„Lehet-e családbarát, aki nem gyűlölködik?
Fideszes kollégáim kedves figyelmessége, miszerint babazászlókat helyeznek el a városháza épületén, először az én szívemet is megmelengette – míg rá nem döbbentem, hogy az akció a budapesti szivárványos zászlóra adott válasz – a szeretetbe ismét gyűlölet volt csomagolva, ismét nem valamiért, hanem valami ellen kampányolnak. Ez viszont elszomorított.
Ebben a kontextusban egyik zászlót sem kellene kitűznünk, ahogy Vásárhelyen sincs kinn a cigány zászló, mégis mindenben támogatjuk a cigányságot. Magyarország így is a legelutasítóbb, legkirekesztőbb társadalom egy nemzetközi összehasonlításban, ráadásul az utóbbi 10 évben vált azzá. Nemcsak a migránsokat, cigányokat, melegeket, nőket degradálják és kerülnek hátrányos helyzetbe, de baloldaliak és a kormánykritikus jobboldaliak is. Csoda-e ezek után, hogy magyarok százezrei döntenek a kivándorlás mellett, hogy a szomszéd országokban egyre többen választják az asszimilációt a magyarságuk feladásával, és nagyon kevesen vállalnak gyermeket az anyaországban is.
Talán nincs még egy kormány a világon, aki ennyi erőfeszítést tett ilyen kevés eredménnyel a demográfiai katasztrófa elhárítására, a gyermekvállalási kedv növelésére. A kudarc oka nyilván nem az adórendszer és a családi otthonteremtési kedvezmények, hanem a katasztrófális lemaradásunk a bérek, az oktatás és az egészségügy terén, valamint sajnos a világ, köztük még a magyarok jelentős része ellen is gyűlöletkampányokat folytató kormányunk.
Az Orbán utáni kormány úgy fogja megőrizni a családtámogató intézkedéseket, hogy közben nem szít gyűlöletet a társadalom egyes csoportjai ellen.”
Forrás: Vadhajtások