Stoffán György írása
Kétségtelen, hogy az újabb kétharmadért mindnyájan megdolgoztunk: a magyar társadalom minden nemzetben és kereszténységben gondolkodó tagja, a hasonlóképpen gondolkodó politikusok, a nemzeti média munkatársai… mindenki!
Azonban, nem feledkezhetünk meg a hatpárti kommunista-fasiszta csőcselék miniszterelnökjelöltjéről, aki – bár szándéka ellenére, de – a mi emberünk volt ebben a küzdelemben. Kiválóan beépült a nemzeti ellenség soraiba, és miniszterelnök-jelöltként remek munkát végzett. Ha nem Petike, hanem egy tehén kinézetű, csúnya, bolgár néni kerül ebbe a pozícióba, akkor nehezebb dolgunk lett volna. Így azonban, a mindenkit porig alázó, sértegető beépített emberünk úgy söpörte le az asztalról a balliberális ellenzék álmait, mint a kocsmában a részeg, az utolsó feles után, az asztalra borulva a poharakat.
A hazai balosok, korábbi parlamenti viselkedésük és emberünk országjárása eredményeként, akár a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetnének, hiszen, talán a világon nem volt még egy olyan aljas, lélektelen, hazudozó választási kampány, amelyet az „öszödi bölcs” vezényletével játszott el ez a kissé falch cirkuszi zenekar. Beépített emberünk, hazudozós Peti azonban állta a sarat. Amolyan karikatúrája lett az 1919. óta, a hazai politikában jelenlévő hazaáruló, gyilkoskedvű bolsevikoknak, és a CIA ügynököknek… vegyítve egy kis Freiherr von Münchhausennel, Bolond Istókkal és Háry Jánossal.
Mit nekünk az ellenség, ha van egy emberünk közöttük, aki teljes gőzzel nekünk dolgozik. És ő bizony dolgozott, akárcsak hülyeferi a korábbi választások előtt. Egyik nap mondta, másnap lehazudta, saját híveit is a lehető legprimitívebb, proli módon sértegette, és összességében sokkal nagyobb eredményt ért el ezzel a magatartással, mint a főnöke, aki a végén már csak bólogatott, mint hátsó szélvédő előtt ülő delíriumos, rugósnyakú kutyus.
A mi emberünk beleélte magát a miniszterelnöki szerepbe, mint Zelenszkij haverja, akivel már a magyar vérre megegyezést is kötött, de többek között emiatt is akkorát bukott, mint amilyet az ukrán bohóc tárgyalópartnere fog hamarosan. Petike csókos kommunista és fasiszta barátai, politikai játszótársai, és a többi, korábban őt istenítő ócska politikai niemandok, látva a rettenetes bukást, amit választott próbaminiszterelnökük okozott nekik is, a „harag napján” már nem álltak mögötte… Az olvadt műjégpályán, néhány szétdobált „tüntitábla” között volt kénytelen külsős megbízottunk – gyerekeivel a háta mögött –, elmondani a legpocsékabb, legprimitívebb politikusi beszédet… Akárcsak Szamueli Tibor Győrben. Sajnos, korábbi, a bukás esetére tett ígéretét megszegte… de nem is baj. Nagyobb büntetés neki élni…
A többi rettenetpárt hallgatagon, fejét lehajtva távozott a pástról. A külföldi apanázs a rossz teljesítés miatt megszűnik, de marad a Parlamentbe bejutottaknak a havi kétmillió. A hat plusz egy ellenzéki pártocska begyűjtött magának összesen ötvenhét helyet az ország kupolája alatt. És elmaradt a forradalomcsinálás is. Megszűntek a börtönös, számonkéréses fenyegetődzések, és csak néhány teljesen elvakult fogyatékos próbált pár erőtlen mocskolódást visszakiabálni még a választás után a népnek, a régi-új kormánynak – menekülés közben.
Buda is elesett! Vajon miért is?
