Vég nélkül lehetne sorolni az Isten nevében elkövetett gyilkosságokat, a lehető leggonoszabb hatalmakkal (pl. a nácikkal) való ördögi szövetségkötések, számító paktumok történeteit, azonban akadnak olyan esetek is, amelyek nem is oly régen történtek és arra mutatnak rá, hogy a Vatikán kicsit sem szentéletű urai éppen oly kegyetlen és rideg számítások szerint gyilkolnak meg bárkit, mint a CIA, a KGB vagy a Moszad…
Egyre sötétebbé, kilátástalanabbá való korunkban szeretnénk azt hinni, hogy vannak még szent emberek, sőt, örök szentségek, illetve, hogy van mibe kapaszkodnunk, létezik még etika, erkölcsiség, illetve olyan szervezetek, amelyek nemes eszményeket, ideológiákat képviselnek. Sokáig úgy gondolhattuk, hogy az egyik ilyen maga a katolikus vallás legfőbb központja és legfőbb képviselője, a Vatikán. Azonban ott is csak emberek ügyködnek, tevékenykednek és bizony, azon kívül, hogy esendők, hajlamosak kisebb-nagyobb bűnök elkövetésére, sajnos az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legnagyobb egyházi méltóságok – amennyiben úgy kívánta érdekük – soha nem riadtak vissza akár gyilkosságok elkövetésétől sem.
Sajnálatos módon ezúttal nem holmi megtévedt kispapokról van szó, hanem a Vatikán legmagasabb szintjén sertepertélő hatalmasokról, akikkel kapcsolatban joggal merül fel a gyanú arra vonatkozóan, hogy időről-időre megszegik az egyik legfőbb parancsolatot (ne ölj!) és ezzel elkövetik az Isten ellen való lehető legnagyobb vétket.
No persze ha a témát történelmi perspektívába helyezzük, akkor nincs min csodálkoznunk, meglepődnünk. Hiszen a szentséges Anyaszentegyház még véletlenül sem számít ma született, ártatlan báránykának!
Az elmúlt évszázadok során a katolikus, keresztényi szellemiséggel felvértezett papok, hittérítők olyan rémtetteket hajtottak végre, amik még a legádázabb diktátoroknak is a becsületükre válhattak volna. Gondoljunk csak az inkvizícióra, erre a szakrális ámokfutásra, aminek során (több mint 50 pokoli esztendő alatt) még a legóvatosabb becslések szerint is mintegy félmillió halálos áldozata volt! De megemlíthetjük az Újvilágban lezajló hittérítést, amikor a papok istenük végtelen kegyelmétől és szeretetétől vezérelve kooperáltak a hódítókkal az őslakosok szinte teljes kiirtásában.
A Vatikán a tudomány és így a fejlődés kerékkötőjeként olyan lángelméket emésztett fel, mint például Giordano Bruno, akinek szörnyű máglyahalált kellett halnia azért, mert felismerte, hogy nem a Föld a világegyetem központja, illetve olyan nézeteket hirdetett, miszerint Jézus nem Isten fia volt, csupán egy rafinált varázsló, akit ráadásul nem feszítettek meg, hanem egész egyszerűen csak felakasztották…
Galileo Galileit sikerült úgy megfélemlíteni, hogy a reneszánsz zseni végül visszavonta korszakalkotó tanait, ezt követően élete hátralevő részét házi őrizetben töltötte el. Amennyiben kiáll az igaza mellett, egészen biztos, hogy a Vatikán őt is hamuvá égette volna.
Vég nélkül lehetne sorolni az Isten nevében elkövetett gyilkosságokat, a lehető leggonoszabb hatalmakkal (pl. a nácikkal) való ördögi szövetségkötések, számító paktumok történeteit, azonban akadnak olyan esetek is, amelyek nem is oly régen történtek és arra mutatnak rá, hogy a Vatikán kicsit sem szentéletű urai éppen oly kegyetlen és rideg számítások szerint gyilkolnak meg bárkit, mint a CIA, a KGB vagy a Moszad…
1978. augusztus 6-án hunyt el VI. Pál pápa, akit egy addiginál jóval liberálisabb szemléletű Szentatya követett a sorban. Ő lett I. János Pál, korábbi velencei püspök, polgári nevén Albino Luciani, akit az emberek Mosolygó Pápaként is emlegettek, hiszen a hívei előtt megjelenve szinte mindig mosolygott. A konklávé minden bizonnyal nem tudta, hogy mit cselekszik, amikor ezt az embert tették meg az egyház legfőbb vezetőjévé. Sőt, maga a jelölt sem számított erre, hiszen amikor megtudta, hogy ő lett a befutó, a következő mondat hagyta el a száját: „Mi tettetek velem?! Az Úr bocsássa meg ezt néktek!” Mintha a nem túl távoli jövőbe látott volna… Ugyanis I. János Pál lett az egyik legrövidebb ideig regnáló pápa a Vatikán történetében, mindösszesen 33 napig foglalhatta el a trónt, aztán tragikus hirtelenséggel, a hivatalos jelentések szerint szívelégtelenségben elhunyt…
Az eset azért lett gyanús többek szemében is, mert szegény I. János rögtön a beiktatását követően olyan tisztogatásokat helyezett kilátásba, amikkel minden bizonnyal alaposan meglepte a bíborosokat, arról nem beszélve, hogy súlyosan sértette volna az érdekeiket, ha reformációs tervei valóra válnak. Őszentsége mindenekelőtt rendbe szerette volna tenni a Vatikán pénzügyeit, mondhatni legalizálni, transzparenssé változtatni a Vatikán Bankot, ami addig (és azóta is) valamiféle áthatolhatatlan titkolózásba burkolózott.
