Site icon Mai Világ

„Ha 2022-ben nem tárgyalunk, nagy bajok várhatók”

Hirdetés

Mint mindig, ennek az esztendőnek a végén is rendre születnek az elemzések, jelzések és jóslatok a világ következő évéről. A kristálygömbben eltérő és vegyes vélemények kavarognak. Az összkép szerint 2022 jobb évünk lehet, mint az előző kettő, de ennek alapfeltétele a világ vezetői hatalmainak józansága és tárgyalóképessége. Konszenzusok hiányában rendkívül súlyos konfliktusokkal és tartósodó válságokkal kell számolnunk, ezért 2022 az új realitásokhoz való alkalmazkodás éve is lesz. Az alapok megvannak ehhez, mert a világgazdaság egésze megőrizte a növekedés képességét, de a nyugati rendszereknek fel kell készülniük, hogy 2025 után csak Kína és India lesz képes 4% feletti bővülésre.

Ha a világ békéjét, biztonságát és jólétét fenyegető veszélyek esélyét rangsoroljuk, azok nagyobb része nem katonai jellegű. Bár a kardokat több nagy- és közepes hatalom is csörteti, a kölcsönösen pusztító csapásmérések lehetősége egyelőre biztosítja az elrettentő erőt. Jelenleg három pontja van a világnak, ahol számolni lehet olyan súlyú fegyveres konfliktussal, ami az egész világra kihatna – ha kirobbanna. Ez a tajvani szoros, Ukrajna keleti körzete, és az Izrael-Irán közti növekvő feszültség. Ezek mindegyike érinti vagy érintheti a három világhatalmat.

A vetélkedésben az Európai Unió mérsékelt szerepet játszik. Az év során több európai finanszírozó, köztük a Bayerische Landesbank kivonult a fegyveripar finanszírozásából, vagy hátrányos feltételekhez kötötte részvételét, miáltal olyan vezető szereplők, mint az Airbus Defence és más nagy védelmi vállalatok súlyos pénzügyi helyzetbe kerültek, sőt többen is a fizetésképtelenség határára jutottak. Az Unióban jelentős teret nyert a nézet, hogy a fegyverkezés társadalmilag káros és környezetileg veszélyes (a szerencsejátékok vagy a dohányipar szintjén értékelik), miközben a kontinens katonai veszélyeztetettsége nőtt

2022-ben ezért nagy vita várható az Európai Unióban a saját védelmi rendszerek és fegyverzetek fejlesztéséről, amit Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen bizottsági elnök egyaránt támogat, mert a világ más pontjain jelentkező krízisek hatásai elől már Európa sem zárkózhat el. Erre figyelmeztet az európai védelmi ipart tömörítő szervezet, az ASD is. A társulás elnöke, Alessandro Profumo szerint fenntarthatóság és biztonság nem képzelhető el megfelelő védelem nélkül, és Európa nem számíthat a végtelenségig külső erők segítségére.

Ezt a felismerést erősíti, hogy az Egyesült Államok egyre inkább törekszik a válsággócok diplomáciai kezelésére, és igyekszik távol tartani magát a direkt katonai beavatkozásoktól. Az afganisztáni fiaskó sokkhatása óta ez az óvatosság egyre inkább megmutatkozik. A szakértők, így Nicolas Chaillan is (a légierő és az űrhadviselési központ korábbi szoftverfőnöke), arra figyelmeztetnek, hogy a modern hadviselés legfontosabb frontján, a mesterséges intelligenciában az USA már kezd vereségre állni Kínával szemben. Chaillan azért mondott le posztjáról, mert „nem bírta nézni, hogy az USA vezetői szintjein a felkészültség óvodás szinten áll, miközben Kína közelít a világdominanciához”.

