A 82-esek a hadsereg 18. Légiszállítású Hadosztályához tartoznak, központjuk az észak-karolinai Fort Braggben található. A 18. hadosztály alatt működik egyébként valószínűleg az egyetlen olyan nem különleges alakulat, amelyik még a 82-es Légideszant Hadosztálynál is ismertebb Amerikán kívül: a videojátékok, filmek és sorozatok tucatja által híressé tett 101. Légideszant Hadosztály.
A 82-esek másik ismert neve az ’All American’, mivel az alakulat létrehozásakor az Egyesült Államok összes tagállamából kerültek hozzájuk katonák. A vörös alapon, kék körben olvasható ’AA’-t az amerikai fegyveres erők iránt érdeklődő emberek többsége azonnal felismeri.
Az alakulat fő profilja – ahogyan neve is mutatja – a légideszantos bevetés, és éppen a rettentő gyors szállíthatóság miatt járták végig megalakulásuk óta a fél világot.
A 82-esek jelenlegi parancsnoka Brandon Tegtmeier vezérőrnagy. A hadosztályban három könnyűgyalogos dandár (mindegyik három-három ezreddel), egy repülős dandár, egy tüzérosztály illetve egy logisztikai dandár működik.
Az alakulat egyébként elég sok hírességet is kitermelt magából: a második világháborúban Omar Bradley vezette őket, róla nevezték el a nyugaton közkedvelt M2 Bradley lövészpáncélost, de a Biden-kormány hadügyminisztere, Lloyd Austin is szolgált itt. A 82-esek büszkélkedhetnek egyébként a legtöbbször kitűntetett második világháborús amerikai ejtőernyőssel is, Leonard Alfred Funk Jr. személyében. A hadosztályt megjárta politikusok tucatja, de zenészek, színészek, sőt maffiózók is szolgáltak itt. Apró érdekesség, hogy a normandiai partraszállás egyik legszerencsétlenebb amerikai katonája, John Steele is a 82-eseknél szolgált, ő volt az a katona, aki két órán keresztül lógott Sainte-Mère-Église templomtornyáról (a népszerű hiedelemmel ellentétben viszont nem süketült meg a harangozástól).
A 82. hadosztályt 1917-ben alapították, 1918-ban pedig átdobták őket Franciaországba, ahol kezdetben a front brit, majd francia szakaszán teljesítettek szolgálatot. Az utóbbi frontszakaszon részt vettek a Saint-Mihiel-i csatában, majd a háború utolsó szövetséges offenzívájában is. 1919-ben feloszlatták az alakulatot, majd 1921-ben újraalakították.
Légideszant hadosztállyá (az Egyesült Államok történetében az elsővé) csak 1942-ben váltak. Egy évvel később az első éles ugrások ideje is eljött: Szicíliában, majd Salernoban vetették be őket. 1944-ben az Egyesült Királyságba vezényelték a hadosztályt, június 5-én pedig a szövetséges partraszállást előkészítő Neptune-hadművelet keretében Normandiában dobták le őket. A 82-esek innentől a nyugat-európai fronton harcolták végig a háborút: részt vettek a sikertelen Market Garden hadműveletben, átvészelték a németek ardenneki offenzíváját Belgiumban, majd a Ruhr-vidék megszállásában segédkeztek. Az utolsó komoly akciójuk a második világégés során az volt, amikor
a legendás Montgomery tábornok ellenkezését figyelmen kívül hagyva átkeltek a britek szerint túl jól védett Elbán, egy nap alatt majdnem hatvan kilométert törtek előre, és megadásra kényszerítettek mintegy százezer német katonát.
A szájhagyomány szerint Bradley tábornok a hírek hallatán egyszerűen kiröhögte Montgomeryt. A 82-esek részt vettek a szovjetek által addigra elfoglalt Berlin megszállásában, és már éppen indultak volna a Japán szigetekre, amikor a szigetország kapitulált.
A világháborúk után a hadosztály részt vett a dominikai polgárháborút lezáró Power Pack hadműveletben 1965-ben, ’68-ban pedig a Tet-offenzíva kellős közepén érkeztek meg Vietnámba. Az alakulat katonáinak egy része Vietnámot kihagyta, viszont az 1967-es detroiti illetve az 1968-as washingtoni lázongások leverésében részt vettek.
A ’70-es években a hadosztály azon alakulatai, akik éppen nem Vietnámban állomásoztak, lényegében folyamatos készültségben voltak: szó volt arról, hogy bevetik őket a jordániai polgárháborúban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (akkori nevén Zaire), illetve Iránban. Bár a 82-esek szolgálatára végül egyik konfliktusban sem volt szükség, 1980-ban ők képezték a frissen létrehozott „gyorstelepítésű erők” magját.
Bár a világ bármely pontján gyorsan bevethető katonák koncepciója azóta számtalan változáson átment, az All Americans még mindig ilyen feladatokat lát el.
Az alakulat 1983-ban részt vett Grenada inváziójában, ’89-ben Panama lerohanásában, 1991-ben a Sivatagi Viharban, 94-ben Haiti megszállásában, valamint a Guantanamo-öbölben tartott több tízezer fogoly Panamába szállításában, de 1995-ben Boszniában, ’99-ben pedig Koszovóban is megfordultak.
Az ezredfordulót követően a 82-esek lényegében folyamatos rotációban voltak a különféle afganisztáni és iraki hadműveletek között,
de 2020-ban az is kiderült, hogy Szíriában is tevékenykedtek. Legújabban a már említett Epic Fury keretében lettek visszaszállítva a Közel-Keletre, és van esély arra, hogy a „meglátogatott” országok listájára hamarosan Irán is felkerülhet.
Portfolio