2018 november 16-án van Magyarország államformájának a megváltoztatásának 100-dik évfordulója.
Ezt az évfordulót vajon milyen szervezetek, sajtóorgánumok fogják megemlíteni, megünnepelni? Vajon ki legitimálta Magyarországon az államformánk megváltoztatását? Volt-e valaha is népszavazás erről? Soha! Sem 1918-ban, sem 1946-ban, sem 1989-ben nem legitimálta a Magyar Nemzet a köztársasági államformát!
Magyarországon 1886-ban a János-rendi és a Nagyoriens nagypáholy uniója jött létre, Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven.
Ennek szellemiségére az első időszakban inkább a János-rendi „klasszikus” szabadkőművesség volt jellemző. A szabadkőművesség eredetileg sok értéket hordozott amiket a társadalmi életben is megvalósítottak. Magyarországon, mivel engedélyezték a szabadkőművesség működését virágkorát élte a XIX-XX század fordulóján. Nagyon sok híres közéleti embert is be tudtak szervezni a mozgalmukba, ilyen volt Benedek Elek és Kosztolányi Dezső is, de a legtöbbjüket nem hatotta át erősen a szabadkőművesség, sőt csak „papíron” voltak azok.
A XIX. század végén, ill. a XX. század elején radikális változás történt a szabadkőművességben, mintha kifordultak volna önmagukból. Az első világháború idejére a szélsőséges, radikális Nagyoriens szelleme vált uralkodóvá a magyarországi szabadkőművességben. Jól érzékelteti ezt a változást az, ahogy eljutunk Andrássy Gyulától Jászi Oszkárig.
Wekerle Sándor is szabadkőműves volt, de ő még az eredeti János-rendi kőművességet képviselte. A Wekerle-kormányt a radikális Nagyoreins szellemiségű Károlyi-kormány váltotta le.
A Nagyoriens szabadkőművesek (jakobinusok) a királyságok megszüntetését tűzték ki célul, ezért voltak köztársaságpártiak. Ezen ideológia nagyban hozzájárult az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzásában, ami által megszűnt Közép-Európa, mint egy önálló „közép” pólus szerepe. A Nagyoriens szabadkőművességnek a célja az volt, hogy Magyarországot a francia állam mintájára szabadkőműves, ateista állammá átalakítsák át. Olyanná, mint a Francia Köztársaság! 1889-ben a Párizsi világkiállítás évében, a Francia Nagyoriens, a francia forradalom 100 éves évfordulóját ünnepli. Ekkor fogalmazzák meg, hogy első lépésben Európában köztársaságok legyenek a királyságok helyett. Második lépésben jöjjön létre egy Európa Köztársaság harmadik lépésben minden köztársaság egyesüljön egy Világ-Köztársaságban!
A magyar történelem egyig fordulópontja az 1918-as (nép)köztársaság kikiáltása volt, amely által a 900 éves Magyar Királyság megszűnt. „A köztársaság és szabadkőművesség” dokumentumban új tényekre találhatunk, amelyek új szempontokból tárhatják fel a történést. Nincs tudomásom arról, hogy bármelyik történész valaha bizonyította volna, hogy szabadkőműves műhelyekben dőlt el az államformánk megváltoztatása.
A Magyar Köztársaság kikiáltása 1918. november 16-án történt meg. De milyen előzmények után?
November 4-én tartott egy előadást Benda Jenő a „Demokratia” páholyban, amelyben hivatalosan is megfogalmazta, hogy a szabadkőművesség álljon a „köztárasság” államforma létrehozása mellé.
Rá egy héttel, november 11-én más páholyokból érkező vendégtestvérekkel együtt, összesen 12 páholy elfogadta a köztársaság „tervét”. A felsorolt páholyból ma is van aktív, működő, a Galilei és a Sas páholy például a János-rendi nagypáholy védelme alatt áll, a Martinovics páholy pedig a Nagyoriens védelme alatt. Több forrás is bizonyítja, hogy a Károlyi kormányban több radikális szabadkőműves volt, a legtöbbjük a Martinovics páholyból, ezért nem volt nehéz meggyőzni a kormányt, hogy kiáltsák ki a (nép)köztársaságot. A Demokratia Páholy megfogalmazza, hogy a királyság mint államforma okozója minden rossznak és gonosznak, ezért van szükség a köztársasági államformára.
A Brit, a Svéd, és a Norvég Királyságban mit szóltak ehhez a János-rendi szabadkőművesek? Ezekben az országokban a királyi dinasztiák is szabadkőművesek, ott a királyság nem okozója minden rossznak? Nem furcsa, hogy a demokrácia érdekében a „Demokratia” páholy kezdeményezi az államforma megválasztását, de a népet (demos) nem kérdezi meg egy demokratikus népszavazáson, hogy legitimizálja-e a szabadkőműves tervet?