Hirdetés

Hasonló figyelmeztetések és aggodalmak érkeznek az űrhadviselés, de főként a hiperszonikus fegyverek világából is, a hangsebességet öt-tizenötszörösen meghaladó támadó eszközök miatt, mint az orosz Avangard siklórepülő. 2018-as tévébeszédében Vlagyimir Putyin orosz elnök a fegyverkezési verseny eszkalálódását jelezte az Egyesült Államokkal, aki 2002-ben kilépett a ballisztikus rakéták elleni egyezményből (ABM). Az Egyesült Államok ezután kifejlesztette védelmi rendszerét a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására, ami kétségtelenül rontotta Oroszország képességét az ellene célzott támadások elrettentésére. Erre válaszolt az orosz elnök egy új támadó képesség bejelentésével.

Putyin bejelentése a hiperszonikus fegyverek fejlesztéséről (Kínával párhuzamosan) új stratégiákat igényel, mivel ezek a fegyverek hihetetlenül gyorsak, repülés közben irányíthatók és gyakorlatilag láthatatlanok, ezért elhárításuk (különösen egyidejű tömeg bevetés esetén) szinte lehetetlen. Válaszul a Pentagon, amely másfél évtizede dolgozott hasonló rendszereken, szintén felpörgette saját fejlesztéseit, és ezzel mindhárom világhatalom a fegyverkezés újabb szintjére lépett.

A hiperszonikus fegyverekről szóló nemzetközi megállapodás sürgető lenne, és hűtené a támadó kedvet, ha a dolgok esetleg rossz irányba fordulnak. Ennek esélye csekély, mivel Kína nem tartozik a fegyverzetkorlátozást szorgalmazó hatalmak közé, bár rendre megerősíti, hogy nem fog első csapást intézni senki ellen, és nem támad atomfegyverrel hagyományos fegyverzetű országokra.

Pedig ez a kulcskérdés a legveszedelmesebb körzet tekintetében. A The Economist szerint a Kína és Tajvan közti esetleges nyílt összecsapás következményei rendkívül súlyosak lennének nemcsak a körzet országaira, hanem az egész világ gazdaságára is. Viszont ennek valószínűségét alacsonyra teszik. Bekövetkezésének esélyét csökkenti, hogy Kínának számolnia kell egy igen széleskörű nyugati beavatkozás következményeivel, nem csak hadászati, de főként gazdasági téren is. A feszültséget enyhíti, hogy a tajvani elnök elállt a függetlenség deklarálásától (bár az egy-Kína elvet továbbra is elutasítja), és a kínai légierő őszi aktivitása is csökkent a szoros felett az elmúlt hetekben. Aggasztó viszont, hogy a sziget körüli kínai repkedéshez immár a Y-20U típusú tanker is csatlakozott, ami egy kiterjedtebb légi manőver tervét sem zárja ki.

Abe Sinzo volt japán miniszterelnök szerint egy Tajvan elleni invázió öngyilkos lépés volna Kína részéről, de a lehetőségével számolni kell. Ebben az esetben jórészt a QUAD védelmi szervezetre (USA, Ausztrália, India és Japán) hárulna a sziget függetlenségének megóvása, de inkább védelmi, mintsem támadó eszközökkel . Ez a csoport nagyon egységesnek mutatkozik, és gyakorlatilag körbefogja az indiai-csendes-óceáni térséget. A biztonsági társulás vezetői szeptemberben személyes egyeztetést tartottak Washingtonban, a következő találkozó pedig tavasszal esedékes Japánban.

Hirdetés
A QUAD jelentette kihívásra Kína és Oroszország együttesen adott választ a minap. „Jelenleg bizonyos nemzetközi erők a ‘demokrácia’ és az ’emberi jogok’ leple alatt beavatkoznak Kína és Oroszország belügyeibe, és brutálisan lábbal tiporják a nemzetközi jogot és a nemzetközi kapcsolatok elismert normáit” – jelentette ki Hszi kínai elnök Putyinnal folytatott videó-megbeszélésén. „Kínának és Oroszországnak fokoznia kell közös erőfeszítéseit mindkét fél biztonsági érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében.” Ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy konfliktusok esetén Oroszország Kína mellé áll a Távol-Keleten, Peking pedig Moszkvát fogja támogatni Ukrajna ügyében. Ezt az üzenetet a nyugati hatalmaknak nagyon komolyan kell venniük, nehogy a jelenlegi háromosztatú rendszer ismét a hidegháborús kor kétpólusú ellentétére süllyedjen vissza.

