Három új ősmaradványfajt tártak fel a Mecsekben.
Mintegy 130 millió éves őskörnyezetből, különleges tulajdonságokkal rendelkező, eddig ismeretlen fosszilis ősmaradványfajokat tártak fel a Mecsekben – közölte a Pécsi Tudományegyetem. A felfedezésről a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézete oktató-kutatójának, Bujtor Lászlónak és szerzőtársának, Vörös Attila Széchenyi-díjas tudósnak jelent meg publikációja Európa vezető őslénytani szaklapjában. Bujtor László elmondta, hogy ez egy hosszú, több évtizede zajló kutatás eddigi csúcspontja.
A mintákat a zengővárkonyi Dezső Rezső-völgy mészkőrétegeiből gyűjtötték.
Bujtor László szerint a felfedezés jelentősége, hogy a leírt új fajok is alátámasztják azt a korábbi kutatásai alapján feltárt tényt, hogy a mintegy 130 millió éves lelőhely különleges, világviszonylatban is figyelemreméltó őskörnyezet lehetett. Hozzátette: a kutatásban szereplő valamennyi brachiopoda faj példányai az átlagnál 30-70%-kal nagyobbak. Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének.
A brachiopodák ma is élő külső, meszes vázzal rendelkező, kagylókra emlékeztető, de azokkal rokonságban nem álló, néhány centiméteres nagyságú tengeri élőlények, melyek a földtörténet ókorában akkora jelentőséggel bírtak, mint ma a kagylók. Utóbbiak a földtörténeti középkor kréta időszakától kezdve kiszorították a brachiopodákat eredeti élőhelyükről. – Mivel ma csupán néhány száz fajuk él, míg százmillió évekkel ezelőtt többezernyi, kutatásuk segít megérteni földtani múltunkat, tisztázni szerepüket a múlt élő rendszereiben, és ez segíthet megérteni a jelenben zajló földtani-biológiai folyamatokat is – közölte a kutató.
A három leírt új faj egyike a Dictyothyropsis vogli, amelyet a terület tulajdonosa, Vogl Ferenc tiszteletére neveztek el, ő tette a kutatók számára lehetővé a gyűjtést.