Sokan csodálkozva vették tudomásul, hogy Buda is beállt a leninista-liberális hazaáruló budapesti választók sorába. Innen-onnan hallom, hogy már a Rózsadomb is, a XI. a XII. és az I. kerület is vörössé és liberálissá változott. Igen! Mert sajnos ezeknek a kerületeknek az őslakossága kiöregedett, meghalt, és a proli újgazdagok, a buta sznobok, a régi kommunisták, az egykori ÁVH-sok és azok leszármazottjai szállták meg az egykor békés, nemzeti-keresztény, sokhelyütt, egykor sváb őslakossággal bíró városrészt. Meg kell említeni Újbuda leépülését, miszerint korábbi, jobboldali városvezetése ott hibázott hatalmasat, hogy a legalapvetőbb polgári kéréseknek sem tett eleget (pl.; utca-, és városrésznév-visszaállítások), így az égiek sem voltak kegyesek hozzájuk. Másodszor esett el a Szent Imre Városrész, a Nagyboldogasszony útja, a Szent Imre herceg út, és ezzel egész Kelenföld…
***
1945. óta divat Pasaréten, a Hegyvidéken, a Rózsadombon és a Várban lakni… és ez a folyamat most beteljesedett. A régi budai polgárok – mint magam is –, valamint a pesti keresztény értelmiség vidékre menekült, a kunbélai szellemiség elhatalmasodása elől. Jó volna ezért, ha Magyarország régi fővárosa, Székesfehérvár, visszakaphatná ősi státuszát. Buda és Pest pedig, maradjon a vörös, liberális, újgazdag milliárdos, maffiózó, proli és sznob lakosság főhadiszállása… elrettentő példaként.
***
Summa summarum: Köszönetet kell mondani a győzelemért a mecenatúrának, így – mint azt Miniszterelnök úr is említette –, Gyuri bácsinak, mert olyanokat pénzelt másfél évtizedig a magyarság ellen, akik gondolkodni képtelenek, akiknek pónemjétől is hidegrázást kap az a keresztény magyar, aki túl van a negyvenen, hiszen amihez ezek nyúltak és nyúlnak, abból csak romhalmaz és nemzetárulás lesz. Köszönet az öregedő, és ezért lecserélésre érett bolgár kommunista-kapitalista-sztálinista politikusasszonynak és mindazoknak – akár újhülyék, akár régiek –, akik Brüsszelben hazánk ellen olyan hangosan ordítoztak, hogy ez az ordítozás elhallatszott Magyarországra, a hazáját szerető nemzet fülébe. Köszönet a hülyeferinek, köszönet a megtért fasisztának, Jákobnak és az idő közben hazugságon ért, diplomamentes óvónőnek, hogy bárdolatlan és primitív stílusukkal az urnához segítették még a nyomorék és beteg jobboldali választót is. Köszönet a Márki-Zay által képviselt, egyesített leninista-hitlerista-liberális hatpárti cirkuszosoknak – fasisztáknak, kommunistáknak egyaránt –, akik minden fellépésüket, és cirkuszi számaikat hihetetlen precízséggel úgy dolgozták ki, hogy azok egytől-egyig, április harmadikai, hatalmas győzelmünket szolgálják…
Igen, hálás vagyok tehát az ellenzéknek, mert ez a nyomorúságos, szánalmas és primitív, gyűlölködő és vádaskodó magatartás, sikerre vitte a nemzeti oldal működése folyamatosságának lehetőségét, és egyben lehetőség ez arra is, hogy folytassuk a tizenkét éve elkezdett munkát, az országépítést, a negyvenéves kommunista rombolás szellemi, lelki és fizikai törmelékének végleges eltakarítását, felszámolását.
Munkánk van bőven, ezért számítunk 2026-ban is, erre a gyűlölködő, vádaskodó és velejéig magyarellenes, és a normális emberek számára teljességgel elfogadhatatlan szellemiségű támogatásukra!