A Donald Trump elleni újabb merényletkísérlet nem csupán példátlan az ország történetében, de arra is utal az amerikai társadalom – már-már törzsi – megosztottságára. Ijesztő, hogy az Egyesült Államokban bő két hónap alatt két merényletkísérletet is elkövettek Donald Trump ellen, amelyre korábban soha nem volt példa az Egyesült Államok történetében. Az agressziót a demokrata politikusok kijelentései és a liberális sajtó megfogalmazásai is táplálhatják, ám Fekete Rajmund Amerika-szakértő, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója szerint ez az egész amerikai társadalomra jellemző. A politikai frontvonalak megmerevedtek.
– Az újabb merényletkísérlet mennyire nevezhető meglepőnek?
– Ha megnézzük az amerikai történelmet, azt látjuk, hogy az elnökök elleni merényletek egyáltalán nem ritkák, de arra még nem volt példa, hogy egy elnökjelölt ellen két merényletet is elkövessenek. Az elnökjelöltek egyébként is ritkán kerülnek ennyire a figyelem középpontjába. A legismertebb eset Robert Kennedy meggyilkolása volt, négy évvel később George Wallace kormányzó pedig deréktól lefelé megbénult egy támadás során. Donald Trump az első elnökjelölt, aki ellen két merényletet is elkövettek, ráadásul két hónap és két nap leforgása alatt.
– Ez azt mutatja, hogy a demokraták hiszterizálták a követőiket?
– Az látható, hogy az Egyesült Államokban a politikai táborok tulajdonképpen már-már törzsi vonásokat vettek fel, mind a republikánus, mind a demokrata oldalon, ahol nincs átjárás, hanem egy lövészárokharc alakult ki. A frontvonalak megmerevedtek, ezért is történik az, hogy mindkét párt az ingaállamokban vagy másnéven a csatatérállamokban próbálja azokat a bizonytalan szavazókat maga mellé állítani, akikkel a maguk javára dönthetik el a küzdelmet. Amerikában a közbeszéd az elmúlt évtizedekben rettenetesen keménnyé és uszítóvá vált. Egy statisztika szerint a kilencvenes években tíz megkérdezett közül mindössze egy gondolta úgy, hogy a politikusok, a kormányzat ellen indokolt lehet erőszakos cselekményekkel fellépni. 2021-ben már háromból egy választó érezte így.
– A mostani választási küzdelemben a demokrata elnökjelölteket súlyosabb inzultus nem érte, ennek ellenére a republikánusokra is igaz a megállapítás?
– Szerintem nem ennyire fekete vagy fehér a helyzet, de az vitathatatlan, hogy nagyon rossz üzenete van annak, amikor a Donald Trump ellen júliusban elkövetett merényletet követően a sajtó egy része arról beszélt, hogy levonult a színpadról, mert dörrenéseket hallott. A Washington Post nagyon sokáig így számolt be a merényletkísérletről, amelyben egy ártatlan jelenlévő is életét vesztette. A mostani támadást követően pedig a Cincinnati újság fogalmazott úgy, hogy a merényletkísérletért Donald Trump is felelős. Olyan uszításokat tapasztalni, amelyek egyeseknél ilyen szélsőséges cselekedeteket váltanak, válthatnak ki. Egy nappal a merénylet után Hillary Clinton azt nyilatkozza a CNN-en élő, egyenes adásban, hogy meg kell állítani Donald Trumpot, hogy ne kerülhessen a Fehér Házba. Egy politikus elleni merényletkísérletet követően nem biztos, hogy célravezető ilyen kijelentéseket tenni egykori first ladyként, illetve elnökjelöltként, mert egyesek számára ez felhívás lehet keringőre. Ráadásul ezekkel a kijelentésekkel legitimálhatják a politikai erőszakot is. Amióta 2015-16-ban Donald Trump a politika színpadára lépett, folyamatos és egyre durvább támadás alatt áll.
– Európában az a tapasztalat, hogy egy merényletkísérlet után a sértettel nő az együttérzés, az elkövetői oldal pedig visszaszorul. Amerikában is kontraproduktív, vagy már nem befolyásolja a társadalmat?
– Egyelőre az látszik, hogy a vasárnapi merényletkísérletet követően érdemben nem nőtt meg Trump támogatottsága – legalábbis nem úgy, mint ahogyan azt a júliusi merényletet követően láthattuk.
– Arról hallani, hogy a Trump-tábor a kampány hajrájában elsősorban a ritkán, többnyire nem szavazók mozgósítására összpontosít majd. Egy ilyen incidens nyomán a nyugalomra vágyókat könnyebb rávenni a választásra?
– Ez nem egy új elképzelés – abból fakad, hogy rendkívül megmerevedtek a táborok. Nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, ezért az ellenoldalról sokkal nehezebb szavazókat megnyerni, mint a bizonytalanok közül. Ezzel viszont nem csak a republikánusok, de a demokraták is így vannak.
– Amerikában lényegében a második világháború befejezése óta hisztérikusan oroszellenes hangulatot szítanak, ami a mostani ukránpárti merénylő kapcsán is felfedezhető?
– Mondjuk ki egyértelműen: a békepárti elnökjelöltet próbálta megölni egy háborúpárti aktivista, aki egyébként szép kis bűnlajstrommal rendelkezett. Az oroszellenes hangulatra visszatérve: a washingtoni elit Oroszországot az indokoltnál sokkal erősebbnek és veszélyesebbnek állította be az elmúlt évtizedekben. Azt a látszatot keltették, hogy Oroszország félelmetesebb és hatalmasabb, mint amilyen egykor a Szovjetunió volt. Henry Kissinger már évekkel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy Putyin démonizálása nem politika. Sokkal inkább a nyugati politika hiányának elfedésére szolgál. A retorika szintjén mind az oroszok, mind az amerikaiak azt a látszatot keltik, mintha a hidegháborút szeretnék újrajátszani.
– Ez a feszült hangulat az elnökválasztásokig még fokozódhat is, vagy az újabb merényletkísérlet kicsit kijózanítja az amerikaiakat?
– Az amerikai elemzők, belbiztonsági szakemberek arra számítanak, hogy az fog bekövetkezni, ami a hatvanas, hetvenes években is történt, amikor a politikai erőszak a csúcson volt, és attól tartanak, hogy ez lesz az új norma. Ezért különösen veszélyes, amikor egy ilyen helyzetben egy volt külügyminiszter, korábbi first lady, egykori elnökjelölt arról beszél, hogy az ellenfelet mindenáron meg kell állítani. Ezzel mintegy olajat önt a tűzre, és abnormális cselekedeteteket tesz elfogadhatóvá.
Magyar Hírlap