Minden elhagyatott, csendes, csupán a megmaradt romok jelzik, hogy Szögliget külterületén egyszer volt élet.
A mai Aggteleki Nemzeti Park területén, a szlovák határtól mindössze egy kilométerre lévő Derenknek, annak falunak, ami tulajdonképpen már nincs is, nem mindennapi története van. Az 1950-től Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó falu egy középkori település, amely először mint királyi birtok, majd a Bebekek, a gróf Csákyak és a herceg Esterházyak földesúri várbirtoka volt. A 15. század derekán Derenk a 23 jobbágyportájával már egy jelentős falunak számított, ami a Rákóczi szabadságharc és a török megszállás alatt igencsak megfogyatkozott. Az 1711-es országos pestisjárvány is alaposan megtizedelte az addig magyarok lakta települést, aki pedig túlélte, az elmenekült onnan. Az 1715-ös országos összeírás szerint a település ekkor teljesen lakatlan volt egészen addig, amíg az elhagyott községbe aztán lengyel jobbágyok nem érkeztek, ki magától, ki pedig az Esterházyak szervezett telepítése során. 1852-ben már 418 lelket számláló településsé nőtt, 1941-ben pedig már 443-an laktak Derenken.
A második világháború idején jött azonban Horthy Miklós kormányzó, aki épp ezt a részt szemelte ki egy vadászterületnek. Először egy medvéskertet hozott létre Derenk határában, majd elkezdte a falu kiürítését is. A településre katonai járművekkel érkeztek, a házakat és a templomot is munkaszolgálatosokkal bontatták le, a szétzúzott épületeket pedig tehervagonokkal szállították el. Derenk lakói szétszéledtek: a legtöbben Emőd-Istvánmajorban találtak otthonra, de Mezőnyárádra, Szendrőre, Tiszaszederkénybe, Tóharasztra, Vattára, Büdöskútpusztára, Martonyiba, Ládbesenyő-Andrástanyára és Sajószentpéterre, valamint a mai Szlovákia területére is költöztek családok. A falu 1943-ban végleg megszűnt.