A 4,9 százalékos költségvetési hiány elérhető, de komoly fegyelmet és a tervezett kiadáscsökkentések következetes végrehajtását követeli meg a kormánytól. Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője szerint a 2032-es euróbevezetés sem elrugaszkodott elképzelés, ám ehhez nem elég a költségvetés rendbetétele, a gazdaság versenyképességét is erősíteni kell. Az elemző a lakossági fogyasztás jövő évi alakulásáról, az építőipar kilátásairól, a rezsicsökkentés és a különadók fenntarthatóságáról, valamint arról is beszélt, mekkora esélye lehet egy újabb jegybanki kamatcsökkentésnek még az idén.
A kormány 2027-re 4,9 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt tervez, miközben jelentős kiadáscsökkentéseket és a választási ígéretek teljesítését is be kell építenie a büdzsébe. Mennyire tartja reálisnak a hiánycél elérését, melyek a legnagyobb kockázatok, és mennyire lehet biztosra venni, hogy a tervezett kiadáscsökkentések a gyakorlatban is megvalósulnak?
Trippon Mariann: Nem irreális, de feszített cél a 2027-es költségvetésben meghatározott, 4,9 százalékos GDP-arányos hiány elérése. Ehhez az év egészében fegyelmezett költségvetési politikára lesz szükség. Ha nem érkezik külső sokk és a makrogazdasági folyamatok a tervek szerint alakulnak, és a kormány következetesen végrehajtja az intézkedéseit, akkor teljesíthető lehet a cél. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban a külső kockázatokat sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A költségvetésből egyértelműen látszik, hogy a kormány egyrészt fenntartható pályára szeretné állítani a költségvetési folyamatokat, másrészt az első büdzséjébe igyekezett minél több választási ígéretet beépíteni. Ennek érdekében jelentős átcsoportosítás történik a kiadásokon belül. Az intézkedések az alacsonyabb jövedelműek, a sérülékenyebb társadalmi csoportok, valamint az olyan, régóta alulfinanszírozott területek, mint az egészségügy támogatását helyezik előtérbe. Ennek fedezetét részben adóemelésekből, részben kiadáscsökkentésekből kívánják előteremteni.
A tervezett hiánycsökkentésben az intézkedések mintegy kétharmada a kiadási oldalt érinti. Ez összhangban áll a nemzetközi tapasztalatokkal, amelyek szerint a kiadások mérséklésére épülő költségvetési kiigazítások általában sikeresebbek, mint azok, amelyek elsősorban a bevételek növelésére támaszkodnak. A korábbi kormányzati ciklusokban ezzel szemben gyakran azt láttuk, hogy amikor megbillent a költségvetés, a bevételi oldalon próbáltak további forrásokat bevonni, miközben a kiadásokhoz kevésbé nyúltak hozzá.
A legnagyobb kockázatot a kiadáscsökkentési tervek végrehajtásában látom, különösen azokban az intézkedésekben, amelyek magának az államnak a működését érintik. A bürokrácia csökkentése, a közbeszerzések túlárazásának megszüntetése, a korrupció visszaszorítása és az állami működés karcsúsítása révén a GDP 1,5 százalékának megfelelő megtakarítást szeretnének elérni jövőre. Ezeknél az intézkedéseknél azonban végrehajtási kockázatok merülhetnek fel. Ahogy a vállalatoknál is előfordul, hogy a papíron megtervezett költségcsökkentés a gyakorlatban nem valósul meg teljes egészében, úgy az állami kiadások mérséklésénél sem garantált automatikusan a kitűzött megtakarítás elérése.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a 4,9 százalékos hiánycél eleve irreális lenne. Ha a kormány fegyelmezetten végrehajtja a tervezett intézkedéseket, és nem következik be jelentős külső sokk, akkor elérhető lehet a kitűzött cél. Az értékelésnél azt is figyelembe kell venni, hogy a tényleges kiindulópont a 6,1 százalékos hiány lehet, nem pedig a 7,4 százalékos érték, hiszen a választások előtti egyszeri intézkedések értelemszerűen nem ismétlődnek meg.
