A Momentum mint kamaszpárt elég nehezen vehető komolyan, miközben ők bármit tesznek, azt képzelik, hogy minimum a világot váltották meg. De hát ilyenek a kamaszok, nem kell túl nagy elvárásokat támasztani feléjük.
Fegyőr, aki együtt füstbombapartyzik az ellenzékkel a Parlament lépcsőjén, ahányszor kamera elé kerül, annyiszor bizonyítja, hogy jobb lett volna csöndben maradnia. Még az ellenzék öt pontját sem tudja fejből, de azt is képes volt büszkén előadni, hogy a decemberi tüntetéseken bántalmazta a rendőröket.
A Momentum vezéralakjai már csak ilyenek, Hajnal Miklós, a párt szóvivője például azon kívül nem nagyon tudott mit felmutatni, hogy néha sértődötten kivonult egy műsorból, ahova meghívták. Nyilván, ha lennének valódi érveik és érett módszereik, akkor ő is beleállna a vitába, de könnyebb az asztalra dobni pár papírt és azt mondani, hogy „ez a tévé hazudik”, majd primadonnásan kicsattogni a stúdióból.
A kamaszos komolytalanságba – amiről megismerhettük a Momentum nagy vezéreit – persze mindez belefér, de mi történik közben a párttal?
A Momentum szerint ők a rendszerváltáskori Fidesz; csupán azért, mert Orbán Viktor akkor a diktatúra ellen lázadt, és szerintük most ők is ezt teszik.
Persze az mellékes, hogy egy diktatúrában az utcára vonulni se lehetne, nemhogy rendőrök arcába dobni a füstgránátot, de hát egy budai elkényeztetett ficsúrnak az is diktatúra, ha szobafogságot kap.
Mivel az életkorukat tartják a legnagyobb erőforrásnak, garantált, hogy az övék is csak egy újabb hanyatlástörténet. Ragaszkodnak a nemzedéki politizálásukhoz, de el vannak veszve, nem találják az igazi kapcsolódási felületet a választópolgárokhoz. Persze semmi jelentősége nincs ennek a nemzedéki politizálásnak, hiszen kizárólag csak a sajátjaiknak üzennek, ezzel pedig magukat szorítják zsákutcába. Ráadásul a „sajátjaik” pedig korlátozottan mutatnak érdeklődést a politika iránt, nagyjából addig motiváltak, amíg rongálni kell meg cicitapasszal az utcára vonulni, de szavazni már egyáltalán nem biztos, hogy elmennének.
Kérdés tehát, hogy kilépnek-e a nemzedéki politizálás (maguk alkotta) zárt dobozából. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem, legalábbis vezéralakjaik kamaszos viselkedése nem erre enged következtetni.
A lehet-e más a politika kérdésre annyi a válaszuk, hogy lehet, de csak akkor, ha fiatalok csinálják. Persze, ez nem egy igazi válasz, csak generációs aspektus. Ha ugyanis nemzedéki politizálást folytat egy mozgalom, és azt mondják magukról, hogy na, ők a fiatalok, akkor természetes útja a mozgalomnak a radikalizmus. De a Momentum csak néha radikális, a kitűzött céljaik, jelszavaik amúgy mainstreamek, sőt elitek. Ahogy a szereplőik is.
csak a budai szomszédaik igényeivel vannak tisztában, miközben azt sem tudják, hogy mennyibe kerül egy liter tej, de az országot azért elvezetnék.
A kör tehát bezárul, a Momentumot saját maga, a kamaszosan lázadó attitűdjük és kakaskodó vezéreik teszik komolytalanná. A megtévesztett követőik pedig az első sorból nézhetik végig (valószínűleg szokásosan kínosra ígérkező) vergődésüket.
Forrás: 888.