Ismét hírt adott magáról a hónapok óta a fősodratú médiában sajnáltatott, hakniztatott Bari család. Ezúttal asszonyveréssel és fenyegetéssel teltek a „belső tartalékot” képző somsályi család mindennapjai. Legalábbis ez derült ki az Index minapi cikkéből.
A lap újságírója, Ch. Gáll András még másfél éve talált rá a családra egy Ózdra tartó vasúti szerelvényen, és bár szándékait az emberség vezérelte, mára talán ő is belátta, hogy a problémák sokkal mélyebben gyökereznek – és nem biztos, hogy a többségi társadalom tehet a bajokról.
Korábban az ózdi család fizetés nélkül távozott a Győr melletti Töltéstaváról, miután leamortizálták az ingatlant, amelyben éltek. Azt már akkoriban is megtudtuk, hogy egyéb gondok is voltak a sokgyermekes cigány családdal, főleg annak családfőjével, Bari Krisztiánnal. Az akkor biztonsági őrként szerencsét próbáló „belső tartalék” nem vetette meg az italt, különösen fizetésnap környékén. Olykor azonban nem a munkahelyén, hanem egy egy közeli település kapitányságán „szállásolták el” – és nem szakmai érdemei, hanem botrányos viselkedése miatt.
Az Index újságírója úgy fogalmazott legújabb cikkében, hogy „bármennyire is akartuk azt, hogy Bariék rácáfoljanak a sztereotípiákra, az élet, a nagy rendező másképp keverte a kártyákat”. Pedig ha valaki rácáfolt bármire is, az pont nem a „kártyakeverő” volt. Sőt, Bari Krisztián és családja olyan összefogásban és törődésben részesült, amely lehetőséget bizony sokkal szorgalmasabb és tisztességesebb emberek, családok sem kapnak meg.
Az egyszerű magyar emberek mellett még a celebrapper Majka is zsebébe nyúlt, hogy a sokgyerekes családnak segíteni tudjon. Nem éltek a lehetőséggel, erről pedig nem az élet tehet, csakis ők maguk.
A lap karácsonykor járt az immár Somsályon élő családnál, akik mint írták, ismét csak nyomorogtak. Ezen túl pedig tagadták, hogy tönkretették volna a töltéstavi bérelt házat, és állították, hogy a lakbértartozást is kifizették. A Magyar Jelennek is elmondták ezt még augusztusban, ám igazolni semmivel sem tudta a család a fizetés tényét.
Decemberben Bari Krisztián arra panaszkodott, hogy lenne munkája, de ahhoz szüksége lenne a jogosítványára, amelynek kiváltásához pénz kell. Persze voltak olyanok, akik azonnal felajánlották, hogy segítenek – nem kellett volna. Ch. Gáll hívására nem olyan rég ugyanis Krisztián felesége, Julika vette fel a telefont, aki „nem várt (de előre látható) fordulatokról” számolt be a lapnak.
„Nagy a baj, Krisztián megbolondult. Elitta a pénz nagy részét, amit a jogosítványra kapott, nekem százezer forintot sikerült megmentenem belőle, abból ruhát vettem a gyerekeknek. Meg is vert engem, annyira, hogy elmenekültem a testvéremhez a gyerekekkel Győrbe, most itt vagyunk.
Az a legnagyobb baj, hogy Krisztián erőszakkal elhurcolta Karinát, az egyik kislányunkat, és azzal fenyegetőzik, hogy a gyerekkel együtt a vonat elé veti magát. Úgyhogy feljelentettem a rendőrségen, de nem tudom, mi lesz velünk.”
Két nap elteltével újra beszéltek. „Most már nálam van Karina, a rendőrök elhozták Krisztiántól, én meg holnap költözöm a nyolc gyerekkel egy védett házba, amelyet a krízisközpont szervezett nekünk. Szegény kisfiam – akit az apja után szintén Krisztiánnak hívnak – nagyon beteg, 39,5 fokos a láza, de egy fillérem sincs, nem tudom megvenni neki a Flamborin cseppet. És ha hiszi, ha nem, reggel óta nem ettek semmit a gyerekek” – szólt a valóban tragikus helyzetjelentés.
Ch. Gáll András mint írja, azonnal átutalta a nyolcezer forintot Miranda számlájára . Ő az a negyedikes kislány, akinek a nevén van a család bankszámlája, „nehogy a tróger apa hozzáférjen” – fogalmazott Ch. Gáll. Kiemelte, hogy Julika postafordultával küldte a vásárlást igazoló gyógyszertári és SPAR-blokk fényképét.
Ma már az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat jóvoltából védett házba kerülhetett a család. Ezek az intézmények titkos helyen vannak, a lakók sem tudják a pontos címet, és el sem hagyhatják azt, amíg ott laknak. „A dúvad apa itt semmiképpen sem akadhat rájuk” – jegyzi meg Ch. Gáll András. Bari Krisztián amint megkapta a jogosítványra neki utalt 400 ezer forintot, azonnal inni és dorbézolni kezdett.
„Részegen kétszer is megvert, szétverte a házat, úgyhogy szilveszterkor én már elmentem Miskolcra a gyerekekkel, de Krisztián Karinát erőnek erejével elvitte magával Újpestre, a húgához.
Sajnos az ő nevén vannak a gyerekek, de remélem, a bíróság nekem ad igazat, és én leszek hivatalosan is a gondviselőjük” – reménykedik az asszony. „Közben, ahogy már mondtam, Krisztián azzal zsarolt, hogy Karinával együtt vonat elé veti magát. Talán meg is tette volna, ha a rendőrök el nem hozzák tőle a kislányt. Azóta meg azzal fenyeget, hogy úgyis megtalál, és akkor megöl engem” – mesélte a felesége.
Tanulság? Mindenki vonja le maga. Az viszont egészen biztos, hogy az elmúlt 16 év roma integrációja nemcsak megbukott, hanem egyenesen zsákutcának bizonyult. Ez pedig messze nem a többségi magyarság felelőssége, akik ebben az esetben is segítően álltak a családhoz és annak fejéhez.