Mennyire tekinthető a jövő évi hiány gazdaságilag megalapozottnak, és mennyiben szolgálhatja a befektetői bizalom megőrzését, különösen az euró bevezetésével kapcsolatos várakozások fényében?
A CIB Bank előrejelzése 5,2 százalékos költségvetési hiánnyal számolt, a bejelentés előtti piaci konszenzus pedig 5,4 százalék körül alakult. Az elemzői várakozások jellemzően 5,1 és 5,5 százalék között alakultak. Úgy gondolom, hogy a kormány által kitűzött 4,9 százalékos cél némiképp olyan, mint amikor egy terméket 4990 forintért hirdetnek meg. Lényegében hajszállal az 5 százalékos lélektani határ alá kerül a hiánycél, és már négyessel kezdődik a szám.
A bejelentést megelőzően jelentős piaci várakozás és nyomás alakult ki a költségvetési hiánnyal kapcsolatban. A 4,9 százalékos cél ezért egyfajta kompromisszum is lehetett, amellyel a kormány igyekszik megfelelni a befektetők elvárásainak, és elkerülni a csalódást. Ez különösen fontos annak fényében, hogy a választások óta jelentős portfóliótőke érkezett Magyarországra, különösen az állampapírpiacra.
A befektetői bizalom fenntartásában fontos szerepet játszik az euró bevezetésének kilátása is. A befektetők egy része abban a reményben fektethet magyar eszközökbe, hogy Magyarország belátható időn belül csatlakozik az euróövezethez. Ha azonban a piac azt érzékeli, hogy a kormány eltér a vállalásaitól, és meginog az euróbevezetésbe vetett bizalom, a portfóliótőke egy része megindulhat kifelé az országból. Ennek komoly következményei lehetnek. A tőkekiáramlás növelheti a piaci volatilitást, emelheti az állampapírhozamokat és gyengítheti a forintot, ami a Magyar Nemzeti Bank és a kormány számára egyaránt nehezítené a gazdaságpolitikai célok elérését.
A bizalom megőrzéséhez ezért elengedhetetlen, hogy a kormány tartsa magát a vállalásaihoz, különösen a kiadási oldalon tervezett megtakarításokhoz, és ne engedjen indokolatlanul a költségvetési fegyelemből. Természetesen egy súlyos külső sokk, például a „Covid-sokkhoz” hasonló válság teljesen új helyzetet teremthet, és indokolttá teheti a tervek módosítását. Nyugodt gazdasági környezetben azonban nem lenne szerencsés lazítani a fegyelmen, mert a kiszámítható költségvetési politika a befektetői bizalom fenntartásának egyik alapfeltétele.
A kormány középtávú tervei szerint 2030-ra 3 százalék alá csökkenhet a költségvetési hiány, ami megnyithatja az utat az euró 2032-es bevezetése előtt. Mennyire tartja reálisnak ezt a céldátumot, mely maastrichti kritériumok teljesítése jelentheti a legnagyobb kihívást, és hogyan lehet összeegyeztetni a költségvetési hiány csökkentését a gazdaság felzárkóztatásához szükséges beruházásokkal?
Az euró bevezetése sokkal összetettebb kérdés annál, mint hogy kizárólag a költségvetési hiányt vagy az államadósság pályáját vizsgáljuk. A csatlakozáshoz ugyanakkor teljesíteni kell a maastrichti konvergenciakritériumokat, amelyek az inflációra, a költségvetési hiányra, az államadósságra, az árfolyam stabilitására és a hosszú távú kamatokra vonatkoznak.
A most ismertetett középtávú kitekintés szerint 2030-ra három százalék alá csökkenhet a költségvetési hiány. Ha ez megvalósul, és Magyarország a többi feltételt is teljesíti, akkor technikailag 2032. január 1-je lehet a legkorábbi időpont az euró bevezetésére. A 2030-as költségvetési évet ugyanis 2031-ben értékelhetik, így a kritériumok teljesítése esetén a következő év elején kerülhetne sor a csatlakozásra. Ez a pálya egyébként megfelel annak, amit a korábbi nyilatkozatok alapján is valószínűsíteni lehetett.
