Amit a világon egyszer kitalálnak, az jó eséllyel eljut Magyarországra is, ezért a csoki hazai szerelmeseit is aggaszthatja az a javaslat, amely szerint az édességekre kivetett brutálisan magas adóval lehetne visszaszorítani az elhízást.
Brit tudósok szerint az édességekre kivetett 20 százalékos adó sokkal hatékonyabban segítené az elhízás elleni harcot, mint az édes üdítők adóztatása.
A magyarországi népegészségügyi termékadó ugyanis egyelőre az üdítőkben és a chipsekben találta meg hízásért felelős, adóval üldözhető közellenséget, nem a csokiban.
Az áfa nagyságrendjébe tartozó pluszadót a kekszekre, a csokoládékra és a süteményekre is ki kellene vetni ahhoz, hogy hatásosan visszaszoríthassák az Egyesült Királyságban is népbetegségként pusztító túlsúlyosságot – idézte Pauline Scheelbeeket, a London School of Hygiene and Tropical Medicine kutatóközpont tudósát a Guardian.
A kutató vezetésével készült az a tanulmány, amely szerint a brutális csokiadó bevezetésével a jelenlegi 28 százalékról 25 százalékra lehetne leszorítani a brit népességen belül a túlsúlyosak arányát. Ez a néhány százalékpontos csökkenés a társadalom szintjén jelentős változás – állítja lelkesen Scheelbeek. Egyelőre nem sok esélye van a javaslatuk elfogadásának, ugyanis Boris Johnson miniszterelnök ellenzi a „titkos bűnözés” (a nassolás) adóztatását, így még a cukros üdítőkre jelenleg érvényben lévő közterhet is felülvizsgálná.
Vannak olyan országok, amelyekben az emberek főként italokból viszik be a szervezetükbe a cukrot, ám az Egyesült Királyságban az édességeket és a sütiket fogyasztják igazán nagy étvággyal.
A kutatás azt találta, hogy a kekszek, a csokik, a sütik és minden egyéb édesség 20 százalékos drágulása (az adó miatt) átlagosan évente 8900 kalóriával csökkentené az emberek energiabevitelét, aminek köszönhetően 1,3 kilogrammot fogynának. Ezzel szemben ha a cukros üdítők adóját, s ezzel árát növelnék ennyivel, azzal csak kicsit több mint 20 dekagramm súlycsökkenést érhetnének el.
A hatás elsősorban a legalacsonyabb keresetű rétegeknél jelentkezne, ami szociálisan kifogásolható, ám ezzel szemben áll az a tény, hogy az elhízás is az ő köreikben a legsúlyosabb. Ezzel összefüggésben őket érintik leginkább a túlsúllyal összefüggő betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a szívroham és az agyvérzés – érvel Scheelbeek. A lopakodó betegségek is nagy anyagi terhet rónak a szegényekre, így valójában nem kerülnének rosszabb helyzetbe, mint amiben vannak.
Nyitottabban kell viszonyulnunk ahhoz, mivel tudjuk a legtöbbet tenni az elhízás ellen, nem lehet lesöpörni egy javaslatot az asztalról pusztán azért, mert egyfajta emberi jognak tekintjük a nassolást – mondta Susan Jebb, az Oxfordi Egyetem étkezési és népegészségügyi kutatója, a jelentés egyik szerzője, aki korábban kormánytanácsadóként is dolgozott. Látnunk kell, hogy míg az üdítők gyártásánál viszonylag könnyen helyettesíthető a cukor például édesítőszerekkel, az édességeknél a cukor a termékek megfelelő állagának kialakításához is hozzájárul, ezért elhagyhatatlan. Így ezek esetén egyetlen lehetőségük van az embereknek a cukor jelentette veszély elkerülésére, az, hogy kevesebbet esznek. A korábbi erőfeszítések, amelyek erre próbálták ösztönözni a fogyasztókat, például a csokitáblák vékonyabbá tétele, nem segített, mert többet vásárolnak belőlük az emberek. Itt az ideje az új megközelítésnek – állítja Jebb.
Érdekesnek tartja a csokiadó ötletét Fiona Sing, a World Cancer Research Fund szakértője. Szerinte jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy új módszereket fejlesszenek ki az étkezési szokásokkal összefüggő egészségpolitika területén. Vannak olyan országok, például Mexikó, ahol a cukros üdítők adóztatása nyomán jelentősen csökkent ezek fogyasztása, tehát hatásosan befolyásolták az emberek szokásait élelmiszer-különadók segítéségével. Ezért örömteliek a nagy zsír-, só- és cukortartalmú élelmiszerek adóztatásával kapcsolatos kutatások.
Forrás: napi.hu