Vannak bizarr történelmi fordulatok, olyan véletlen előrelátások, melyekről az ember akarva-akaratlanul is, de azt gondolja, hogy nem véletlenek. Olyanok, mintha prófétai kiszólások lennének, amit az adott személy, illető már előre látott. Mintha csak az Isten szállta volna meg egy pillanatra, hogy a fülébe súgja a jövőt, és azt, ami majd történik velünk.
Így volt ez Karinthy Ferenccel is, akinek a naplójában, 1970-ből származva egy részletet idéztek, mely most újra terjed a világhálón.
Nem véletlenül, ugyanis a mai Németországról ír, több évtizeddel ezelőtti távlatban, meglepően pontosan:
„…A menzán szép szőke lányok és rengeteg arab. Tóth azt mondja, egész nap itt lógnak. A német államtól ösztöndíjat kapnak „– ez a németek kisebbrendűségi érzése: hogy ugye ők már nem rasszisták, támogatják a színeseket. De ezek nem tanulnak, tíz évig is elcsücsülnek itt, a vizsgáikat nem teszik le, és ha valamelyiket kizárják ezért az egyetemről, ordítanak, hogy fajüldözés. Közben folyton a menzán lógnak, szidják a németeket, hogy nem elég forradalmárok, és időnként bombát dobnak egy zsidó aggmenhelyre, vagy felrobbantanak néhány repülőgépet. Az El Fatahnak München és Frankfurt a legfőbb európai támaszai. Istenem, és ezek a mi szövetségeseink!”
Ilyen egy jövőbeli társadalom pontos leképezése?
Vagy csak mázlija volt, hogy ennyire jól látta előre, hogy mi lesz majd több évtizeddel később?
Valójában arról van szó, – ha még nem jött volna rá mindenki – hogy az arabok már 1970 környékén is ezt csinálták, amit most csinálnak, csak míg akkor néhányan lehettek, kisebb közösségekben, mára lassan többségbe kerülnek…