A nominális kritériumok teljesítése önmagában nem megugorhatatlan akadály, de a költségvetési hiány leszorítása komoly feladat lesz. Az államadósságnál a maastrichti szabályok szerint a GDP-arányos mutató referenciaértéke 60 százalék, Magyarország azonban várhatóan jóval e szint fölött lesz. Az adósságkritérium teljesítésének értékelésénél ugyanakkor a hitelesen és tartósan csökkenő adósságpálya is fontos szerepet kaphat.
És mi a helyzet az inflációval?
Az inflációs kritérium teljesítése szintén kezelhetőnek tűnik. Más országok tapasztalatai alapján előfordulhat, hogy a csatlakozás előtti időszakban célzott intézkedésekkel is segítik a mutató teljesülését. Ha pedig a költségvetési és az adósságpálya tartósan javul, a befektetői bizalom erősödése a hosszú lejáratú hozamok közeledését is elősegítheti.
Az árfolyam stabilitása esetében legalább két évet kell eltölteni az európai árfolyam-mechanizmusban, az ERM II-ben. A forint árfolyama a központi paritás körül főszabály szerint plusz-mínusz 15 százalékos sávban mozoghat, ez azonban meglehetősen széles tartomány. A gyakorlatban ennél stabilabb árfolyamra lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország kiszámítható feltételekkel csatlakozhasson az euróövezethez.
A közgazdászok és az intézmények között vita folyik arról, hogy mikor lenne célszerű beléptetni a forintot az ERM II-be. Az MNB részéről olyan jelzések is érkeztek, amelyek a mielőbbi csatlakozást támogatják, én viszont személy szerint azt tartanám előnyösnek, ha Magyarország csak a szükséges időt töltené az árfolyam-mechanizmusban.
Ha ugyanis túl korán határozzuk meg a központi paritást, előfordulhat, hogy az évek múlásával már nem tükrözi megfelelően a gazdaság helyzetét. A szlovák példából is látszik, hogy a paritás megválasztása nem pusztán technikai kérdés. Ha az árfolyamot később módosítani kell, az a csatlakozás folyamatát is hátráltathatja. Ezért célszerű lehet a végleges árfolyamot a gazdaság aktuális állapotához igazítva, a csatlakozáshoz viszonylag közel rögzíteni.
Összességében tehát nem tartom irreálisnak, hogy Magyarország 2030-ra teljesítse a legfontosabb nominális feltételeket, és 2032-ben bevezesse az eurót. Azt azonban hangsúlyoznám, hogy az euró nem önmagában vett végcél, és nem is általános gyógyszer a gazdaság problémáira. Fontos kapaszkodót jelenthet a gazdaságpolitika számára, de nem az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan mikor csatlakozunk, hanem az, hogy mennyire felkészülten érkezünk meg az euróövezetbe.
A gazdaságnak időt kell hagyni az alkalmazkodásra, miközben folyamatosan közelítünk a maastrichti kritériumok teljesítéséhez. A 2032-es céldátumig hátralévő időszakban ezért nemcsak a költségvetési egyensúlyt kell helyreállítani, hanem a gazdaság szerkezeti problémáit is kezelni kell.
A költségvetésnek ebből a szempontból kettős feladatot kell megoldania. Egyfelől folyamatosan csökkenteni kell a hiányt, másfelől jelentős beruházási igényekkel is szembe kell nézni. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a digitalizáció, az energiarendszer és a vízhálózat fejlesztése, valamint az oktatás és az egészségügy finanszírozása egyaránt komoly forrásokat igényel. A legnagyobb kihívás tehát az, hogyan lehet úgy mérsékelni a költségvetési hiányt, hogy közben elegendő forrás maradjon ezekre a hosszú távon is meghatározó fejlesztésekre. Az euró bevezetésének akkor lehet valódi gazdasági haszna, ha Magyarország nemcsak a formális kritériumokat teljesíti, hanem közben a gazdaság versenyképességét is megerősíti.
Visszatérve a költségvetéshez, az új adócsökkentések, a családi pótlék megduplázása, a nyugdíjemelések mekkora lendületet adhatnak a lakossági fogyasztásnak és a magyar gazdaság növekedésének 2027-ben?
