„Irán megbízott külügyminisztere részvétét fejezte ki a Hamász teheráni képviselőinek, és megerősítette, hogy országa vezetése kész határozott választ adni ezzel kapcsolatban” – írta közleményében a palesztin szervezet.
Közben Mohammad Kaszim Oszmani iráni parlamenti képviselő egy helyi tévécsatornán arra szólított fel, hogy rakétákkal és drónokkal támadva Izraelt, öljék meg Benjamin Netanjahu miniszterelnököt. Szerinte ez lenne az arányos válasz azokra a nemzetközi jogot sértő támadásokra, amelyeket a zsidó állam az országhatárain kívül elkövetett, valamint a népirtásra, amely a Gázai övezetben folyik.
Irán és szövetségeseinek válaszcsapása elkerülhetetlen, ezt bátran kijelenthetjük azok után, hogy Ali Bageri Kani megbízott iráni külügyminiszter megkereste Szijjártó Pétert. A Fársz hírügynökség jelentése szerint a teheráni diplomácia vezetője elmondta: „a cionisták akciója”, vagyis a Hamász politikai vezetőjének, Iszmail Haníjének a meggyilkolása súlyosan sértette a perzsa állam nemzetbiztonságát és szuverenitását, és a nemzetközi jogot, amely ilyen esetben lehetőséget ad a válaszcsapásra.
Ez az irániak szerint elkerülhetetlen. A megtorlás célja pedig az, hogy „az agresszort elrettentse” a térség stabilitását és biztonságát aláásó erőszakos műveletek folytatásától.
Szijjártó Péter a tudósítás szerint jelezte, hogy aggodalommal tölti el a kialakuló és egy újabb libanoni háború kitörésével fenyegető helyzet, és hozzátette, hogy Teherán kérésének megfelelően közvetíti az iráni vezetés üzenetét Izrael felé. Érdemes megjegyezni, bár az adott körülmények között ennek talán nem érezzük a súlyát: a magyar kormány és kifejezetten a külügyi vezetés tekintélyéről árulkodik, hogy Irán Budapestet kérte fel a közvetítésre.
Elgondolkodtató, hogy a Jerusalem Post korábbi értesülése szerint Irán 2024. augusztus 12–13-ra, a tisá beáv ünnepére időzítette a válaszcsapást. És hogy-hogy nem, kedden kiderült: a Palesztin Hatóság (PH) és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnöke Mahmúd Abbász akkor éppen biztos távolságban lesz Moszkvában.
A Ciszjordániát irányító szervezet és a Hamász között ellenséges volt a viszony, a jelek szerint azonban Izrael Gázai háborúja részben legalábbis „egymásra tolta” a két csoportot, és különösen Haníje meggyilkolása óta egyre többen követelik mindkét oldalról az egységes fellépést a „megszállók” ellen. E tekintetben (is) azonban még minden képlékeny. Ami biztos, hogy Abbász ellenez minden olyan izraeli tervet, amely Gázát nem helyezi azonnal a PH/PFSZ irányítása alá.
Visszatérve a moszkvai látogatásra, a RIA Novosztyi egy diplomáciai forrásra hivatkozva közölte, hogy a palesztin elnök várhatóan augusztus 12. és 14. között látogat Oroszországba, és augusztus 13-án találkozik Vlagyimir Putyinnal. Ez Abbász lényegében megerősítette, amikor a hírügynökségnek azt mondta: a tervbe vett látogatásának fő célja, hogy „konzultációkat folytasson és véleményt cseréljen a palesztin és a nemzetközi színtér legújabb fejleményeiről, valamint hogy összehangolja álláspontjait és megerősítse a kétoldalú kapcsolatokat minden területen”.
Oroszország és Izrael viszonya korábban kiegyensúlyozottnak volt mondható. Viszont Netanjahunak sikerült Moszkvát egyértelműen a palesztinok oldalára állítania, és ez igaz tulajdonképpen Kínára is. Mindeközben Törökországgal a két ország közös története során nem látott mélypontra jutottak. Ankara a gázai hadműveletekre válaszul még a kereskedelmi kapcsolatokat is leépítette, Recep Tayyip Erdoğan pedig nem rég arról beszélt, hogy ha erősebb lenne a hadiiparuk és a hadseregük, „bemehetnének Izraelbe, ahogy bementek Karabahba és Líbiába is”.