A „Demokratia” páholy egy 8 pontos tervet fogalmazott meg, amelynek végén, a 8. pontban egy Európai Köztársasági Államszövetség áll!
Ezt ma Európai Egyesült Államok néven ismerhetjük.
A 7. pontban egy „propaganda”-bizottság megalakítását javasolták, amely a szabadkőműves sajtón keresztül ennek a „köztársaság”-tervnek megvalósítását volt hívatott segíteni. A szabadkőműves újságírók munkája és szabadkőműves lapok szerepe óriása volt 1918-előtt! Szerteágazó téma, hogy hogyan történt 100 évvel ezelőtt a szabadkőműves eszmék beleáramoltatása a magyar társadalomba, viszont három érdekességet mégis érdemes megemlíteni.
100 évvel ezelőtt több szabadkőműves lap is létezett, a legradikálisabbat „Dél”-nek hívták. Emellett volt egy hivatalos „belső” lapja is a szabadkőművességnek, ez a „Kelet” (Oriens). A nagy nyilvánosságnak szóló, szabadkőművesek által alapított lap pedig a mindnyájunk által jól ismert irodalmi folyóirat volt: a „Nyugat”, vagy a „Világ”.
Most egy olyan szempontot mutatok be, amely kevésbé ismert, ez pedig a frontról hazatérő hadsereg leszerelése.
A Károlyi-kormány hadügyminisztere Linder Béla volt, aki a frontról hazaérkező több mint fél millió egészséges katonát lefegyverezte. Szokatlan, furcsa lépés egy honvédelmi minisztertől? És mi köze van ennek a radikális szabadkőművességhez?
Az, hogy a visszatérő katonák és tisztek a királyságra és IV. Károlyra esküdtek fel. Ehhez képest a Károlyi-kormány egyértelműen köztársaságpárti, és ráadásul nem választáson kapott felhatalmazást, hanem erőszakkal alakítottak kormányt. A visszatérő katonaság nagy része nem ismerte el az új kormányt, akár fegyverrel is szembeszállhatott volna velük. A Károlyi-kormány ezért feloszlatta őket, és új, hozzá hűséges tiszti karral akart új hadsereget felállítani. Csakhogy ez pontosan olyan átmeneti időszakban történt, amikor még csak fegyverszünet volt, de békeszerződés még nem.
Ilyen esetben, akinek nincs hadserege, annak a tárgyalási pozíciói elvesznek. Egy kritikus időszakban fél évig nem volt hadserege Magyarországnak, pedig volt félmillió felfegyverzett katonája, akiket feloszlatott Linder Béla 1918. november 2.-án. Amikor Magyarország hadsereg nélkül maradt, nem volt nehéz 1918. november 14-én a szintén szabadkőműves Tomáš Masaryknak és Edvard Benesnek kikiáltania a Csehszlovák Köztársaságot.
A magyarországi szabadkőművesség az ország integritásának a megőrzését akarta, mégis közvetetten elősegítette Magyarország szétdarabolását azzal, hogy kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság kikiáltásával együtt megfosztották IV. Károlyt is mint magyar királyt. IV. Károlyt nagyon sokat tisztelték, szerették a „monarchia” népei közül, ezért tudott volna egy békésebb Közép-Európát elősegíteni, ha ő marad a király. Ezt tudta jól az alakuló kisantant is, ezért francia támogatással támadási parancsuk volt arra az esetre, ha IV. Károly elfoglalta volna a magyar trónt.
Horthy Miklós mint kormányzó 1920-ban ezért is utasította vissza kétszer is IV. Károly visszatérését, mert Magyarország nem bírt volna ki egy újabb háborút a kisantanttal. Viszont, ha nem fosztották volna meg IV. Károlyt a tróntól, akkor jogfolytonosan tudott volna maradni a Magyar Királyság, és akkor a közép-európai népek szövetsége terv valósulhatott volna meg.
Vannak különleges ritmusok a történelemben, amelyek rejtélyesen hatnak.
Lássunk kiindulási alapként három évszámot, amely mögött talán van valami szellemi ciklikusság.
A harmadik évszám 1989, a „rendszerváltások” éve Közép-Európában és a Szovjetunió összeroppanása. 1989–től már eltelt annyi idő, hogy megsejtsük, ez a fordulat nem jött volna létre nyugati okkult társaságok jóváhagyása nélkül. Ami viszont egyszerű tény, hogy 1989-től Közép-Európában újraalakultak a szabadkőműves páholyok. 1989-ben Közép-Európa és benne Magyarország várta, hogy felszabaduljon a Szovjetunió szocialista érdekszférája alól. A magyar emberek vágyták a demokráciát! A nyugati okkult társaságoknak is van egy „demokrácia”-értelmezésük!
De vajon milyen a valódi demokrácia?
Csanády József
magyartudat.com