Az adóváltozások mindenképpen komoly támaszt adhatnak a lakossági fogyasztásnak. Bár nincs olyan költségvetés vagy adóintézkedés, amely mindenkinek megfelel, és egyes társadalmi csoportok úgy érezhetik, hogy kimaradnak a kedvezményekből, összességében ezek az intézkedések igazságosabb irányba mozdíthatják el az adórendszert. A különböző adójóváírások révén ráadásul valamelyest progresszívebbé is válhat a rendszer.
A fogyasztás szempontjából különösen fontos, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások elkölthető jövedelme nagyobb arányban növekedhet, miközben a nyugdíjasok és a közszférában dolgozók is többletjövedelemhez juthatnak. Az alacsonyabb jövedelműek jellemzően a bevételeik nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra, mint a magasabb keresetűek, így az ő jövedelmük növekedése közvetlenül élénkítheti a belső keresletet. Várakozásaink szerint ez 2027-ben is a gazdasági növekedés egyik fontos támasza lesz.
Arra számítunk, hogy idén a háztartások fogyasztása több mint 4 százalékkal bővülhet, amiben a választások előtti egyszeri intézkedéseknek is jelentős szerepük van. Jövőre ennél valamivel lassabb, de még mindig erőteljes, 3 százalék feletti növekedést várunk.
Abban bízom ugyanakkor, hogy 2027-ben már kiegyensúlyozottabb szerkezetű gazdasági növekedést látunk majd. Jó lenne, ha nem kizárólag a fogyasztás húzná a gazdaságot, hanem a beruházások és más növekedési tényezők is érdemben hozzájárulnának a bővüléshez.
Mekkora gazdasági növekedéssel számolnak a jövő évre?
A CIB Bank előrejelzése szerint a magyar gazdaság 2026-ban 1,8 százalékkal, 2027-ben pedig 2,5 százalékkal növekedhet. A jövő évi prognózis nagyjából összhangban van a piaci konszenzussal, amely szintén 2,5 százalékos bővülést vár. Az MNB 2,9 százalékos, a kormány pedig 2,4 százalékos növekedéssel számol. Ezek a különbségek érdemben nem térítik el az előrejelzéseket, a gazdaság növekedési kilátásait illetően viszonylag hasonlóak a várakozások.
A növekedés szerkezete ugyanakkor változhat. A háztartások fogyasztása jövőre is erőteljesen bővülhet, bár az ideinél lassabb ütemben, miközben a beruházások várhatóan már nem fékezik a gazdaság teljesítményét. Az idei évben a beruházások ismét csalódást okoztak, és a korábbi várakozásokkal szemben tovább csökkentek. Jövőre azonban az uniós források beáramlása és a vállalati beruházások remélhető élénkülése nyomán már mérsékelt, de pozitív növekedésre számítunk ezen a területen.
A termelési oldalon az ipar élénkülése adhat okot bizakodásra. Miközben a szolgáltatások már korábban is támogatták a gazdaság teljesítményét, az iparban is megjelentek a fellendülés jelei, és arra számítunk, hogy ez a folyamat 2027-ben folytatódhat. A mezőgazdaság az idei évben várhatóan gyengén teljesít, a kedvezőtlen időjárási és éghajlati folyamatok miatt azonban nem számítok arra, hogy jövőre rendkívül erős visszapattanás következik be. Az ágazat súlya ugyanakkor viszonylag kicsi a teljes gazdaságban.
Milyen hatással lehet a Wekerle Plusz lakhatási program a magyar építőipar és a lakáspiac teljesítményére? A bérlakásépítések és a kollégiumi férőhelyek bővítése, valamint az új lakások kínálatát ösztönző intézkedések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a korábbi évek megtorpanása után fokozatosan élénküljön az építőipar, és a lakáskínálat is jobban alkalmazkodjon a kereslethez?
Az építőipar teljesítménye is fokozatosan javulhat a következő időszakban. A választások előtt és után több területen is megtorpanást láthattunk, a lakásépítéseknél például a kiemelt lakóingatlan-fejlesztések egy része is lelassult, amíg az új kormány átvilágítja és újratárgyalja a projekteket. A következő időszakban azonban ezek az intézkedések, valamint a magánberuházások élénkülése egyaránt támogathatják az építőipart.
