Kína célja az, hogy Donald Trump amerikai elnöknek akkora politikai károkat okozzon, hogy az a 2020-as elnökválasztásokat elveszítse. Peking úgy véli, hogy egy esetleges demokrata elnökkel könnyebben meg tud majd állapodni a kereskedelmi és valutakérdésekben. Ezért Kína a végsőkig hajlandó elmenni, beleértve egy világgazdasági recesszió létrehozását.
A jelek szerint Kína képes lesz rövidtávon beáldozni a gazdasági növekedését azon hosszútávú céljáért, hogy a világ első számú gazdasági hatalmává váljon. Ám Trumpot sem kell félteni. Kína halogató taktikáját nem hagyta válasz nélkül: újabb vámokat vetett ki, és közölte, hogy újraválasztása után keményebb tárgyaló lesz, mint most.
A világgazdaság meghatározó kapcsolata a kínai-amerikai viszony.
Kína évente 550 milliárd dollárérért exportál az USA-ba, ám csak mintegy 200 milliárd dollárért importál onnan. Donald Trump amerikai elnök feltett szándéka, hogy ezt a deficitet csökkentse, és úgy tűnik, hogy a végsőkig hajlandó elmenni. Ennek keretében büntetővámokat kezdett kivetni a kínai exportra. Ma már a szokásos terhek mellett a kínai export felét 25 százalékos büntetővám is sújtja, szeptembertől pedig a fennmaradó részt terheli majd 10 százalék plusz vám. Erre azután került sor, hogy a két kormány Sanghajban egyeztetett a kereskedelemről. A kínaiak hamar rájöttek arra, hogy az USA nem fogja egyhamar megszüntetni az új kereskedelmi tarifákat, és a Huawei ügyében sem változtat az álláspontján. Sőt, Kína erőteljes ellenlépéseket tett, miután felfüggesztették az amerikai mezőgazdasági termékek vásárlását és leértékelték a valutájukat. Egyik napról a másikra 10 százalékkal zuhant a jüan árfolyama a dollárhoz viszonyítva. Erre válaszul az USA valutamanipulációval vádolta meg a pekingi vezetést, és a jüan ellen hozott intézkedéseket. Ezzel kiterjesztette a háborút: immár nemcsak kereskedelmi fronton harcol a két nagy hatalom, hanem pénzügyi csatába is belekezdtek. A valutaháború megrémítette az amerikai üzleti világot, és a New York-i indexek zuhanásba kezdtek.
Ezeknek az eseményeknek a hatására számos megfigyelőben kialakult az a nézet, hogy Kína egy új, nagyszabású stratégiába kezdett. Ennek lényege az, hogy Kína a 2020-as elnökválasztásokig aligha fog megállapodni az USA-val; addig kitérnek minden javaslat elől és csak húzni fogják az időt. Pekingben arra a megállapításra jutottak, hogy Trump esetleges utódjával könnyebb lesz egyezségre jutniuk és kedvezőbb feltételeket tudnak majd kicsikarni – feltéve persze azt, hogy sikerül Trumpot megbuktatniuk. Úgy döntöttek, hogy nem áldozzák fel a globális dominancia megszerzésének elképzelését rövidtávú érdekek miatt, ezért készek kisebb-nagyobb gazdasági fájdalmat elszenvedni. Beletörődnek a saját gazdaságuk visszaesésébe, és egyben a globális recessziót is megkockáztatják, ha ennek révén meg tudják buktatni az elnököt USA-ban. Abban reménykednek, hogy a gazdasági megtorlásaik annyira sértik majd Amerika gazdasági érdekeit, akkora feszültséget okoznak, ami el fog vezetni ahhoz, hogy ne válasszák újra Trumpot. A következő 18 hónapban csak lavírozni fognak, miközben maximális politikai károkat igyekeznek okozni.
