Gyurcsány Ferenc évértékelője maga volt a műmárványból kifaragott kudarc: visszaidézte a kommunista idők klerikális reakcióval való riogatását, az ország jövőjéről egyetlen szava sem volt, helyette befutott a kötelező putyinozás, és még Roger Scruton nevét sem sikerült eltalálnia.
Gyurcsány Ferenc évértékelőjét nézni kissé olyan, mint amikor a földkerekség összes focicsapatától elzavart edzők végül a sportcsatornák „szakértői” székében landolnak. A gyakorlat pályáján ugyan csúfosan elhasaltak, a tanácstalanul botorkáló csapataikon átrohant az ellenfél, de a stúdióban csücsülve, mindenféle tét nélkül bárkit képesek keményen megkritizálni. Jürgen Klopp? Meglehet, hogy néggyel nyert a Liverpoolja, de az igazi tűz a harmadik gól után elillant a játékosaiból. Pep Guardiola? Ugyan, kérem! Képtelen megújulni, a csapatai meg unalmasan ugyanazt a hibátlan, sokpasszos játékot hozzák – repkednek a fitymáló ítéletek. Csak éppen azt felejtik el hozzátenni, hogy őket az utolsó megyekettes csapatuk éléről a saját szurkolóik üldözték el.
Na, ugyanígy huppan bele Gyurcsány a mindentudás szakértői pozíciójába, hogy évértékelő beszédnek álcázva bírálja meg az egész keresztény, jobboldali világot. Beleszáll a megválasztott lengyel kormányba, amiért az „túl szigorú” abortusztörvényt hoz. És a kritikájába még sikerül belekevernie a magzat életének veszélybe sodrását is. Talán nem olyan áttetsző ez a kérdéskör, mint egy Grey Goose-vodkásüveg, ezért segítünk Ferinek: az abortusztörvény a magzatot védelmezi – éppen a haladás jognak álcázott pusztításvágyától. Ha már Gyurcsány az üres padoktól félti a keresztény egyházakat, akkor nem kellene álszent módon úgy tennie, mintha az összes abortusz a magzat érdekében történne. Majd jön egy újabb égető korty a külpolitika flaskájából, és ezúttal már az orosz ortodox egyházat mossa össze Putyin politikájával. Azt a látszatot keltve, mintha a „keresztényi szeretet” mérgezte volna meg az orosz ellenzék legújabb üdvöskéjét. Világos, hogy a Gyurcsány-párt hívei körében még mindig előkelő helyen szerepel a „klerikális reakció” elleni küzdelem, de a jövőben talán érdemesebb lenne nem az ateista Vágó Istvántól tájékozódni teológiai kérdésekben.
Az Európai Egyesült Államok leglelkesültebb híveként Gyurcsány a koronavírust is csatasorba állítja föderalista elképzelései mellett. Mondván, a világjárvány ellen „védekezni is globálisan kell”. Majd ezek után elkezdi bírálni a magyar kormányt a veszélyhelyzet során elkövetett – állítólagos – hibáiért. Ellenben az első hullámban csődöt mondó, majd a vakcinabeszerzést is elbénázó Brüsszel felelősségét egyetlen mondat erejéig sem veti fel. Amiből nem következik más, mint hogy szerinte úgy kell globálisan védekezni a járvány ellen, hogy a felelősség és a döntéshozatal csakis a nemzetállamok térfelén pattog. Majd Gyurcsány levonja a végkövetkeztetést is, miszerint a magyar kormány a vírus képében szembetalálta magát a „valósággal”, és csúnyán megbukott. Csak már megint ott tartunk, hogy elfelejti kibontani az igazság minden részletét. Ez a „valóság” ugyanis egy olyan ismeretlen világjárvány volt, ami pillanatok alatt végigsöpört az egész bolygón, hónapokra leállítva az életet. Ha ez Gyurcsány szerint elhasalás, úgy „globális” elhasalásról kellene beszélnie, és máris kiderülne, hogy a nemzetállamok eltörléséből egyáltalán nem következik a sikeres védekezés. Sőt.
Végezetül Gyurcsány azt is elmondja, hogy a jobboldalnak Sir David Scruton példáját kellene követnie. Amivel csak az a gond, hogy ő vagy egy általunk ismeretlen brit másodedző lehet valamelyik járási bajnokságban. Vagy a híres konzervatív filozófusra, Roger Scrutonra gondol, de akkor talán azt kellene mondania. Ha meg nem megy, akkor ilyen esetekben ajánlatos valamivel megnedvesítenie a torkát – de további tippeket ebben a kérdéskörben nem adnánk. Ennek ugyanis Gyurcsány a nagy szakértője. De amint arra az évértékelője is rámutatott: lassan tényleg már csak ehhez ért.
Forrás: Drót.info