A lakóingatlan-építések teljesítménye várakozásaink szerint fokozatosan javulhat. Ebben a magánberuházások mellett a Wekerle Plusz program keretében tervezett bérlakásépítéseknek és a kollégiumi férőhelyek bővítésének is szerepe lehet. Emellett az uniós forrásokból finanszírozott fejlesztések között is lehetnek olyan beruházások, amelyek az építőipar számára teremtenek megrendeléseket. Mindezek alapján az ágazat stabilizálódására számítok.
Az ingatlanpiac szempontjából kifejezetten kedvezőnek tartom, hogy az új intézkedések a kínálati oldalra is nagyobb hangsúlyt helyeznek. A korábbi időszakban a különböző támogatott konstrukciók elsősorban a keresletet élénkítették, miközben a lakáskínálat nem tudott lépést tartani ezzel. Ennek következtében a többletkereslet jelentős része az árak emelkedésében jelent meg.
Most a célzottabb támogatási konstrukciók mellett a kínálat bővítését ösztönző intézkedések is megjelennek. Az új építésű lakásokra vonatkozó, 5 százalékos kedvezményes áfa határozatlan idejű fenntartása ráadásul kiszámíthatóbb környezetet teremthet a fejlesztők számára, ami szintén segítheti az új beruházások elindítását.
Térjünk rá még a rezsicsökkentésre. A különadók és a rezsicsökkentés jellenlegi rendszere mennyire fenntartható hosszútávon? Kapitány István miniszter is azt mondta, hogy 1150 milliárd forintot vesz ki a költségvetésből a rezsicsökkentés. Milyen feltételek mellett lehetne úgy mérsékelni ezeket a terheket, hogy közben ne romoljon a költségvetés egyensúlya, és mondjuk javuljon is a magyar gazdaság versenyképessége?
A költségvetésben több olyan intézkedés is megmaradt, amely hosszabb távon komoly gazdasági torzításokat okozhat. Ilyen a rezsicsökkentés kiadási oldala, valamint a különadók rendszere, amelyeket a jelenleg ismert intézkedések alapján nem mérsékeltek, sőt bizonyos esetekben tovább is bővítettek.
Középtávon a gazdaság számára az lenne kedvező, ha a különadókat fokozatosan kivezetnék. Ugyanakkor költségvetési és politikai szempontból érthető, hogy erre 2027-ben még nem nyílt lehetőség. Ha a kormány csökkenteni akarja a hiányt, teljesíteni szeretné a választási ígéreteit, és a kiadásokat is át akarja rendezni, akkor egyelőre korlátozott a mozgástere. Hosszabb távon azonban fontos lenne, hogy ezek a különadók fokozatosan eltűnjenek a rendszerből, mert jelentősen torzítják a gazdaság működését.
A rezsicsökkentés szintén jelentős terhet róhat a költségvetésre, különösen attól függően, hogyan alakulnak a nemzetközi energiaárak. A jelenlegi globális környezetben, a gáz- és olajárak alakulását figyelembe véve, a rendszer egyik napról a másikra történő megszüntetése rendkívül nagy terhet jelentene a háztartásoknak. Ezért itt sem feltétlenül a teljes kivezetés lenne a megfelelő megoldás, hanem egy fokozatos átalakítás, amely a támogatásokat célzottabban juttatná el a valóban rászorulókhoz.
Egy ilyen rendszer egyszerre mérsékelhetné a költségvetés terheit és javíthatná a támogatások hatékonyságát. A jelenlegi konstrukció ugyanis nem ösztönöz eléggé az energiafogyasztás mérséklésére, pedig ezen a területen is van megtakarítási lehetőség anélkül, hogy az a háztartások mindennapi életét ellehetetlenítené.
A nyári időszak tapasztalatai is azt mutatják, hogy a lakosság különösebb kényszer vagy szankciók nélkül is képes jelentős árammegtakarításra. Ezért középtávon a rezsicsökkentés rendszerét is érdemes lenne újragondolni, úgy, hogy a rászorulók továbbra is megfelelő védelmet kapjanak, miközben a támogatás kevésbé terhelje a költségvetést, és nagyobb ösztönzést adjon az energiatakarékosságnak.