Hszi Csin-ping kínai elnököt a keményvonalas kommunisták tartják nyomás alatt, akik nem akarják, hogy az ország gyengének tűnjön a konfliktusban. Ennek jegyében a kínai állami média elkezdte bírálni Trumpot, akit rasszistának bélyegeznek meg. Azzal vádolják az Egyesült Államokat, hogy ők állnak a hongkongi tüntetések mögött, ők biztatják a tömegeket. Ezt egyébként simán igaz lehet, hiszen a CIA szokott ilyeneket csinálni. Sőt, tegyük hozzá, hogy eközben Moszkvában is permanens tüntetések zajlanak, és még az is lehet, hogy a két dolog valahogy összefügg. Ebből is látszik, hogy az Egyesült Államok mennyire erős: bármikor be tud avatkozni a rivális hatalmak belügyeibe.
Kína szeretne egy olyan elnököt látni másfél év múlva, akivel úgy folytathatják, mint az elmúlt 25 évben – mondta Trump egy nagygyűlésen. A demokrata Joe Biden aláírna bármit, amit Kína az orra alá dugna – véli az elnök. Egy biztos: a vámok emelése az amerikaiak mindennapi életében még nem jelentkezik, az infláció nem indult növekedésnek. Úgy tűnik, hogy az importáló cégek lenyelik azt a 60 milliárd dollárt, amennyivel többe kerülnek a kínai termékek. Egy 20 500 milliárdos gazdaságban fel se tűnik az a 60 milliárd dollár: például a számítógépek árai 5 százalékkal csökkentek az év során. Ez azért érdekes adat, mert Kína ebben a termékcsoportban a legerősebb. Tehát itt várható először Trump politikájának negatív hatása, ennek azonban semmi jele sincs egyelőre. Sőt, az amerikai reálbérek folyamatosan nőnek, és rekordalacsony a munkanélküliség. Vagyis Kína messze van attól, hogy károkat okozzon az Egyesült Államoknak. Ez persze változhat, ami esetleg kellemetlen lehet a Trump-kormánynak és ronthatja a republikánusok újraválasztási esélyeit.
Az események hatására a világ kormányai óvatosan megkezdték a felkészülést egy esetleges világgazdasági krízisre, és ennek jegyében elkezdték gyűjteni az aranyat. Csak Kína az év eleje óta 94 tonna veretlen aranyat vásárolt. Az oroszok ennél valamivel többet, mintegy 96 tonnát spájzoltak be a sárga fémből. Új fejlemény, hogy Lengyelország és Nagy-Britannia is belépett a nagy aranyvásárlók közé. A lengyelek szándéka nem világos, ám az angol jegybank feltehetően a kemény brexitre készül és az ezzel járó pénzügyi zavarokra igyekszik tartalékokat képezni. (Egyébként Magyarországot is az országok ezen csoportjába lehet sorolni, hiszen a Magyar Nemzeti Bank tavaly 31,5 tonna aranyat vásárolt.) A világ jegybankjai 2018-ban több, mint 600 tonna aranyat halmoztak fel, és az idén még növelték a tempót, hiszen az első félévben majdnem 400 tonnával növelték a tartalékaikat. Természetesen ez meglátszik az arany árának emelkedésében, ami az elmúlt két hónapban 11 százalékos volt. Egyébként ma már Kína a világ legnagyobb aranytermelője, és emellett Afrikában is egymás után nyitja az új bányákat. A minap éppen Tanzániával egyezett meg, hogy az ország teljes aranytermelését kínai cégek fogják végezni a jövőben. Ennek jegyében két aranyfinomító fog épülni az országban.
De érdemes tudni, hogy a világ aranytartalékainak nagy része még mindig az USA kezében van, összesen 8133 tonna, míg Oroszországnak 2415 tonna, Kínának pedig 1916 tonna aranya van. Ezeken az államokon kívül még Németországnak, Franciaországnak és Angliának vannak jelentős nemesfém-készletei.
Forrás: Pesti Srácok