A teheráni vezetés biztos benne, hogy a legjobb taktika, amivel felelhet a washingtoni kormányzat egymás követő Irán elleni szankcióira, az ellenállás. Úgy vélik, nem igazán veszíthetnek, ha ezt a módszer alkalmazzák – írja a Financial Times.
Csak június második felében visszautasították az USA elvárását, hogy hagyjanak fel a szomszédos országokban tevékenykedő félkatonai szervezetek támogatásával, hogy visszavágják rakétafejlesztési programjukat, illetve hogy könyörögni kezdjenek az amerikai szankciók enyhítéséért.
A legmerészebb húzás az amerikai drón lelövése volt (Teherán szerint iráni, Washington szerint nemzetközi légtérben), amely után megúszták az amerikai válaszcsapást. Ez a kiszivárogtatott hírek szerint nem sokon múlt, a levegőből hívták vissza a támadó gépeket. Viszont utóbbi eset segített meggyőzni a perzsa állam vezetőit, hogy a legjobb, amit tehetnek, ha egy tapodtat sem engednek a rájuk nehezedő amerikai nyomásnak. Úgy látják, hogy ezúttal olyan kutyával állnak szemben, amely inkább ugat, mint harap – él hasonlattal Saeed Laylaz, reformpárti iráni gazdasági elemző.
Donald Trump, az USA elnöke lólépésben váltogatja iráni kollégáinak szóló üzeneteit. Hol tárgyalásokat ajánl, arra a célozva, hogy ha Teherán jól viselkedik, akkor békén hagyják, hadd fejlődjön, hol durva fenyegetésekkel él, például azt mondja: akármi is történik, az nem fog sokáig tartani, mondhatni, „mire lehullanak a levelek, véget ér”. A perzsa ország vezetői erre válaszolva alakították ki saját taktikájukat.
Úgy viselkedünk, mint egy gyerek, akit alaptalanul vernek, de azért képes felállni, gyorsan adni egy pofont az USA-nak, majd visszamenni a sarokba, az áldozat helyzetébe – idéz az FT egy a teheráni belső viszonyokat ismerő bennfentest. Például a drónincidenst után kijelentették, hogy elfoghattak volna egy amerikai repülőgépet 35 katonával a fedélzetén az iráni légtérben, de nem tették. Az USA az ügy után szankciókkal sújtotta Ali Hámenei ajatollahot, Irán legfelsőbb vezetőjét és Javad Zarif külügyminisztert.
Válaszul Hasszán Rohani iráni elnök gyenge elméjűnek minősítette a washingtoni vezetést, miután az ajatollahnak semmilyen külföldi bankszámlája nincs, amit zárolhatnának, és nem akar külföldre utazni, amit megakadályozhatnak. A külügyminiszter dorgálásával pedig a tárgyalási csatornát tömítik el a felek között. A reformista és a keményvonalas iráni vezetők összezártak, úgy vélik, ha tárgyalnának Trumppal, azt az amerikai elnök csupán egy propaganda eseménynek használná fel saját maga fényezésére. A utca embere pedig úgy látja, hogy az USA csak blöfföl a háborús fenyegetéssel.
Ez utóbbival nem értenek egyet az ország vezetői, inkább azt igyekeznek világossá tenni, hogy nem ijednek meg egy fegyveres konfliktustól a felek között. Van válaszuk arra, hogy a két hadsereg nincs egy súlycsoportban: a perzsa állam éves védelmi költségvetésének értéke 20 milliárd dollár, ami három százaléka az amerikai védelmi büdzsének. Bármilyen összecsapásban Irán a Perzsa-öböl USA-val szövetséges országaira (Szaúd-Arábiára, az Egyesült Arab Emírségekre) csapna le.
Az említett teheráni bennfentes így fogalmazza ezt meg: „Az üzentük az elmúlt hetekben az USA-nak és régiós szövetségeseinek, hogy rajta van az ujjunk a piros gombon. Ha kilőnek három célpontot Iránban, akkor mi megtámadunk hármat Dubajban.” Ezzel egyidejűleg a teheráni vezetők úgy látják, hogy ha nem feszítik túl a húrt a regionális konfliktusokban, ami kiborítaná washingtoni kollégáikat, akkor az utóbbiak nem fogják forszírozni, hogy – Izrael és Szaúd-Arábia bevonásával – rendszerváltást erőszakoljanak ki Iránban.