Az ukrán-orosz válságot illetően kevesen adnak jelentős esélyt a nyílt és mély katonai konfliktusnak, de nem zárják ki egy lokális összeütközés lehetőségét, például egy szélesedő hibrid-háborút, ami gyakorlatilag már zajlik is. A Foreign Affairs szerzői szerint Oroszország nem fog harc nélkül visszahúzódni az ukrán határ körzetéből, de ennek időpontjáról és kimeneteléről csak feltételes módban beszél mindenki. Moszkva ezúttal nem blöfföl, és ha nem születik megállapodás, a konfliktus valóban kiújulhat. A vita tárgya lehet a kelet-ukrajnai területek további státusza (például autonómiája), de még inkább egy erős garanciavállalás arra, hogy a NATO nem kíséreli meg Ukrajna integrálását a nyugati védelmi rendszerbe, hogy kitolja befolyási övezetét az orosz határig. A NATO viszont nem fog olyan kötelezettséget vállalni, hogy teljesen felhagy tevékenységével a volt szovjet tagköztársaságokban.

Ukrajna integrálása már 2008-ban, a NATO bukaresti csúcsértekezletén felvetődött. Akkor a jó hangulatú találkozó vendége volt az orosz elnök is, aki elégedetten nyugtázta, hogy – bár az USA erősen szorgalmazta – a szövetség végül sem Ukrajnát, sem Grúziát nem hívta meg a szervezetbe (Albániát és Horvátországot igen, de azt viszonylag könnyen tudomásul vették).

Értse meg, George, hogy Ukrajna nincs és nem is volt, mert az Oroszország része.

Putyin orosz elnök megjegyzése G.W. Bush amerikai elnöknek
Bukarest, 2008

Az ukrán tagfelvételre nem is került sor, de Kijev aktív partnere lett a szövetségnek, így az iraki és afganisztáni részvételnek is.

Idén júliusban (már a Biden elnökkel tartott genfi találkozó után) az orosz elnöki hivatal weboldalán egy Putyin tollából származó öles tanulmány újból leszögezte a történelmi álláspontot, aminek lényege, hogy Ukrajna tekintetében jottányit sem enged (csakúgy, mint Kína sem Tajvannal szemben), de ez nem jelent feltétlenül háborút. A dolgozatban az orosz elnök szirénhangokat is megpendít, mondván, hogy ha Ukrajna visszatérne a 2014 előtti együttműködőbb vonalra, akkor bevételei a sokszorosára emelkedhetnének az orosz gazdasággal való konvergencia folytán.

Hirdetés
Hirdetés

A NATO idén júniusi közgyűlésén ismét előkerült Ukrajna és a NATO kapcsolata, bár még nem látszanak ennek a végleges körvonalai. Az atlanti szervezet jelenleg nem köteles katonailag megvédeni Ukrajnát, de kétségtelen, hogy minden egyéb eszközt be fog vetni az érdekében. Októberben Oroszország be is zárta brüsszeli NATO képviseletét, és a mielőbbi tárgyalásokra azért volna szükség, hogy a kapcsolatok ne jussanak újabb mélypontra, mert az növelné a konfliktusok lehetőségét. Az egyeztetésekben jelentős csillapító szerepe lehet az úgynevezett ‘normandiai formulában’ résztvevő két európai hatalomnak: Franciaországnak és Németországnak is, hiszen ez a konfliktus az egész kontinenst fenyegeti.

Forrás: euronews

Hirdetés
loading...
Exit mobile version