Karácsony Gergely helyettese, Kerpel-Fronius Gábor hosszas elemzés – és feltételezhetően néhány újabb tanácsadó felvétele – után megállapította: az embereknek emberhez méltó lakhatásra van szükségük. Szóval nem akváriumra vagy rovarhotelekre.
A statisztikák szerelmesei bizony léteznek, és köztünk élnek. Ők azok, akiket őszinte és gyermeki lelkesedéssel tölt el, ha mondjuk a Barca passzainak számai eléri a 627-et az első félidőben. És ugyanezt a szorgalmat a politikába is képesek belevinni, amikor a lehetetlennel dacolva kimatekozzák, hogy Olaszországban mennyi választást tartottak az elmúlt ötven évben. Vagy hány nap telik el anélkül, hogy Jakab Péter szóba hozná egyetlen politikai innovációját, a parizert.
Ezennel pedig mi szeretnénk egyetlen adattal hozzájárulni a statisztikagyártás nemes hagyományához: másfél év. Hozzávetőlegesen ennyi ideje próbálkoznak Karácsony Gergelyék azzal a mutatvánnyal, hogy az ATV stúdiójából irányítsák Budapestet. Ezúttal a momentumos helyettesére, Kerpel-Fronius Gáborra esett a választás, hogy helyzetjelentést adjon a folyamatban lévő folyamatokról. Az már rögtön a beszélgetés elején kiderült, hogy sikerült egészen komoly filozófiai cölöpökre felhúzniuk politikájukat:
„Én azt látom, hogy… ööö… van szándék arra, hogy… ööö… olyan fejlesztések valósuljanak meg, amik… ööö… fontosak mindenki számára.”
Ehhez a bepácolt, lassú tűzön szép pirosra érlelt gondolathoz alig kellett Karácsonyéknak másfél év és 55 tanácsadó. És ezek után mondja valaki, hogy igaza volt Csurkának, mikor kijelentette: a szakértelem „olcsó, bolsevista trükk”! Ritka pillanat ugyanis az, amikor egy ilyen elementáris erejű, felforgató és teljesen újszerű gondolat különös harmóniában forr össze a kiváló retorikai teljesítménnyel. Ámde hiba volna leragadni ennek az egyetlen bölcsességnek az ízlelgetésénél, hiszen magunkat fosztanánk meg az újabb élménytől:
„Határozottan úgy gondoljuk, hogy egy városnak, a város kerületeinek van felelőssége abban, hogy emberhez méltó lakhatást biztosítsunk embereknek.”
Emberhez méltó lakhatás embereknek. Csakugyan. Végig itt volt a szemünk előtt a megoldás, de csak nem akartuk észrevenni. Szerencsénkre itt van azonban nekünk Kerpel-Fronius, aki Poirot-ba oltott Columbóként kinyomozza, hogy az embereknek bizony emberhez méltó lakhatás kell. Elvégre mihez is kezdene egy jóllakott napközisre emlékeztető momentumos mondjuk egy akváriumban vagy rovarhotelben? Ugyehogy. Pályázat kiírása annak felmérésére, hogy a létrehozott rovarhotelek vajon alkalmasak-e emberi egyedek elhelyezésére. Majd szélsebes cégalapítás, nehogy illetéktelen kezekbe jusson a közpénz a komoly szakmaiságot igénylő feladat. Aztán közvéleménykutatás megrendelése, hogy megtudjuk, mekkora is egy átlagos budapesti lakos. Ezek után pedig nem marad más hátra, mint colstokot ragadni, és lemérni a rovarhotelek méreteit. Végül őszintén rácsodálkozni, hogy a rovarhotelek emberi lakhatásra bizony alkalmatlanok. A források feletti lelkiismeretes rendelkezésről ismerszik meg ugyanis a jó vezető.
„A főváros jelenlegi költségvetési helyzetében (…) alap az, hogy nulla százalékos bérfejlesztésre van lehetőség.”
Nulla százalékos bérfejlesztés, de annak egyetlen forintját sem sajnálja a BKV dolgozóitól Kerpel-Fronius. Akinek az eszénél csak az áldott jó szíve nagyobb. Annál meg már csak egy hatalmasabb van: Karácsony tanácsadóinak létszáma. És megnyugodhatunk, mert az ő bérükre garantáltan mindig lesz pénz.
Forrás: drot.info