Akkoriban sokan rebesgették, hogy az Egyház legfelsőbb körei nyakig merültek a korrupcióba, közös üzleteket bonyolítottak például a szervezett bűnözői csoportokkal, például a Cosa Nostrával, illetve benne voltak a prostitúcióban, gyermekkereskedelemben és hasonló, kevésbé szentséges, de annál súlyosabb büntetőjogi következményekkel fenyegető ügyletekben.
Mondhatjuk, hogy I. János egy alapos tisztogatást helyezett kilátásba, ráadásul azon volt, hogy egyszer és mindenkorra száműzze a Vatikán hivalkodó pazarlását, ami ugyebár éles ellentétben áll például a krisztusi tanításokkal. Vagyis a pápa tiszta vizet akart önteni a pohárba és az eddigi méregdrága bor helyett azt akarta megitatni minden egyházi méltósággal. Ez pedig nagyon nem ízlett a magukat piedesztálra helyezőknek… Szóval akkor meggyilkolták a pápát? Azért ez eléggé hihetetlen, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Vatikán soha nem volt rest egyesek és sokak lelkét megszabadítani halandó porhüvelyüktől, ha éppen úgy nyílt lehetőség a megfelelő érdekérvényesítésre. Szóval egy pápa megölése eléggé sátáni tett, igaz? Feltéve, ha az elkövetők nem győzték meg magukat arról, hogy cselekedetükkel megelőzik a Vatikán és talán a teljes katolikus hit látványos és végleges összeomlását.
A halál okának megnevezett szívelégtelenség tényállását egyébként semmiféle orvosi, tudományos, hitelt érdemlő vizsgálat nem támasztotta alá, mivel ilyesmik nem történtek. A pápákat hagyomány szerint nem boncolják fel, igazságügyi szakértők sem vizsgálhatják meg a testet, így aztán a Vatikán tulajdonképpen minden egyes haláleset során azt mondja arról, amit csak akar. Csak félve kérdezem: Ha senki nem vizsgálta meg a testet, akkor honnan vették a szívelégtelenségről szóló diagnózist? Rá volt írva a holttest homlokára vagy mellkasára? Esetleg az égiek súgták meg a gyors és váratlan távozás okát? Egyébként még az is lehet, hogy I. János Pál nagyon jól tudta milyen cudar sors vár rá, hiszen nem sokkal a beiktatása után kijelentette: „Azért használom az I. megjelölést, mert tudom, hogy nem sokáig leszek pápa, és úgy gondolom, hogy az utódom is János Pál lesz…” Mondhatni, a próféta szólt belőle, hiszen a következő pápa II. János Pál lett…
Való igaz, hogy a gyilkosságra utaló nyomok, jelek nem bővelkednek ez esetben, azonban az mindenképpen elgondolkodtató, hogy egy addig életvidám, egészséges, nagy terveket szövögető férfi röpke egy hónapnyi ténykedés után, szó szerint egyik napról a másikra, minden előjel nélkül meghal. Ráadásul egy olyan kényes időszak kellős közepén, amikor kilátásba helyezte a Vatikán kifehérítését, a pénzügyek átláthatóvá tételét, ilyen módon a korrupció, a különböző bűnöző elemekkel fennálló titkos szövetségek leleplezését és felszámolását.
Tudvalevő, hogy a Vatikánban erőteljesen képviselteti magát (egyébként a mai napig) a jezsuita vonal (Ferenc pápa, Európa és a katolikus hit árulója is közéjük tartozik), a szabadkőművesek, illetve az illuminátusok. Ezek a háttérhatalmi szervezetek óriási befolyással bírnak, ráadásul iszonyatos összegeket képesek a Vatikán Bankban megforgatni minden feltűnés nélkül. Egyes kutatók egészen addig merészkednek, hogy kijelentik: A Vatikán egyfajta háttérhatalmi csomópont vagy központ és I. János Pál ezt a világuralmi status quo-t akarta leleplezni és ezzel megsemmisíteni. Csoda hát, ha rekord gyorsasággal Szent Péter örökkévaló birodalmába száműzték?
https://maivilag.com/2018/12/az-opus-dei-avagy-a-titkos-vatikani-maffia/
Részlet az Összeesküvés elméletek 27., „A hit legnagyobb rejtélyei” című részből