Erre Jiszráel Kac külügyminiszter olajat öntve a tűzre halálosan megfenyegette a török elnököt: arra figyelmeztette, hogy emlékeznie kellene Szaddám Husszein és Irak sorsára. Ez nemcsak a stílus miatt meglepő, hanem azért is, mert mindeddig antiszemita konteónak tartották azokat a véleményeket, amelyek szerint a zsidó államnak köze lehetett a második öbölháborúhoz.
Az üzenet mindenesetre elért a címzetthez, de riadalmat nem okozott Ankarában. Ellenkezőleg: a törökök most csatlakoznak a Dél-afrikai Köztársasághoz vádlóként az Izrael ellen a hágai Nemzetközi Bíróságon népirtás miatt indított eljárásban.
Hozzá kell tenni: valószínűleg az Egyesült Államok vezetésének is kezd elege lenni Netanjahuékból, akik újabban egyáltalán nem hallgatnak Washingtonra, sőt gyakran kész tények elé állítják a legfontosabb szövetségesüket.
Mohamad Elmasry, a Dohai Felsőfokú Tanulmányok Intézetének professzora ezt úgy fogalmazta meg az al-Dzsazírának írott publicisztikájában:
„Nem kérdés, hogy az Egyesült Államok Izrael háborús tervének nagy részét támogatta, beleértve a Hamász elpusztítására irányuló célt is, és az sem kérdés, hogy a Biden-kormányzat jóváhagyta az Izrael által a Gázai övezetben eddig végrehajtott erőszakos cselekmények nagy részét.
Ugyanakkor egyre több bizonyíték van arra is, hogy Izrael következetesen figyelmen kívül hagyta az amerikai kormány álláspontját, tanácsait és a háborús magatartásával kapcsolatos aggályait.”
Erre példa a Biden-kormányzat decemberi nyomása, hogy Izrael fejezze be a gázai nagyszabású harci műveleteket, amit az izraeli kormány figyelmen kívül hagyott.
Aztán a palesztin civil áldozatokról készült képek miatt zavarba jött Biden december 12-én azt mondta, hogy Izrael gázai bombázása „válogatás nélkülinek” tűnik, azóta pedig egyre több és hangosabb a kritika. Ettől függetlenül nem kérdés, hogy ha Irán és szövetségesei válaszcsapást mérnek Izraelre, az USA támogatni fogja a zsidó államot – mert nem tehet mást.
Abbász Dzsuma, a Komszomolszkaja Pravda közel-keleti tudósítója a moszkvai rádióban ennek kapcsán arról beszélt, hogy „az utolsó dolog, amire az amerikaiaknak most szükségük van, az ez a háború. A helyzetük egy túszéhoz hasonlít.” (Ez egybecseng azoknak a szakértőknek a véleményével, akik szerint a két ország viszonyában már nem az Egyesült Államok a domináns fél.)
„Biztosan tudom, hogy az USA közvetve, Kataron keresztül továbbra is nyomást gyakorol Iránra…: ne kezdjétek el, különben baj lesz. Ugyanakkor kiszivárgott, hogy Biden dühös, azt mondta Netanjahunak, hogy ezúttal segít visszaverni Iránt, de ez az utolsó alkalom, és eszkaláció esetén Izrael nem biztos, hogy számíthat az Egyesült Államokra. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de nyilvánvaló, hogy Washington zsákutcába került” – fűzte hozzá az újságíró.
Elmasyr és Dzsuma érvelése logikus, hiszen Washington aligha akar többfrontos háborút vívni, a közel-keleti események pedig azt mutatják az ellenségeinek, hogy nem ura a helyzetnek, meggyengült, ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Úgy hírlik, ezzel Donald Trump tisztában van, és választási győzelme esetén minden olyan konfliktusból ki akar vonulni, amely értékes erőforrásokat von el az USA-tól, és végeredményben csak presztízsveszteséget okoz.
Bekezdések.hu