre akartak megoldást találni az azeriek. Az akció során Bakunak nagy haszna származott az izraeliektől vásárolt modern fegyverekből. Ezt követően tovább mélyültek a kapcsolatok, amelyek kiterjedtek a hírszerzési információmegosztásra, valamint a legkorszerűbb dróntechnológia átadására is. Közben az izraeli cégek is beszálltak az egykori Hegyi-Karabah újjáépítésébe. Az igazi kihívást az jelentette, hogy a síita vallási kötelékek ellenére Irán Örményországot támogatta a konfliktusban. Ez a lépés csak tovább növelte a diplomáciai távolságot Baku és Teherán között, sőt, Alijev kifejezetten örült annak, hogy éppen a szomszédja régi nagy riválisával mélyítette el a kapcsolatot.
A teljes történethez hozzátartozik, hogy Irán a fegyvereseit is mozgósította a határ mentén azt követően, hogy az örmény alakulatok összeomlottak. Teherán ugyanis attól tartott, hogy az azeriek Örményország nemzetközileg elismert területét kettévágva szeretnének elérni Nahicsevánig. Azért, hogy Baku ne törjön át a Zangezur-folyosón, Irán még arra is hajlandó volt, hogy megállapodott északi szomszédjával: Iránon keresztül létrejöhet az összeköttetés. Ezen felül egy Moszkvától Mumbai-ig tartó vasútvonal létrehozásában is egyetértettek, ezzel úgy tűnt, hogy enyhülhet a feszültség.
A hármas közötti különleges diplomáciai dinamikák középpontjában egyértelműen Azerbajdzsán áll, a napokban is kritikus szerepet játszhat azzal, hogy kulcsfontosságú információkkal látja el Izraelt.
Kérdés, hogy Azerbajdzsán részéről mennyire maradt meg a fenyegetettség érzése, amiért úgy gondolja, hogy jó lóra tesz, ha Jeruzsálemmel barátkozik. Rövid távon Teherán nem fogja meggyőzni Alijevet arról, hogy érdemes leépítenie a zsidó állammal kiépített kapcsolatát, ezt éppen a közelmúlt sikerei bizonyították számára. Van azonban egy hatalom, amely sokkal fontosabb szerepet játszik Bakuban, mint Jeruzsálem, ez pedig Törökország. Nagy kérdés, hogy a Gáza mellett határozottan állást foglaló török vezetés meddig nézi szótlanul, hogy az egyik legfontosabb szövetségese csendben maradjon Izrael tevékenységét illetően, vagy hogy izraeli haditechnikával szereljék fel az azeri haderőt. Bakuban valószínűleg abban reménykednek, hogy még azelőtt megszületik a tűzszünet a Közel-Kelet konfliktusában, mielőtt a szomszédos hatalmak nyomására le kellene mondania Izrael barátságáról. Ez egyelőre igencsak közelinek tűnik, ami komoly döntéskényszerbe hozhatja az olajországot.
portfolio