Milyen kamatpályára számít a CIB Bank a következő időszakban, és mekkora esélyt lát arra, hogy az MNB még idén, decemberben újabb kamatcsökkentésről döntsön? Milyen szerepet játszhat ebben a geopolitikai helyzet, a költségvetési politika, az euróbevezetési tervek, illetve az inflációs cél 3-ról 2,5 százalékra történő mérséklése?
A kamatpálya alakulásánál három tényezőcsoportot érdemes figyelembe venni. Az első a külső gazdasági környezet, ezen belül a geopolitikai folyamatok, az energiaárak, a nagy jegybankok döntései és a nemzetközi kockázati hangulat. A második a költségvetési politika és az euróbevezetés terve, amelyek meghatározóak Magyarország kockázati megítélése szempontjából. A harmadik pedig az infláció alakulása és az MNB árstabilitási célja.
A globális környezet továbbra is bizonytalan és változékony, ami óvatos monetáris politikát indokol. A költségvetési tervek és az euróbevezetés kilátásai egyelőre kedvező fogadtatásra találtak a piacokon. Úgy tűnik, a befektetők továbbra is bíznak a kormány költségvetési vállalásaiban és az euró bevezetésének lehetőségében.
Az infláció jelenleg kedvezően alakul, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy szeptemberben az MNB az inflációs célját is mérsékelte, 3 százalékról 2,5 százalékra. Ennek elérése rövid távon szigorúbb monetáris kondíciókat igényelhet. A jegybank is utalt arra, hogy az alacsonyabb inflációs cél rövid távon növekedési áldozatokkal járhat, hosszabb távon viszont kedvezőbb gazdasági környezetet teremthet.
A kamatkilátásokat illetően nagyon kedvező forgatókönyv esetén elképzelhető még egy 25 bázispontos kamatcsökkentés decemberben, ehhez azonban több feltételnek is teljesülnie kell. Különösen a külső környezet alakulása jelent kockázatot, hiszen a geopolitikai helyzet továbbra is törékeny. Ha a nemzetközi környezet megnyugszik, a költségvetési folyamatok a tervek szerint alakulnak, és nem érkeznek kedvezőtlen inflációs meglepetések, akkor sor kerülhet a decemberi kamatcsökkentésre. Ennek azonban jelenleg 50 százaléknál kisebb esélyt adok.
2027-ben és 2028-ban folytatódhat a fokozatos monetáris lazítás, de az inflációs cél csökkentése miatt a kamatcsökkentési pálya várhatóan laposabb lesz annál, mint amire korábban számítottunk. A CIB Bank előrejelzése szerint 2027 végére 4,75 százalékra, 2028 végére pedig 4%-ra csökkenhet az alapkamat.
Hogyan alakulhat Magyarország hitelminősítői megítélése a következő időszakban? Mennyire csökkentheti a leminősítés kockázatát a kormány költségvetési vállalása, az euróbevezetés melletti elköteleződése és az uniós források felszabadításának lehetősége, illetve milyen feltételek teljesülése esetén kerülhet sor a hitelminősítői kilátás javítására vagy akár felminősítésre?
A hitelminősítők eltérő értékelési modellekkel dolgoznak, és más-más tényezőknek tulajdonítanak nagyobb súlyt. A kormányváltás, az eddig bejelentett és végrehajtott intézkedések, az euró bevezetése melletti elköteleződés, az uniós források felszabadításának lehetősége, valamint a jövő évi, reálisnak tekinthető költségvetési pálya alapján azonban úgy gondolom, hogy érdemben csökkent a magyar leminősítés kockázata. Jelenleg nem tartom valószínűnek, hogy akár leminősítés, akár a hitelminősítői kilátás rontása napirendre kerüljön.
Ha a kormány következetesen és fegyelmezetten teljesíti a költségvetési vállalásait, és nem történik jelentős elcsúszás, akkor belátható időn belül a hitelminősítői kilátás javítása, középtávon pedig akár felminősítés is elképzelhető. Ehhez azonban elengedhetetlen a költségvetési fegyelem fenntartása és az államadósság pályájának javítása. Ezek a tényezők kulcsfontosságúak lesznek Magyarország hitelminősítői megítélésében.